Az őstermelés művészet! - felütéssel szerveztek összművészeti megmozdulást a budapesti Gödör Klubban a termelői piacok dicséretére és dicsőségére, melyre a Mandiner is ellátogatott. A Védegylet és a Kincsünk a piac – Hunyadi tér lakossági csoport felhívására jelentkezett képzőművészek arra kérdeznek rá, hogy mit, miért és hogyan vásárolunk piacon, és milyen helyzetben vannak a magyar gazdák.
„Mezőgazdasági őstermelőnek minősül az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a meghatározott termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik.” - dióhéjban ez a hivatalos válasz arra a kérdésre, kik is azok az őstermelők. De mit is takar ez tulajdonképpen? Mit termelnek, hol termelnek, hogyan termelik portékájukat, és mennyire van kereslet rá manapság?
Ráadásul az árukat a környékről szállítják, ezért még a környezetet is kímélik. A többnapos esemény szervezői Joseph Beuys német művész állítását („A művészet őstermelés”) megfordítva vallják: az őstermelés művészet. Hiszen miért is jó piacra járni? Ez egy életmódbeli, gazdasági és környezeti kérdés. Kiss Csilla, az esemény egyik szervezője rámutatott: „Egy őstermelői piacra elmenni már csak a gasztronómiai és kulturális változatosság miatt is megéri. Olyan termékekkel találkozik az ember, melyeket a szupermarketekben, vagy a nagybani piacokon nem lehet beszerezni”. Kiss Csilla szerint a hangulat is egyedi: családok, barátok alkudozhatnak. A Hunyadi téri piac urbanisztikailag is különlegességnek számít, ez Budapest utolsó ilyen szabadtéri piaca. Például a tájfajta zöldségek és gyümölcsök vegyszermentesen készülnek, de nem eladhatóak, mert nincsenek fajtaként elismerve. „Be kell őket tehát hozni a köztudatba!” - teszi hozzá a szervező.