Kanadai printművészek tárlata nyílik Debrecenben

A nagyszabású, különleges válogatás kortárs kanadai printművészek több mint félszáz munkáját vonultatja fel. A kiállító tizenkét művész Kanada különböző tartományaiban él és alkot, de mindegyikőjükben közös a print művészete iránti elhivatottság és rajongás, legyen szó hagyományos papír-tinta vagy a legmodernebb digitális technikáról – mondta Kukla Krisztián, a Modem igazgatója a tárlatról tartott keddi sajtótájékoztatón. A debreceni csoportos bemutatkozásra valamennyi művész új alkotást készített, amelyekhez egy rendkívül aktuális, közös témát választottak. Az Újvilág elnevezéshez a sztereotípia az európai gyarmatosítás korát és viszonyait társítja, ezért a művészek az idegen kultúrákat befogadó kanadaiak identitásának kérdésére keresik műveikkel a választ.

A kiállítás kurátora, Derek Michael Besant, a calgaryi Albertai Művészeti és Dizájn Főiskola Szépművészeti Tanszékének professzora ezzel összefüggésben elmondta: kérdésfelvetésükben a művészek egyrészt önmagukat faggatják, hogy mit is jelent számukra az országuk, milyen asszociációkkal tudják megragadni egyedülálló lényegét, másrészt arra keresik a választ, hogy kézzelfoghatóvá válik-e egy ország identitása az egymástól távoli városokban élő, ízig-vérig mai problémákkal foglalkozó és a legkorszerűbb technikákat alkalmazó, különböző szemléletű művészek önmeghatározásai alapján. A tárlat tehát kétszeres kalandra hívja a nézőt. Miközben a művészek a hétköznapi ember romantikus elképzelésére reflektálnak, saját, legbensőbb énjükben a személyes én és a kollektív tudat közös gyökereit kutatják – fűzte hozzá.

A tárlat nem egy tradicionális printkiállítás, inkább printintegrált módszerek bemutatója az installációtól a könyvművészeten át egészen a digitális vetítésig; a művészek a mai fejlett tintatechnológiák segítségével újradefiniálják a print médiumát. A kiállító művészek: Karen Dugas, Mark Bovey, Guy Langevin, Tanya Harnett, Walter Jule, Davida Kidd, Sean Caulfield, Bonnie Baxter, Alexandra Haeseker, Liz Ingram és Bernd Hildebrandt. Tárlatukhoz szorosan kapcsolódik Derek Michael Besantnek, a kiállítás kurátorának legújabb képsorozata, amelyet A nyelv vége című „kiállítás a kiállításban” szekció mutat be. A sorozat a globalizálódó világ új képigényére reagálva az arc és a tekintet narratív és kommunikatív sajátosságait vizsgálja.

A textilre nyomott, komputerrel alkotott fotóalapú képeken elmosódott arcok és személyes sorsot, világlátást kifejező mondatok jelennek meg. Minden embernek saját története van, amelyről az arc önkéntelenül árulkodik. Ám a portrékat csak akkor látjuk rendesen, ha messziről nézzük a képeket, s a megértést segítő szövegeket csak akkor tudjuk elolvasni, ha egészen közel megyünk hozzájuk. Közepes távolságból (attól függően, hogy a kép mely összetevőjére koncentrálunk) egy harmadik narratívát társíthatunk az arcokhoz. Melyik az igazi? Mennyire befolyásolnak bennünket a képek és a szövegek? S mi az a távolság, ahonnan egy személyiség valós énjét, reális megismerhetőségét nem befolyásolja a másik ember közelsége? A kérdések az identitás meghatározásának nyelvi, formai aspektusain túl a vizuális befogadás és megismerés korlátaira mutatnak rá – magyarázta az alkotó.