A mi bajunk, ha nem ismerik külföldön a magyar bort

A külügyminisztérium Bem téri épületének üvegfalú VIP-termében látta vendégül egy borkóstolóra a magyar sajtót a minisztérium sajtóosztálya. A hat borból álló sort Gál Helga, a minisztérium bor- és gasztronómiai tanácsadója mutatta be, akinek egyébként az a feladata, hogy a külképviseletek pincéibe olyan borokat szerezzen, amelyek méltóak arra, hogy a külföldi diplomatáknak bemutassák a magyar borászat elmúlt húsz évének fejlődését. És hát mi más lehet az országimázs legjobb eszköze, ha nem a bor?

Tíz éves királyleányka, de minek

Amikor a bormarketinges végzettségű Gál Helga 2010-ben megkapta ezt a munkát, néhol egészen elképesztő állapotokat talált. Gyakori eset volt a legalább tízéves, reduktív, könnyű fehérbor, ami mára a legnagyobb eséllyel gyakorlatilag teljesen élvezhetetlenné vált, de akadtak olyan külképviseletek is, ahol körülbelül ezerforintos árszintű hazai borokat szolgáltak fel a külföldi vendégeknek. Ezekkel a borokkal nincsen semmi gond, de ha abból indulunk ki, hogy a magyar borászok ennél jóval többet is letettek már az asztalra, akkor belátható, hogy a külképviseletek pincéibe nem ezek kellenek.

„A mi bajunk, ha nem ismerik a magyar bort külföldön” – hangzott el az akár az este mottójának is beillő mondat Gál Helga szájából, aki a nagykövetségi borospincék készleteinek felfrissítésén túl borkóstolókat is tart külföldön: legközelebb Tokióban, Tajvanon és Hongkongban mutatja be a magyar borokat kisebb, harmincfős társaságoknak, hogy lehetőség szerint mindenkivel lehessen beszélni. Többféle prezentáció is segíti ebben, az egyiket nekünk is megmutatta. A fehér hátterű, aranyszínű betűvel és a minisztériumi logóval operáló prezentáció jó ötmillió évvel ezelőttig, egészen a miocén korig viszi vissza az érdeklődőt: az Erdőbényén talált, vitis tokajensisnek nevezett ősszőlőt tartalmazó kövületet ugyanis nagyjából erre az időre teszik a kutatók.

A hazai borok iránt érdeklődő diplomaták megtudhatják azt is, hogy a Római Birodalom Pannonia provinciája gazdag szőlő- és bortermő vidék volt, és nagy időbeli ugrással azt is, hogy Tokaj-Hegyalja az 1700-as évek közepén a világ első zárt borvidékének nyilvánította magát (még ha Gál Helga elmondása szerint portugál vendégei ezt egyszer már vitatták). A prezentációban szó esik a kaliforniai borászat atyjáról, Haraszthy Ágostonról és barátjáról, a Tokaj-Hegyalját a filoxéravész után szőlővesszőivel ellátó Mathiász Jánosról is. A bortörténelmen túl rengeteg fotó és térkép segít eligazodni: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet Gál Tibor tervezte gravitációs feldolgozója, a Disznókő Ekler Dezső tervezte traktorgarázsa és Demeter Zoltán tokaji pincészetének aszúsodást bemutató, tananyagnak is beillő fényképe is szerepel a prezentációban.

Magyar nagykövetségre magyar szőlőfajtát

Hogy megtudjuk, mit isznak az ország vendégei a nagykövetségeken, Gál Helga hat bort bontott fel nekünk. Fontos szempont, hogy Kárpát-medencei szőlőfajtából készüljön a bor: Gál Helga tapasztalatai szerint bár vannak itthon jó merlot-k és cabernet sauvignonok vagy chardonnay-k, ezeket nem igazán Magyarországon keresik az emberek, így ha a hazai borok kitörési lehetőségeit nézzük, az őshonos fajták jóval több izgalmat rejtenek. A másik fontos szempont az ár: mivel számos, nagyobb létszámú fogadás van, és hazánk költségvetésének sem tesz jót, ezért nem 7-8 ezres polci árú borokat, hanem 2-4 ezer forint közöttieket részesítenek előnyben. Megnéztünk párat közülük.

A belövőbor a könnyed, friss és üdítő 2012-es Nyakas irsai olivér volt, ezt egy jóval komolyabb tétel, Berecz Stephanie és Zsolt Kikelet pincéjéből származó elegáns, szép szerkezetű 2011-es tokaji furmintja követte. Miközben Gál Helga a borkóstolás alapjaira tanította a kollégákat, jött Szeremley Huba 2009-es kéknyelűje, majd két vörösbor került a poharakba. Szekszárdot Dúzsi Tamás 2009-es kadarkája, Egert – ami Gál Helgának családja révén különösen kedves borvidék – Bolyki János 2009-es kékfrankosa képviselte. A sort a Degenfeld 2008-as tokaji édes szamorodnija zárta.