Nagyon kiakadtak a spanyolok az árvizek miatt, a kormány a szélsőjobboldaliakat hibáztatja
A spanyol kormány szélsőjobboldali csoportokat vádol a valenciai árvizek közepette kialakult erőszakos cselekményekért.
Magyarországon a jobboldalnak szerintem az a legnagyobb hibája, hogy nem áll ki egyértelműen a rasszizmus és a gyűlölet ellen. Interjú.
„A Liberal Youth új albumán szerepel egy Petőfi-vers feldolgozás, amely a Keleten a helyzet változatlan címet kapta, és a KHV nevű, egykori szombathelyi punk-együttes előtt tisztelegtek vele.
Igen, ez Sas első bandája volt, egy 1988-89-ben működő punk-zenekar. A neve – a Nyugaton a helyzet változatlan című könyv és film után – gondolom arra akart utalni, hogy már akkor, a rendszerváltás elején is elég kiábrándító dolgok történtek, és úgy tűnt, hogy KHV!
A Petőfi-vershez meg annyit, hogy addig, amíg vannak szegény emberek, tök mindegy, hogy ki van kormányon – az mindig az aktuális kormány hibája. Mondhatjuk, hogy előző négy év, meg előző nyolc év. Hivatkozni, azt a legkönnyebb. Ehhez kapcsolódik a mostani album egyik szövege, hogy »köntörfalakból épített bástya, felelősségvállalás gátja«. Amikor szépen körbeveszem magamat álságos magyarázatokkal, és ugyanakkor meg vagyok nyugodva, hogy ezen nem tudok változtatni, mert ez olyan nehéz örökség. Ugyan már, ezek a legolcsóbb kifogások.
Humanista vagyok, fontos az egyes ember. Az a társadalom, amelyik nem foglalkozik egyesével az emberekkel, elveszett. Tegyük fel a kérést, hogy vajon érdemes-e úgy élni, hogy kalkulált veszteségnek nyilvánítjuk emberek bizonyos csoportját? Például, bár elveszik néhány ezer ember lakása, de meghozzuk ezt vagy azt a törvényt. Ha valaki így gondolkodik, akkor ne mondja, hogy én az emberekért vagyok, hanem mondja azt, hogy én az emberek 17%-áért vagyok. Tudom, tökéletes társadalom nincs. A tökéletességet nem elérni kell, hanem törekedni rá. Mondhatni, hogy utópisztikus, meg túlságosan idealista elképzeléseim vannak, de nem vagyok hajlandó engedményeket tenni... Nem a világot akarom megváltani, csak a rám eső részét.„Az új albumon szerepel egy Petőfi-vers feldolgozás, amely a Keleten a helyzet változatlan címet kapta, és a KHV nevű, egykori szombathelyi punk-együttes előtt tisztelegtek vele.
Igen, ez Sas első bandája volt, egy 1988-89-ben működő punk-zenekar. A neve – a Nyugaton a helyzet változatlan című könyv és film után – gondolom arra akart utalni, hogy már akkor, a rendszerváltás elején is elég kiábrándító dolgok történtek, és úgy tűnt, hogy KHV!
A Petőfi-vershez meg annyit, hogy addig, amíg vannak szegény emberek, tök mindegy, hogy ki van kormányon – az mindig az aktuális kormány hibája. Mondhatjuk, hogy előző négy év, meg előző nyolc év. Hivatkozni, azt a legkönnyebb. Ehhez kapcsolódik a mostani album egyik szövege, hogy »köntörfalakból épített bástya, felelősségvállalás gátja«. Amikor szépen körbeveszem magamat álságos magyarázatokkal, és ugyanakkor meg vagyok nyugodva, hogy ezen nem tudok változtatni, mert ez olyan nehéz örökség. Ugyan már, ezek a legolcsóbb kifogások.
Humanista vagyok, fontos az egyes ember. Az a társadalom, amelyik nem foglalkozik egyesével az emberekkel, elveszett. Tegyük fel a kérést, hogy vajon érdemes-e úgy élni, hogy kalkulált veszteségnek nyilvánítjuk emberek bizonyos csoportját? Például, bár elveszik néhány ezer ember lakása, de meghozzuk ezt vagy azt a törvényt. Ha valaki így gondolkodik, akkor ne mondja, hogy én az emberekért vagyok, hanem mondja azt, hogy én az emberek 17%-áért vagyok. Tudom, tökéletes társadalom nincs. A tökéletességet nem elérni kell, hanem törekedni rá. Mondhatni, hogy utópisztikus, meg túlságosan idealista elképzeléseim vannak, de nem vagyok hajlandó engedményeket tenni... Nem a világot akarom megváltani, csak a rám eső részét. (...)
A legutóbbi szombathelyi koncerten tartott »prédikációd« során azt mondtad, hogy a hazaszeretet nem lehet gyűlölködő másokkal szemben, és fontos a saját közösségünk iránti elkötelezettség. Mire gondoltál?
Sajnos nem csak a jobboldalon van kettős mérce, hanem a baloldalon is. Pont erre akartam ezzel reagálni, hogy eléggé divat lett a baloldalon, vagy legalábbis a jobboldallal szemben álló emberek körében, hogy minden, ami nem jó, azt lenácizzuk, lefasisztázzuk. Ami, hozzá teszem, nem feltétlenül véletlen. Magyarországon a jobboldalnak szerintem az a legnagyobb hibája, hogy nem áll ki egyértelműen a rasszizmus és a gyűlölet ellen. Egyeseknek ehhez érdeke fűződik, hogy maszatoljanak, mondván, hogy ez nem baj, mert fel tudjuk használni választási célból a gyűlölködőket, vagy a félelmet, amit keltenek.
Európa tőlünk nyugatra lévő részén – anélkül, hogy ajnároznám őket! – a jobboldalnál ez elképzelhetetlen. Ha van egy szélsőjobboldali megmozdulás, az a legelső, hogy a német kereszténydemokraták – akikkel egyáltalán nem szimpatizálok – elkezdenek visítani. Itthon ez nem jellemző. Ugyanakkor Magyarországon a baloldalnak van egy olyan mítosza, hogy nem is volt olyan rossz a Kádár-korszak, meg hogy lehetett volna rosszabb is. A lófaszt, bazd meg! Kommunisták voltak, méghozzá azok a kommunisták, akik meggyalázták az egyenlőség és a szabadság eszméjét. Akik fenntartották azt a diktatúrát, azok ugyanolyan söpredék voltak, mint a nyilasok.
A mai közbeszéd hiszterizálódott, nincs párbeszéd. Én nem tennék fel egy koronás címeres felvarrót, akkor már inkább Kossuth-címert, de azt sem teszem fel, mert nem ettől vagyok magyar. Az még nem náci, akinek címeres baseballsapkája van. Az egy más kérdés, hogy hány ember hord ilyet, aki közben szélsőséges eszméket vall.”