Mint Techet írja: Prága és Pozsony évtizedek óta azzal érvel, hogy a rendeletek a történelem elavult maradványai. Csehországban ez az állítás formálisan helytálló: a kisajátítások és kiutasítások már régen befejeződtek.
Szlovákiában azonban ez az érvelés összeomlik. A rendeleteket ma is alkalmazzák.
A Szlovák Földalap többször is elrendelt kártalanítás nélküli kisajátításokat – többek között a pozsonyi infrastrukturális projektek során is – azzal az indokkal, hogy az 1945-ös vagyonelkobzásokat egyszerűen „elfelejtették”, és most visszamenőlegesen kell végrehajtani. Amikor Szlovákia liberális ellenzéki pártja, a Progresszív Szlovákia bírálta ezt a gyakorlatot, a kormány nem vetett véget a kisajátításoknak. Ehelyett kriminalizálta az azokat alátámasztó jogi keretrendszer kritikáját.
Techet Péter szerint Orbán válasza gondosan mérlegelt volt. Miután kezdetben elutasította a nyilatkozni kívánt ügyet, később hangsúlyozta, hogy a magyar törvények nem kriminalizálják a történelmi kérdésekről, például a Benes-dekrétumokról szóló vitákat, és hogy Budapest magyarázatot kér Pozsonytól az új rendelkezés hatályával kapcsolatban. A kormánytisztviselők ismételten elutasították a rendeletek alapjául szolgáló kollektív bűnösség elvét, és támogatást ígértek az érintett magyar etnikai csoportoknak.
„Feltűnően hiányzott azonban a szlovák törvény közvetlen elítélése, illetve Ficóra nehezedő politikai nyomás sem annak visszavonása érdekében” – írja a magyar szerző az ukrán lapban. „Ez a visszafogottság stratégiai számítást tükröz. A szlovákiai magyarok nem rendelkeznek kettős állampolgársággal, ezért nem szavazhatnak a magyar választásokon. Fico ezzel szemben értékes politikai szövetségese Orbánnak európai szinten – különösen mióta a Jog és Igazságosság párt választási vereségét követően Magyarország elvesztette Lengyelországot, amely egykor a legmegbízhatóbb partnere volt Brüsszelben. A Szlovákiával való szövetség fenntartása egyértelműen felülmúlja a külföldön élő magyar kisebbségek védelmét” – áll a cikkben.