Franciaország elszálló államháztartási hiánya: a szenátus felveti Macron elnök felelősségét
Az Eurostat szerint Franciaország az egyik legrosszabbul teljesítő ország az Európai Unióban.
Először nyilvánított műemlékké egy szőlőparcellát a francia műemlékvédelmi hatóság. A Pireneusokban található, alig 300 lakosú Sarragachies nevű településen elterülő kétezer négyzetméteres terület közel kétszáz éves szőlőtőkéi azért érdemelték ki az eddig csak épületeknek járó címet, mert kiváló példái a biodiverzitásnak és a genetikai örökségnek.
A június elején védelem alá került parcella a 46 települést tömörítő Saint-Mont borvidékhez tartozik. Az itt készített bort nem tekintik kiváló minőségűnek, és csak alig másfél évvel ezelőtt kapta meg a történelmi borvidékek minőségi borainak járó AOC-osztályba való besorolást (ellenőrzött eredetmegnevezésű borok). Sarragachies-nek nincs is saját cuvée-je, mert az éppen azért nem lenne igazán jó minőségű, mert nagyon különbözőek a területen található öreg tőkék. Az itt termelt borszőlőt ezért a Saint-Mont kollektívának szállítják be felhasználásra.
A Pédebernade-család tulajdonába tartozó parcella viszont éppen a diverzitásával hívta fel magára a francia nemzeti agronómiai kutatóintézet és a Bor Nemzeti Intézete bordeaux-i kutatóinak a figyelmét: a hatszáz tőke között húsz történelmi jellegű szőlőfajta található, s közülük hét nincs is nyilvántartásba véve, mert eddig senki sem tudott róluk. Az 1810 és 1830 között ültetet tőkék számos vihar mellett három háborút és a XIX. századi filoxéra-járványt is túlélték, amely a franciaországi szőlők kétharmadát elpusztította.
A feltehetően véletlenül megmenekült
parcella a tőkék elhelyezkedése miatt is különleges: azokat ugyanis párosával ültették, a párok egymástól kétméteres távolságra, 12 sorban helyezkednek el, ami a hagyományos szőlőművelési gazdálkodás nyomait őrzi. A sorok között — amelyeket mindkét oldalon megműveltek — az ősi termelők olyan széles csapást hagytak, hogy ott a földet szántó marhák elférjenek. Ez a fajta gazdálkodás a filoxéra pusztítása utáni új tőkék telepítésekor teljesen eltűnt Franciaország déli részén. A helyi termelőknek az örökségvédelemben játszott szenvedélyes szerepére való tekintettel döntött úgy a műemlékvédelmi hatóság, hogy a parcellát műemlékké nyilvánítja, amire még soha nem volt példa Franciaországban.
„A Saint-Mont borvidéket általában fiatal borok földjeként tartják számon. Ez a parcella viszont mostantól arra emlékeztet, hogy a pireneusoki bortermelés az egyik legősibb” — mutatott rá Olivier Bourdet-Pees, a Plaimont nevű bormárka igazgatója. Mint hozzátette, „ez a körülmények véletlen egybeesése miatt vált lehetővé: a hét-nyolc generációval ezelőtt ültetett szőlőkkel folyamatosan foglalkoztak, a fajták hihetetlen variációja között hét olyan szerepel, amely sehol máshol a világon nem található meg, és amelyekről szinte semmit nem tudunk.”
A régióban léteznek még a filoxéra előtt ültetett parcellák, de egyik sem kétszáz éves, és mindegyiken csak egyfajta szőlőt termelnek.