Két éve szervezel havonta jelentkező, sikeres irodalmi esteket a Hadik Kávéházba.
A Hadik Irodalmi Szalonban az elmúlt két év során fantasztikus, figyelmes törzsközönség alakult ki. Most már úgy jelentkeznek az emberek a következő havi rendezvényre, hetekkel az estek előtt, hogy nem is tudják, kik lesznek a vendégeim. Ez óriási bizalom, ami nagyon megtisztelő.
Mi ennek az oka?
Egyrészt a Hadik Kávéház neve, irodalomtörténeti jelentősége, a hozzá kötődő emblematikus figurák: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Déry Tibor, Németh Andor, Bőhm Aranka és még sokan mások. Köztudottan nagy irodalmi élet zajlott a Hadikban, ami ma nagyon családias hely: olyan, mint egy kuckó. Másrészt a Hadik Irodalmi Szalonban igyekszem hónapról-hónapra kézzelfoghatóvá és izgalmassá tenni az irodalmat és a kultúrát fantáziadús programok segítségével, például a vendégek összepárosításával: próbálom kitalálni, hogy kik mutatnának jól egymás mellett. Pár napja kapta Szabó Balázs a 2 millió forinttal járó Aegon művészeti társdíjat Grecsó Krisztiántól, az Aegon–díjas írótól: ők idén májusban nálam ismerkedtek meg a Hadikban, ahova mindkettejüket meghívtam. Ez elég nagy büszkeség számomra.
Mi alapján választod ki egy-egy esthez a vendégeket?
Minden estnek más a témája, hangulata, ahogy minden helyszín is máshogy működik. Nem csak a Hadikba, hanem máshova is tervezek, szervezek programokat. Nemrég a Bálint Galéria Kávézóval tárgyaltam: azt szeretnék, ha nekik is szerveznék irodalomhoz kapcsolódó eseményeket. Már folynak a tárgyalások a New York Kávéházzal, ahova éppen az irodalmi, a színész és a zenész páholy koncepcióját állítjuk össze. Emellett dolgozom egy államilag gondozott, sérült gyerekeket segítő alapítványnak is. Nekik különböző irodalmi, meseterápiás, olvasásterápiás programokat szervezek 2013-tól, ezt készítjük most elő. Azt tapasztalom, mindegyik helyszínen teljesen más működik. Például a nagynevű, budapesti kávéházak közül a New York-hoz, a Hadikhoz, a Centrálhoz vagy az Írók Boltjához sok minden köthető a helyek múltja miatt. Nagyon sok múlik azon is, hogy milyen az adott kávéház hangulata, amikor belépsz. Konkrétan a Hadik Irodalmi Szalonnál azt tapasztalom, hogy bárkinek szólok, szívesen jön ide fellépni, beszélgetni, hisz itt testközelben lehet a közönséggel, s igen személyes, meghitt a hangulat.
Ezt legutóbb három író-költő-színész, Lukács Sándor, Lázár Balázs és Papp Zoltán tapasztalhatta meg a Hadikban.
Minden évben tizenegy esttel jelentkezik a Hadik Szalon, s emellett van egy ráadás estünk, a Különszám. Az általad említett est novemberben igen izgalmas volt, mert arról kezdtünk beszélgetni, hogy ha a nevüket kimondjuk, mindenkinek egy-egy színházi szerep, film, vagy szavalt vers ugrik be. Ismerjük kívülről, hogyan élnek ők a színpadon, hogyan játszanak el minden este más szerepet. De vajon milyen számukra a másik oldal? Hogyan ülnek le az üres papír elé, és vetkőznek le magukról minden gátlást, álarcot és szerepet? Arra voltam kíváncsi, ez náluk miképp működik, mennyire más a líra és a színészet. Az esten kb. 60-70-en voltak, ami egy irodalmi programnál nagyon jó aránynak számít. Remek volt a hangulat, úgy tűnt, a vendégek is nagyon élvezték azt, hogy nagyon közelről figyeli őket a közönség, és így mi is egy kicsit részesei lehettünk az életüknek.
A Hadikban legtöbbször három, látszólag teljesen különböző embert terelsz össze.
És az estek végére, remélem, mindig kiderül, hogy a három embert mi köti össze. Nem önálló szerzői esteket szervezek, hanem általában egy téma köré csoportosítom a beszélgetőpartnereket. Például meghívom egy estre Palya Beát, Fabricius Gábort, Winkler Nórát a reklám és média irodalomhoz fűződő kapcsolata okán. Az egésznek az a lényege, hogy lehet, valaki csak az egyikük miatt jön el, de aznap este megismeri a másik kettőt, akik szintén nagyon érdekes emberek. Három alkotót bontok ki, ismertetek meg, s nemcsak én nekik, de sok esetben ők egymásnak is feltesznek kérdéseket.
Említetted a New York Kávéházat is. Ott kiket ismerhetünk meg az irodalmi, a zenei és a színházi programok során?
A New York Kávéház már évek óta újra megnyílt és működik Budapesten, egy óriási, nemzetközi szállodalánc üzemelteti. Ettől függetlenül teljesen nyilvánvaló, hogy a New York Palota több egy hotelnél. A századfordulón itt zajlott szinte a teljes magyar kulturális élet, a helynek mindig is volt egy alkotói légköre. Amikor édesapám (Juhász Ferenc – a szerk.) volt fiatal, a New York adott otthont az irodalmi és kulturális szerkesztőségeknek, és itt volt a Szépirodalmi Könyvkiadó, s az Új Írás szerkesztősége is. A Palota vezetősége már egy ideje igyekszik a művészeti, kulturális programokat újból meghonosítani az épületben, s úgy tűnik, a 2013-as év nagy előrelépés lesz ezen a téren.
Hogyan lehet ezt megvalósítani?
A New York Kávéház régi fényében tündököl: gyönyörű és elegáns hely lett a Boscolo csoport felújítása után. A világ egyik legszebb kávéháza, ráadásul központi helyen van a városon belül. Tanulva az eddigi, irodalomhoz kapcsolódó marketinges munkámból, csúnya szóval élve minderre „rá lehet építeni”. A New York Irodalmi, Zenei és Színész Páholy lehetőséget ad arra, hogy önálló esteket tartsunk, vagy egyszerre több vendéget hívjunk meg fellépni, beszélgetni. Ezen kívül meg lehet ünnepelni a fontos évfordulókat, hívhatunk külföldi írókat is, akiket a magyar pályatársakkal párosítjuk össze valamilyen tematika alapján, vagy mesterek és tanítványok esteket is szervezhetünk. A Színész Páholyban is rengeteg lehetőség van, hogy bemutassunk nagynevű színészeket és beszélgessünk velük. A Zenei Páholyban a kiváló akusztika révén csodálatos koncerteket lehet tartani, a komolyzenétől kezdve, a jazz-en át egészen az elektronikus zenéig. Nagyon sok tehetséges fiatalnak szeretnénk itt bemutatkozási lehetőséget adni. A New York pont olyan helyszín, ami minőséget és rangot ad annak, ami ott történik. Szeretnénk, hogy a New York-nak megint legyen súlya a szakmában, s a közönséggel együtt a művészeti élet is figyeljen oda arra, ami ott történik.
Pár hete Saly Noémi Budapest-történész az Irodalmi Páholyban pont a New York és a többi budapesti irodalmi kávéház múltjáról mesélt.
Ez egy befogadott zenés irodalmi rendezvény volt, a Lanner Kvartett és Saly Noémi közösen repítettek minket vissza a Kávéház fénykorába, s hallhattuk a New York Kávéház indulóját is. Noéminek annyira érdekes a kutatási területe, hogy telt ház, legalább kétszáz ember volt a rendezvényen. Nagyon vegyes volt a közönség, és szerintem jól szórakoztak, mert nagyon jó volt az összhang a zene és a történetek között. A végén volt egy fogadás is. Itt, a szokásoktól eltérően kilépő volt a belépő helyett. Így mindenki annyit fizetett az est végén, amennyit szeretett volna. Ilyen elegánsan fölépített programok működnének a New York Kávéházban.
Mintha mostanában egyre több kávéházban zajlanának irodalmi rendezvények.
Nagyon sokszor csörög a telefonom, különböző, kisebb-nagyobb kávéházak hívnak, hogy szervezzek nekik is irodalmi esteket: a kávéházi kultúra, a szalonkultúra mintha tényleg visszatérőben lenne. A Kárászy Szalon és a Rózsavölgyi Szalon szintén sikeres példa arra, hogy sok helyen vannak a városban színvonalas kulturális, irodalmi rendezvények. Az estek felépítése mellett számomra a másik kihívás az, hogy az aktív alkotást hogyan lehet visszavinni a kávéházakba. A fiatal írók, költők ma nem a Centrál Kávéházban ülnek, mint édesapám, aki ott írta az eposzait. Ma a szerzők vagy kocsmában, vagy otthon írnak. A kávéházi légkör ma kevésbé vonzza őket. Abban bízom, hogyha jól dolgozunk, és kezdeményezéseinket, ötleteinket eljuttatjuk az írókhoz, költőkhöz, újra lehet teremteni az alkotó légkört a kávéházakba amellett, hogy vissza lehet szoktatni a kultúrára éhes közönséget is. Van tehát feladat elég, és én tele vagyok kultúra-alkotó energiával.
*
Fotók: Gordon Eszter, Mernyó Ferenc (Hadik Irodalmi Szalon)
