Elsöprő győzelmet aratott egy pár hónapja alakult párt Bulgáriában

Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.

Az ukrajnai háború ötödik évében szűkülnek az orosz szabadság utolsó, digitális terei, miközben az olajalapú gazdaságnak pillanatnyi lélegzetvételre ad lehetőséget az iráni konfliktus. Az orosz társadalomnak nincs sok tere a vélemény- nyilvánításra, nő a kivándorlás és a csendes ellenállás.

Miközben az orosz–ukrán háború a felek hajthatatlansága és a másik fél összeomlásába vetett reménye miatt úgy zajlik tovább, mintha mi sem történt volna, Oroszországban új valóság épül. Vlagyimir Putyin elnök – már csak életkori okokból is – utolsó néhány elnöki évében nagy dobásra készül: országa elkínásítására.

A nagy terv hatalmi szempontból logikusnak tűnhet, ám vannak nehézségei. A mai Kínai Népköztársaság néhány stratégiai döntés által meghatározott, szerves folyamat révén alakult ki a Mao Ce-tung által a kínai polgárháború után létrehozott rendszerből, Oroszország viszont a Szovjetunió bukásától 2022. február 24-éig egy alapvetően Európába integrált ország volt.

Politikai rendszere egy rosszul működő, oligarchikus demokráciából alakult át lassan Európa legkeményebb autokráciájává.
Gazdasága, információs tere, állampolgárainak életvalósága sosem vált olyan kompakttá, szuverénné és magabíróvá, mint Kínáé. Ráadásul a rezsim és a nép viszonya sem ugyanaz: a kínaiak alapvetően tisztelik és csekély mértékű cinizmus mellett szolgálják a Kínai Kommunista Párt fejlődési eredmények és ugrásszerű gazdasági felemelkedés jellemezte rendszerét, az oroszok inkább cinikus, depolitizált és konformista módon tolerálják a legfeljebb biztonságot nyújtani képes putyini rezsimet. Oroszország elkínásításának projektje tehát az alapvető feltételek szempontjából nem áll jól.