Először nyilvánított műemlékké egy szőlőparcellát a francia műemlékvédelmi hatóság. A Pireneusokban található, alig 300 lakosú Sarragachies nevű településen elterülő kétezer négyzetméteres terület közel kétszáz éves szőlőtőkéi azért érdemelték ki az eddig csak épületeknek járó címet, mert kiváló példái a biodiverzitásnak és a genetikai örökségnek.
A június elején védelem alá került parcella a 46 települést tömörítő Saint-Mont borvidékhez tartozik. Az itt készített bort nem tekintik kiváló minőségűnek, és csak alig másfél évvel ezelőtt kapta meg a történelmi borvidékek minőségi borainak járó AOC-osztályba való besorolást (ellenőrzött eredetmegnevezésű borok). Sarragachies-nek nincs is saját cuvée-je, mert az éppen azért nem lenne igazán jó minőségű, mert nagyon különbözőek a területen található öreg tőkék. Az itt termelt borszőlőt ezért a Saint-Mont kollektívának szállítják be felhasználásra.
A Pédebernade-család tulajdonába tartozó parcella viszont éppen a diverzitásával hívta fel magára a francia nemzeti agronómiai kutatóintézet és a Bor Nemzeti Intézete bordeaux-i kutatóinak a figyelmét: a hatszáz tőke között húsz történelmi jellegű szőlőfajta található, s közülük hét nincs is nyilvántartásba véve, mert eddig senki sem tudott róluk. Az 1810 és 1830 között ültetet tőkék számos vihar mellett három háborút és a XIX. századi filoxéra-járványt is túlélték, amely a franciaországi szőlők kétharmadát elpusztította.
A feltehetően véletlenül megmenekült
parcella a tőkék elhelyezkedése miatt is különleges: azokat ugyanis párosával ültették, a párok egymástól kétméteres távolságra, 12 sorban helyezkednek el, ami a hagyományos szőlőművelési gazdálkodás nyomait őrzi. A sorok között — amelyeket mindkét oldalon megműveltek — az ősi termelők olyan széles csapást hagytak, hogy ott a földet szántó marhák elférjenek. Ez a fajta gazdálkodás a filoxéra pusztítása utáni új tőkék telepítésekor teljesen eltűnt Franciaország déli részén. A helyi termelőknek az örökségvédelemben játszott szenvedélyes szerepére való tekintettel döntött úgy a műemlékvédelmi hatóság, hogy a parcellát műemlékké nyilvánítja, amire még soha nem volt példa Franciaországban.
„A Saint-Mont borvidéket általában fiatal borok földjeként tartják számon. Ez a parcella viszont mostantól arra emlékeztet, hogy a pireneusoki bortermelés az egyik legősibb” — mutatott rá Olivier Bourdet-Pees, a Plaimont nevű bormárka igazgatója. Mint hozzátette, „ez a körülmények véletlen egybeesése miatt vált lehetővé: a hét-nyolc generációval ezelőtt ültetett szőlőkkel folyamatosan foglalkoztak, a fajták hihetetlen variációja között hét olyan szerepel, amely sehol máshol a világon nem található meg, és amelyekről szinte semmit nem tudunk.”
A régióban léteznek még a filoxéra előtt ültetett parcellák, de egyik sem kétszáz éves, és mindegyiken csak egyfajta szőlőt termelnek.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Ciki lenne Szent István országaként végleg elmaradni mögöttük. Francesca Rivafinoli írása.
A digitális szokások átalakítására készül a kormány.
Szürreális hibát követett el a Real Madrid orvosi stábja.
Újra bejött Orbán Viktor húzása.
A rendőrök szeme láttára szökött meg a gyanúsított.
Philippe de Villiers volt EP-képviselő kemény őszinteséggel beszélt arról, mire készülhet Brüsszel és Emmanuel Macron Magyarországgal szemben.
„Nem számít, mi az ára, de itt kell tartanunk.”
„A humor az élet legnehezebb pillanatain át tud lendíteni” – vallja Nacsa Olivér, aki Hajdú Péternél beszélt a szakma válságáról. A humorista szerint a „közép” megszűnt, a világ végletesen kettészakadt. Az őszinte interjúban a parodista politikai hitvallásáról is vallott: „Egyszerűen szeretem a hazámat.”
