„Mindenkinek köszönöm, aki imájával is kérte a Jóistent, hogy győzzön a magyar igazság!” Négy év pereskedés után jogerős: a pozsonyi városi múzeum köteles visszavenni állományba Zuzana Falathovát, vagyis Falath Zsuzsannát: vele és ügyvédjével, Nagy Dáviddal beszélgettünk.
Régi história volt ez: 2018 decemberében egy Zuzana Falathová nevű fiatal muzeológus a Magyar Hírlapnak mesélte el, hogyan szembesült a magyarok kitelepítésének elhallgatott történetével, hogyan ébredt rá saját magyar gyökereire, kezdett magyarul tanulni és hangoztatni az igazságot. Kapott hideget-meleget,
volt, aki egyenesen kifejtette, hogy a Dunába kellene lőni, mert „magyar ügynök”.
A pozsonyi városi múzeumban, munkahelyén kiközösítették, s megalázó huzavona után elérték, hogy távozzon, amit utóbb átszervezéssel indokoltak. A sértett azonban ügyvédjével, Nagy Dáviddal perre ment, két évvel ezelőtt elsőfokon meg is nyerték a munkaügyi pert, s ezt követte most a másodfok.
Ezt is ajánljuk a témában
Hároméves kálvária után az első remény nagypéntek után: Zuzana Falathovát magyarbarát – pontosabban: a nacionalista szlovák történelemszemlélettel szembemenő – véleménye miatt kellett méltatlan körülmények között távoznia a pozsonyi városi múzeumból, első fokon megnyerte a pert. Ügyvédje és ő is nyilatkozott lapunknak, Nagy Dávid rámutatott, akár precedensértékű is lehet az ítélet.
„A pozsonyi kerületi bíróság másodfokon hozott döntése négy év pereskedésre tett pontot: érvénytelen az elbocsátása”
– foglalja össze lapunk kérdésére Nagy Dávid a Zuzana Falathová – Falath Zsuzsanna, Zsuzsi – ügyében hozott ítélet lényegét, amely azonnal jogerőre emelkedik, amint hivatalosan átveszi a múzeumot képviselő ügyvédi iroda is a végzést, vagyis két héten belül.
Ezt is ajánljuk a témában
Falath Zsuzsit azért érte támadás, mert ráeszmélt a szlovákiai történelemszemlélet hazugságaira.
S bár sok állomása volt a fiatal pozsonyi muzeológusnő meghurcolása miatti küzdelemnek, ez most nem pontosvessző, hanem pont. A múzeum legfeljebb a Legfelsőbb Bíróság irányába fellebbezhetne, rendkívüli jogorvoslati lehetőséggel, de az már ennek az ítéletnek a lényegén nem változtatna, s egyébként a perrendtartási feltételei sem adottak.
Mint az ügyvéd rámutat: a másodfokon hozott ítélet megerősítette a pozsonyi járási bíróság elsőfokú ítéletét, annak indoklásával együtt, miszerint
a városi múzeum nem tudta bizonyítani, hogy valóban szervezeti átalakítás miatt bocsátották el Falathovát,
hiszen a városi tulajdonban levő cégként évente nyilvános jelentést kell közzé tennie a működéséről, benne az alkalmazottak számával, a munkahelyi struktúrával együtt. Ezek hozzáférhetőek, át is néztük, be is nyújtottuk a bíróságnak; egyértelmű bizonyítékaként annak, hogy semmiféle szervezeti átalakítás a munkahelyen nem történt, sőt cáfolta az összes érvét meg kijelentését a múzeumnak, ami elhangzott a bíróságon. „Ehhez csatoltuk a hanganyagot, amelyben hallható, hogy az akkori igazgató és Falathová egyik akkori felettese nyomást gyakorolnak rá, hogy mondjon fel, és a hírlapos interjúja miatt fogják megszüntetni a munkaviszonyát. Most ez nyert bizonyítást, immár másodfokon.”
S hogy mi következik mindebből? Az, hogy a múzeumnak vissza kell vennie állományba a fiatal muzeológusnőt, mintha sosem bocsátották volna el,
állniuk kell a perköltségeket, és ki kell fizetniük az elmaradt három évnyi bérét is.
„Ő maga egyébként, amikor átvettem az ítéletet és felhívtam, csak a meglepettség és az öröm hangján tudott szólni” – utal ügyfelére Nagy. „Meglepődött azon, hogy végre megszületett a döntés, és meglepődött azon is, hogy győzött az igazság. S az öröm: személyesen, hogy bizonyítani tudta a saját igazságát, és valamilyen szinten tisztára most a nevét is.” Emlékezetes, mindenféle „magyar ügynöknek” elhordták szlovák nacionalisták; volt, aki meg is fenyegette –
„bár a bélyeg azért rajta marad, munkát nehezen találna Szlovákiában”
– vélekedik az ügyvéd.
De van az örömnek egy másik része is, „a közösségért érzett öröm, mert mégiscsak egy nagy dolog a külhoni magyarságnak minden győztes per. Mert egy óriási remény és visszaigazolás, hogy igenis ki kell és ki lehet állni az igazunkért, mert van még igazság a Földön” – fogalmaz az ügyvéd. Mint említi,
sok hasonló esettel találkozott, ahol azonban nem a harcot, hanem a beletörődést választották.
Ezt is ajánljuk a témában
„Ha bocsánatot kérnék, még fizetésemelést is kapnék, de a büszkeségem nem enged meghajolni, hazugságban pedig nem óhajtok élni” – szögezi le az életveszélyesen megfenyegetett Zuzana Falathová szlovák muzeológus, akit azután bocsátottak el a munkahelyéről, hogy egy magyar lapnak beszélt a szlovák történelemszemlélet hazugságairól. A fiatal nővel a pozsonyi vérengzésről, a szlovák-magyar megbékélés lehetőségéről és arról is beszélgettünk, hogy mit kezd magával, ha felébred az őt ért sokkból. A Mandiner megszólította a múzeum igazgatóját is.
Falathovának még folyamatban van egy másik pere, a diszkrimináció miatti eljárás. Nagy rámutat, hogy eben az ügyben még nem volt tárgyalás, de ha elvesztették volna az elbocsátás miatti munkaügyi pert, semmi remény nem lenne megnyerni azt. „Így sem jelenti azt, hogy biztosra mennénk, csupán azt, hogy van már esélyünk.”
A jelenlegi kérdés persze az, hogyan kívánja rendezni a múzeum a helyzetet, hiszen már a fellebbezésben is jelezték, nem óhajtanak a továbbiakban együtt dolgozni a volt kollégájukkal – márpedig a bíróság erre kötelezte őket – emeli ki az ügyvéd –; vagyis nekik kell majd tárgyalást kezdeményezni, ha közös megegyezéssel akarják felbontani a helyreállított munkaviszonyt.
Maga Falath Zuzana – Zsuzsi – pedig kérdéseinkre az alábbiakat válaszolja:
„Nagyon örülök ennek a győzelemnek, még inkább ebben az igazságtalan világban. Az igazságért érdemes küzdeni és kitartani. Másrészt
elszomorít a tény, hogy sok magyar ember nem olyan szerencsés, mint én és igazságtalanul üldözik vagy elítélik őket.
Itt a Felvidéken például még mindig érvényben vannak a benesi dekrétumok, ami a 21. században nagyon felháborító. Őszinte remélem, hogy a jövőben ebben is lesz valami pozitív változás”.
Falath kiemeli: „A magyar nemzet különleges, kivételes és azon kiválasztott népek közé tartozik, akik a történelemben mindig az igazság oldalán álltak, az igazságért üldöztek őket, az igazságért szenvedtek, az igazságért harcoltak és az igazságért haltak meg. Ha összehasonlítom például 1920-at a jelennel, akkor nem sok minden változott a világban – az antantot ma már »Európai Uniónak« nevezhetjük. Ma is a magyarok ismét az igazság oldalán állnak, és ismét azért kritizálják, elítélik és büntetik őket. Én hiszek abban, hogy ha kitartunk, akkor előbb vagy utóbb vége lesz ennek a szenvedésnek, mert az igazság mindig kiderül.
És főleg, ha hiszünk, akkor a Jóisten is biztos fog nekünk segíteni.
Ebben az összefüggésben nem közömbös számomra a Kárpátalján élő magyarok sorsa sem”.
A diszkriminációs per kapcsán pedig úgy fogalmaz:
ott majd kiderül, hogy Szlovákia igazán jogállam-e.
„Ez úton köszönetet szeretnék mondani az ügyvédemnek, Nagy Dávidnak az eddigi nagyszerű munkáját és szeretném megköszönni mindenkinek, aki mellettem állt és erkölcsileg támogatott. Különösen köszönöm az új munkahelyemnek, a Trianon Múzeumnak és annak az igazgatójának, Dr. Szabó Pál Csabának és minden kedves munkatársamnak, hogy befogadtak és megértő segítséggel voltak irányomban.”
„Mindenkinek köszönöm, aki imájával is kérte a Jóistent, hogy győzzön a magyar igazság!”
– mondja végül a muzeológus.
Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád
Zelenszkij minden lehetőséget elvetett, Putyin meg csak röhög a markába, jelezte, Európa gondja ez, nem az övék.
„Amikor Szlovákia ma felvetette ezt a kérdést, és azt mondta, hogy pénzt veszít, az szégyenteljes. Ukrajna embereket veszít” – jelentette ki az ukrán elnök.
A szlovák kormányfő szerint Ukrajnát nem fogják meghívni a NATO-ba.
Juraj Marusiak szerint a két politikust gyakran hasonlítják egymáshoz. A legfontosabb különbség, hogy Ficóból hiányzik Orbán hatalma.
Elemzők a két közjogi méltóság egyre látványosabb csörtéit a szlovák demokrácia minőségi romlásának egyik tüneteként értékelik, és úgy látják, az ország politikai és morális hanyatlásban van.
Magyarország húzása kedvező hatást váltott ki.
A képmutató az Írás szerint nem csak kellemetlenül alakoskodó figura, hanem ördögi is, hiszen az üdvösség birtokosaként mutatja önmagát, miközben hazug minden szava, tette. Petri-Lukács Ádám írása.
Advent negyedik vasárnapján jó hír jött.
