Más világ van már Moldvában is, mint egykor: a pap nem átkozza ki azt, aki magyarul imádkozik, a jászvásári abroncs is lazult. Lassan meggyökeresedik a magyar iskolahálózat, amelynek első gyümölcsei beérni látszanak. Riportunk a csángók életvilágáról.
„Viszik a papunkat!” – Moldvában a csángók körében nincs ennél nagyobb riadalom. A békés, jámbor nép hihetetlen erővel képes összefogni, ha katolikus lelki vezetőjéről van szó – aki ha nem misézhet is magyarul, legalább beszélni hajlandó.
1949 nyarán egy sokak által már elfeledett lázadás tört ki Butea faluban, Miklósfalva mellett, amikor a Securitate négy embere megérkezett, hogy elvigye Gheorghe Petz atyát közvetlenül a szentmise után: a csángók
élőlánccal, majd puszta kézzel védték plébánosukat,
és nem restelltek a kivezényelt katonákkal sem összecsapni. A hatalom csak géppuskával és repülőgéppel tudta lecsendesíteni a tömeget, aztán hazugságokkal arról, hogy csupán félreértés történt. Amihez, talán kényszerből, Petz atya is a nevét adta – bátor, de szomorú história ez.
Most a Bákó melletti Pusztina plébánosát, Deák Antal atyát „viszik”. Épp abból a faluból, ahol a „pusztinai boszorkány”, a csángó egyházi aktivizmus ikonja, a néprajzkutató Nyisztor Tinka lakik. Pedig azt aztán jól meggondolja mindenki – még a románosítás központjának, Jászvásárnak püspök ura is –, hogy vele ujjat húzzon-e. A ribillió azonban ezúttal elmarad: Tinka sem emeli fel a telefont, hogy nyomást gyakoroljon egyházi és világi méltóságokra. Más idők járnak, mint 1949-ben vagy akár 2004-ben. „Ma reggel arra ébredtem, hogy nagy papcsere van Moldvában, vagy tíz-tizenöt pap lecserélését jelentették be júliusi időponttal” – mondja lapunknak Nyisztor Tinka, inkább vidám érdeklődéssel, semmint lesújtva. Ennek is megvan az oka – egy rebesgetett, nem etnikai alapú egyházi botrány, amit igyekeznek kimozogni –, meg annak is, hogy miért nem borított érte asztalt, mint az első alkalommal, amikor átvezényelték volna.
Bár a püspöknél Tinka kiharcolta a magyar misézés lehetőségét,
meglátása szerint Antal atya nem élt elég bátran vele. Asztalborításra pedig semmi ok, mert aki a régi pap helyére jön, ugyancsak nem a románosítás szimbóluma: Măriuț Felix atya volt az egyik első, aki Bákóban az engedélyt követően bátran celebrált magyar miséket is. Évekig volt Budapesten káplán. Csak a neve román, mint a csángók többségének.
Márpedig a csángó nem román. Akárhogy birkózik is vele a román hatalom, nem bírja rávenni, hogy román legyen, hát legyen akkor csak csángó, de magyar semmiképpen. Miután Románia első megtestesülését követően, 1884-től a jászvásári püspökség felügyelete alatt megindult a valláson keresztüli elrománosítás programja, ez a cél. Részben persze sikerrel jártak.
„Ceangăii nu sunt maghiari!”, vagyis a csángók nem magyarok – írja egy csángó eredetről diskuráló Facebook-csoportban egy felhasználó. Valahol szívszorító, ahogy Farcaș, Roca, Totu és Sabău nevű emberek bizonygatják egymásnak, hogy a romános csángó népviselet vagy az archaikus magyar nyelvbe kevert román szavak egyértelmű bizonyíték a csángók román eredetére; mások – talán csak jóindulattal – próbálják újrafogalmazni a csángó identitást valahol a magyar és a román között félúton.
Az egyik kedvenc történelmi magyarázat, hogy még ha volt is magyar telepítés, a tatárjárás elsöpört minden maradékot a milkói püspökséggel együtt – amelynek alapítását ugyebár nem lehet eltagadni. Hát rendben van ez, de akkor hogy éltek volna túl a romanizált dákok, a románság állítólagos ősei hét ilyen népvándorlást, mielőtt hirtelen újra felbukkantak az erdélyi írott forrásokban 1200 körül? Természetesen a csángók különálló identitása, egyáltalán magyar eredete semmilyen szempontból nem kívánatos a román soviniszta történetírás számára. Puszta létük is visszfénye annak a középkori magyar nagyhatalmi erőnek, amelynek sugarai az adriai Tengerfehérvártól Dnyeszterfehérvárig ragyogtak: nemhogy a Kárpátok gerincéig vagy a mai Románia, sőt akár Moldova területére, de még azon túl is keletre. Ehhez úgy viszonyul a román nagyság és ősiség, mint az első generációs bevándorló román Ferdinánd király szobra Szent Lászlóéhoz Nagyváradon.
Természetesen a hivatalos román történettudomány is igyekezett a csángók román eredetét bizonygatni, Dumitru Mărtinaș 1985-ös könyvében azt írta, hogy a csángók katolizált és elmagyarosított, Moldvába vándorolt erdélyi románok – vagyis megfordította a valóságot. Már a honfoglalás előtt is éltek errefelé magyarok, de tervezetten II. Géza király uralkodása alatt telepedtek le az akkor kunok uralta vidéken. Karácsonkőnél később várat is építettek, a király megalapította a moldvai milkói püspökséget is a kunok megtérítésére, majd a tatárjárást követően, az 1300-as években újabb magyar hullám érkezett uralkodói parancsra. Jöttek aztán később huszita magyarok, majd székelyek, különösen a madéfalvi veszedelem után. Utóbb a Vatikán politikája, amely „be akart zsákolni” még egy népet, örömmel asszisztált az elrománosításukhoz, hiszen a nemzeti ébredés előtt idegenbe kerülő magyarok elsődleges identitását katolikus vallásuk határozta meg az ortodox tömeg közepén. Ha az ortodox románból nem lesz román katolikus a statisztikákban, majd a csángóból lesz – vélhették.
„A román tengerben ők a valláshoz menekültek, amely, úgy vélték, nagyobb védelmet ad nekik, mint a több száz kilométerre lévő Magyarország és a szintén távoli Székelyföld” – magyarázza lapunknak Pászkán Zsolt politikai elemző. Úgy látja, az eredetmondák költése vagy a köztes saját identitás erőltetése nem feltétlenül csak a román állam fellazítási kísérlete, hanem védekezési mechanizmus is állhat mögötte. Hozzáteszi: a rendszerváltozás után a román hatalom meglepődve tapasztalta, hogy a papíron már elrománosított csángók sem mindig váltak maradéktalanul románná, nem halt ki az öregekkel a „magyarprobléma” Moldvában. Sőt, lassacskán megindult az óvatos tapogatózás egymás irányába, a rádöbbenés, hogy nincsenek egyedül. Különösen 2010 után
a magyar kormány támogatást adott a lassan ébredező csángó szervezeteknek:
a magyar oktatás számos helyen beindult, van, ahol csak délutáni extra foglalkozásként, és van, ahol a rendes állami iskolákban alakultak magyar tannyelvű osztályok.
„Emlékszem, szegénység volt nálunk, Magyarfaluban is, és nem is tudtunk a többi csángó faluról, hogy itt vannak” – mesél a közelmúltról a falut is magában foglaló Gajcsána község polgármestere, az alig harmincesztendős Gál Alina. A Bákótól még ötven kilométerre lévő faluban megvolt az összetartás, de megvolt a magyar–román elkülönülés is, és a munkanélküliség miatt sokan a városban vagy akár külföldön dolgoznak. Sajnos közülük egyre többen kint is maradtak. Gál Alina nem, ő hazajött Londonból, és sokak meglepetésére 2024-ben elnyerte a polgármesteri széket. Magyar oktatás hétvégi, délutáni formában az ezredforduló óta van a faluban. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) segítségével – ahol Alina dolgozni kezdett – sikerült az állami iskolákban is elindítani a magyar órákat. Alina két éve településvezető, így nem hosszú a sikereinek listája, de azért van mit felemlítenie: leaszfaltozott főút, megnagyobbított játszótér, közösségi park, szociális étkeztetés az időseknek, kulturális rendezvények két nyelven.
A polgármester büszkén meséli: ma már minden magyar gyermek vagy jár a délutános és hétvégi foglalkozásokra, vagy az állami iskolában tanulja a magyart; mert az egy dolog, hogy esetleg otthon még beszélik a nyelvet, írni-olvasni viszont nemigen tudnak magyarul. Olyan is beíratta a gyerekét, aki már otthon sem igazán használta a nyelvet – ebben sokat segítettek a színvonalas foglalkozások, a szegényebbeknél az is, hogy például étkezés jár mellé. „Megnyugvás a szülőnek is, hogy biztonságban van a gyerek, jól érzi magát, s még tanul is valamit.”
Az enyhülés az egyházi ügyekben is érzékelhető. „Lehet, hogy van mögötte némi finom diplomáciai nyomás is a Vatikán részéről, de az utóbbi időben a jászvásári püspökök sem olyan elutasítók, mint korábban” – meséli Pászkán Zsolt. Felidézi: a karácsonyi magyar betlehemest – micsoda botrány lett volna ez régen! – magyarul adták elő a csángók a püspöknek, aki szívesen fogadta az előadást.
Van enyhülés – ismeri el a „pusztinai boszorkány” is, akiről köztudomású, hogy átmegy a falon is, ha kell, a magyar miséért. A püspök februárban járt Pusztinában viziten, s Tinka el is ment az audienciára panaszt tenni, hogy a 2024-es ígéretekből, miszerint annyit miséznek magyarul, amennyit csak akarnak, nem sok minden valósult meg, hiszen csak úgymond kísérleti jelleggel és csak a miserenden kívül lehetett magyarul misézni, ráadásul csak havonta egyszer.
Még Petru Gherghel, az előző jászvásári püspök vallotta be annak idején Tinkának: attól tartanak, ha Pusztinán engedélyezik, elterjed egész Moldvában. El is kezdett, s nem dőlt össze a világ – nevet Tinka. Azt is hozzáteszi: az MCSMSZ is belátta talán, hogy „a magyar nyelvet nem lehet bezárni a Magyar Házba”, kell a hitélet is.
S nem csak az öregekre lehet támaszkodni, fiatalok is sokan mentek keresztutat imádkozni nagyböjtben. Amikor Antal atya szavaztatta a falut, hogy akar-e magyar misét, ötből négyen igennel feleltek. „Hogy mitől fél még mindig, nem tudni” – vonja meg a vállát Tinka. Huncutul azért hozzáteszi: került Pusztinára a plébános mellé egy kispap is, aki szabófalvi. Ott már senki nem beszél magyarul, de ő elkezdett szorgalmasan nyelvórákra járni a Magyar Házba. Nagypéntek már talán megvolt, most aztán jöhet a feltámadás.
Nyitókép: Fortepan
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A vállalat állami támogatással és nemzetközi beruházásokkal bővíti tevékenységét.
Amerikában és Európában is több helyen alkalmaznak már hasonló megoldást.
A legtöbb szempontból magyarok a kiskereskedelem óriásai.
Ami 2015-ben csak ízelitő volt, az az életünk része lehet.
A postai kifizetések jellemzően a hónap közepén kezdődnek, vagyis nagyjából akkor, amikor a Kincstár a banki kifizetéseket is elindítja.
Az április 1. és 12. között zajló Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében.
Az ellenzék csámcsog a magyar hadseregről kritikusan nyilatkozó Pálinkás Szilveszter százados interjúján. Most Pintér Ferenc alezredes a Patrióta csatornán fejtette ki, miért tartja hiteltelennek és szakmailag súlytalannak a századost, akit szerinte csak a nepotizmus és a politikai destabilizációs szándék röpített a reflektorfénybe.
Magyarországon továbbra is az egyik legalacsonyabb az üzemanyag ára Európában.
