A Csomagoljam? címmel nyíló időszaki kiállítás a papírcsomagolás magyarországi történetét a kezdetektől az 1990-es évek végéig követi végig. B. Nagy Anikó művészettörténész, a kiállítás kurátora az MTI-nek elmondta, hogy a papírcsomagolás szimbolikus kezdete az 1860-as évekre datálható Magyarországon. Előtte „maradék papírba” vagy kosárba tették a termékeket, az 1830-as években feltalált kromolitográfiának (a kőnyomat színes változatának) köszönhetően a díszített papír olcsóbb lett, így alakulhatott ki a papírcsomagolás kultusza. A kiállítás legrégebbi tárgya a 19. század második feléből való restaurált kelengye-csomagolás, amely Mössmer József A menyasszonyhoz nevű vászon- és fehérnemű-raktárából származik. Látható lesz továbbá Kuncz József vászon-nagykereskedő, császári és királyi udvari szállító csomagolópapírja az 1900-as évekből. A kiállított anyag arról is tanúskodik, hogy a cég díjat nyert az 1920-as párizsi világkiállításon.
A művészettörténész felidézte: Magyarországon az 1920-as és az 1930-as években egyetemi szinten nem oktatták a tervezőgrafikát. Helbing Ferenc nevelte ki a korszak nagy tervező nemzedékét: Jeges Ernőt, Lukáts Katót, Darilek Harryt és Kozma Lajost. B. Nagy Anikó szólt arról is, hogy kiállítják a Stühmer Frigyes cukrászmester által 1868-ban alapított csokoládégyár, valamint az 1869-ben Pick Márk alapította szalámigyár csomagolásait is. Emellett láthatóak lesznek apró fűszeres és harisnyás boltok, valamint a Fábián cipő egyedi dizájnnál ellátott csomagolásai is – hangsúlyozta a kurátor.
Több cég megtartotta csomagolásainak eredeti kinézetét a szocializmus idején is, például a szerencsi csokoládégyár Százszorszép elnevezésű bonbonos dobozának külseje a második világháború után is változatlan maradt – fogalmazott a művészettörténész, hozzátéve, hogy a kiállításon bemutatják azt a folyamatot, amely során a doboz dizájnja folyamatosan egyszerűsödött. B. Nagy Anikó felidézte, hogy az 1950-es években nagy visszaesés történt a csomagolás kultúrájában, majd az 1960-1970-es években újra a kreativitásra helyeződött a hangsúly. A művészettörténész azt is elmondta, hogy másfél évvel ezelőtt kezdték el gyűjteni a kiállítás anyagát, amely a Kiscelli Múzeum életmódtörténeti gyűjteményéből, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tárgyaiból, az Iparművészeti Múzeum eredeti terveiből, valamint magángyűjteményekből származik.