„Győzött a magyar igazság!” – a jogtalanul kirúgott magyarbarát pozsonyi muzeológusnő a Mandinernek

Régi história volt ez: 2018 decemberében egy Zuzana Falathová nevű fiatal muzeológus a Magyar Hírlapnak mesélte el, hogyan szembesült a magyarok kitelepítésének elhallgatott történetével, hogyan ébredt rá saját magyar gyökereire, kezdett magyarul tanulni és hangoztatni az igazságot. Kapott hideget-meleget,

A pozsonyi városi múzeumban, munkahelyén kiközösítették, s megalázó huzavona után elérték, hogy távozzon, amit utóbb átszervezéssel indokoltak. A sértett azonban ügyvédjével, Nagy Dáviddal perre ment, két évvel ezelőtt elsőfokon meg is nyerték a munkaügyi pert, s ezt követte most a másodfok.

– foglalja össze lapunk kérdésére Nagy Dávid a Zuzana Falathová – Falath Zsuzsanna, Zsuzsi – ügyében hozott ítélet lényegét, amely azonnal jogerőre emelkedik, amint hivatalosan átveszi a múzeumot képviselő ügyvédi iroda is a végzést, vagyis két héten belül.

S bár sok állomása volt a fiatal pozsonyi muzeológusnő meghurcolása miatti küzdelemnek, ez most nem pontosvessző, hanem pont. A múzeum legfeljebb a Legfelsőbb Bíróság irányába fellebbezhetne, rendkívüli jogorvoslati lehetőséggel, de az már ennek az ítéletnek a lényegén nem változtatna, s egyébként a perrendtartási feltételei sem adottak.

Kiderült, hogy a múzeum részéről nem mondtak igazat

Mint az ügyvéd rámutat: a másodfokon hozott ítélet megerősítette a pozsonyi járási bíróság elsőfokú ítéletét, annak indoklásával együtt, miszerint

hiszen a városi tulajdonban levő cégként évente nyilvános jelentést kell közzé tennie a működéséről, benne az alkalmazottak számával, a munkahelyi struktúrával együtt. Ezek hozzáférhetőek, át is néztük, be is nyújtottuk a bíróságnak; egyértelmű bizonyítékaként annak, hogy semmiféle szervezeti átalakítás a munkahelyen nem történt, sőt cáfolta az összes érvét meg kijelentését a múzeumnak, ami elhangzott a bíróságon. „Ehhez csatoltuk a hanganyagot, amelyben hallható, hogy az akkori igazgató és Falathová egyik akkori felettese nyomást gyakorolnak rá, hogy mondjon fel, és a hírlapos interjúja miatt fogják megszüntetni a munkaviszonyát. Most ez nyert bizonyítást, immár másodfokon.”

S hogy mi következik mindebből? Az, hogy a múzeumnak vissza kell vennie állományba a fiatal muzeológusnőt, mintha sosem bocsátották volna el, 

„Ő maga egyébként, amikor átvettem az ítéletet és felhívtam, csak a meglepettség és az öröm hangján tudott szólni” – utal ügyfelére Nagy. „Meglepődött azon, hogy végre megszületett a döntés, és meglepődött azon is, hogy győzött az igazság. S az öröm: személyesen, hogy bizonyítani tudta a saját igazságát, és valamilyen szinten tisztára most a nevét is.” Emlékezetes, mindenféle „magyar ügynöknek” elhordták szlovák nacionalisták; volt, aki meg is fenyegette –

– vélekedik az ügyvéd. 

De van az örömnek egy másik része is, „a közösségért érzett öröm, mert mégiscsak egy nagy dolog a külhoni magyarságnak minden győztes per. Mert egy óriási remény és visszaigazolás, hogy igenis ki kell és ki lehet állni az igazunkért, mert van még igazság a Földön” – fogalmaz az ügyvéd. Mint említi,

Falathovának még folyamatban van egy másik pere, a diszkrimináció miatti eljárás. Nagy rámutat, hogy eben az ügyben még nem volt tárgyalás, de ha elvesztették volna az elbocsátás miatti munkaügyi pert, semmi remény nem lenne megnyerni azt. „Így sem jelenti azt, hogy biztosra mennénk, csupán azt, hogy van már esélyünk.”

A jelenlegi kérdés persze az, hogyan kívánja rendezni a múzeum a helyzetet, hiszen már a fellebbezésben is jelezték, nem óhajtanak a továbbiakban együtt dolgozni a volt kollégájukkal – márpedig a bíróság erre kötelezte őket – emeli ki az ügyvéd –; vagyis nekik kell majd tárgyalást kezdeményezni, ha közös megegyezéssel akarják felbontani a helyreállított munkaviszonyt.

Ma az Európai Unió az Antant

Maga Falath Zuzana – Zsuzsi – pedig kérdéseinkre az alábbiakat válaszolja:

„Nagyon örülök ennek a győzelemnek, még inkább ebben az igazságtalan világban. Az igazságért érdemes küzdeni és kitartani. Másrészt

Itt a Felvidéken például még mindig érvényben vannak a benesi dekrétumok, ami a 21. században nagyon felháborító. Őszinte remélem, hogy a jövőben ebben is lesz valami pozitív változás”.

Falath kiemeli: „A magyar nemzet különleges, kivételes és azon kiválasztott népek közé tartozik, akik a történelemben mindig az igazság oldalán álltak, az igazságért üldöztek őket, az igazságért szenvedtek, az igazságért harcoltak és az igazságért haltak meg. Ha összehasonlítom például 1920-at a jelennel, akkor nem sok minden változott a világban – az antantot ma már »Európai Uniónak« nevezhetjük. Ma is a magyarok ismét az igazság oldalán állnak, és ismét azért kritizálják, elítélik és büntetik őket. Én hiszek abban, hogy ha kitartunk, akkor előbb vagy utóbb vége lesz ennek a szenvedésnek, mert az igazság mindig kiderül.

Ebben az összefüggésben nem közömbös számomra a Kárpátalján élő magyarok sorsa sem”.

A diszkriminációs per kapcsán pedig úgy fogalmaz:

„Ez úton köszönetet szeretnék mondani az ügyvédemnek, Nagy Dávidnak az eddigi nagyszerű munkáját és szeretném megköszönni mindenkinek, aki mellettem állt és erkölcsileg támogatott. Különösen köszönöm az új munkahelyemnek, a Trianon Múzeumnak és annak az igazgatójának, Dr. Szabó Pál Csabának és minden kedves munkatársamnak, hogy befogadtak és megértő segítséggel voltak irányomban.”

 – mondja végül a muzeológus.

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád