a városi múzeum nem tudta bizonyítani, hogy valóban szervezeti átalakítás miatt bocsátották el Falathovát,
hiszen a városi tulajdonban levő cégként évente nyilvános jelentést kell közzé tennie a működéséről, benne az alkalmazottak számával, a munkahelyi struktúrával együtt. Ezek hozzáférhetőek, át is néztük, be is nyújtottuk a bíróságnak; egyértelmű bizonyítékaként annak, hogy semmiféle szervezeti átalakítás a munkahelyen nem történt, sőt cáfolta az összes érvét meg kijelentését a múzeumnak, ami elhangzott a bíróságon. „Ehhez csatoltuk a hanganyagot, amelyben hallható, hogy az akkori igazgató és Falathová egyik akkori felettese nyomást gyakorolnak rá, hogy mondjon fel, és a hírlapos interjúja miatt fogják megszüntetni a munkaviszonyát. Most ez nyert bizonyítást, immár másodfokon.”
S hogy mi következik mindebből? Az, hogy a múzeumnak vissza kell vennie állományba a fiatal muzeológusnőt, mintha sosem bocsátották volna el,
állniuk kell a perköltségeket, és ki kell fizetniük az elmaradt három évnyi bérét is.
„Ő maga egyébként, amikor átvettem az ítéletet és felhívtam, csak a meglepettség és az öröm hangján tudott szólni” – utal ügyfelére Nagy. „Meglepődött azon, hogy végre megszületett a döntés, és meglepődött azon is, hogy győzött az igazság. S az öröm: személyesen, hogy bizonyítani tudta a saját igazságát, és valamilyen szinten tisztára most a nevét is.” Emlékezetes, mindenféle „magyar ügynöknek” elhordták szlovák nacionalisták; volt, aki meg is fenyegette –