Ukrán hazugságok: az „eltűnt” katonák nagyobb része már szinte biztosan halott

Újabb tragikus történet mutatja meg, milyen bizonytalanság kíséri a háborúban eltűnt katonák sorsát Ukrajnában. A KISZó beszámolója szerint hosszú hónapok után hivatalosan is megerősítették Vaszil Kotobej nagyszőlősi katona halálát. A közlegényt 2024. június 25. óta eltűntként tartották nyilván, miután a Donyeck megyei Pokrovszki járásban harci feladat teljesítése közben nyoma veszett. A személyazonosítási eljárás végül 2026 februárjában zárult le, amikor hivatalosan halottnak nyilvánították.

A történet nem egyedi. Az orosz–ukrán háború egyik legfájóbb jelensége, hogy sok katona hosszú időn át eltűntként szerepel a nyilvántartásokban, miközben a családok gyakran csak hónapokkal vagy évekkel később kapnak bizonyosságot.

Ukrajnai eltűnt katonák tízezrei

A háború emberi veszteségeinek pontos száma nehezen meghatározható, de a becslések nagyságrendje jól mutatja a konfliktus súlyosságát. A washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) 2026 elején közzétett becslése szerint az ukrán hadsereg veszteségei – halottak, sebesültek és eltűntek együtt – 500–600 ezer fő között lehetnek. A halottak számát a kutatóközpont 100–140 ezer közé teszi. A Reuters szeptemberi riportja szerint a háború kezdete óta legalább 70 ezer ukrán katona és civil szerepel eltűntként a nyilvántartásokban. 

A Reuters riportja szerint az eltűnt státusz mögött gyakran az azonosítás nehézsége áll. A háború során sok holttest roncsolódott állapotban kerül elő, ami megnehezíti a személyazonosítást. A hírügynökség beszámolója szerint több ezer, többségében azonosítatlan holttestet szállítottak vissza Ukrajnába, amelyek azonosítása DNS-vizsgálatokkal történik. A folyamat azonban rendkívül időigényes: egyes esetekben hónapokig, akár egy évnél tovább is eltarthat, mire sikerül egyezést találni a hozzátartozók mintáival.

A halottá nyilvánítás pénzügyi következményei, és a statisztikák kérdése

Az eltűnt státusz ugyanakkor nemcsak humanitárius kérdés, hanem jelentős pénzügyi következményekkel is jár. Az ukrán Védelmi Minisztérium közlése szerint az állam 15 millió hrivnya egyszeri pénzügyi támogatást biztosít minden elesett katona családjának. Ez a jelenlegi árfolyamon mintegy 113,25 millió forintnak felel meg.

A háború előrehaladtával ezek az összegek gyorsan óriási költséggé válhatnak. Egy elemzés szerint például hatezer katona halála esetén a családoknak fizetendő kompenzáció elérheti a 3,6 milliárd dollárt, ami nagyjából 1 190 milliárd forintnak felel meg. Ez már önmagában is hatalmas teher egy olyan állam számára, amelynek költségvetése jelentős részben külföldi támogatásokra támaszkodik. Ha pedig a háború teljes emberveszteségét vesszük alapul, a számok még nagyobbak lehetnek. 

Mindez jól mutatja, hogy a háború nemcsak emberéletekben, hanem pénzügyi értelemben is brutális terhet ró az államra. Amíg egy katona hivatalosan eltűntként szerepel a nyilvántartásokban, addig a haláleset után járó teljes kompenzáció kifizetése sem válik azonnali kötelezettséggé. A több tízezres eltűnt kategória így nemcsak a frontvonal tragédiáját tükrözi, hanem a költségvetés számára is időt jelent. 

A háborús veszteségek kommunikációja minden konfliktusban kényes kérdés. A hadviselő felek rendszerint visszafogottan közlik a katonai veszteségekre vonatkozó adatokat. A számok nemcsak a saját társadalom számára fontosak, hanem a külföldi szövetségesek és az ellenség felé is üzenetet hordoznak. A veszteségek mértéke ugyanis sokat elárul a hadsereg állapotáról, a háború terheiről és arról is, hogy mennyire képes egy ország folytatni a harcot.

A rendszer következménye az, hogy a háború emberi ára sokszor csak később válik teljes egészében láthatóvá. Amikor egy eltűntként nyilvántartott katona halálát később hivatalosan is megállapítják, a veszteségek száma utólag növekszik. Addig azonban a statisztikák egy mérsékeltebb képet mutathatnak – olyan képet, amely nemcsak a hazai közvélemény számára fontos, hanem a külföldi támogató országok és az ellenség felé is üzenetet közvetít.

A hozzátartozók sokszor hónapokig vagy akár évekig nem kapnak egyértelmű választ arra, hogy szerettük él-e vagy már elesett a fronton. A Reuters riportjában szereplő egyik asszony például minden nap üzenetet ír eltűnt férjének telefonjára abban a reményben, hogy egyszer még válasz érkezik. A nő azért tölti fel rendszeresen a férje egyenlegét is, hogy az aktív maradjon, hátha egy nap mégis megszólal. 

Nyitókép: Tetiana DZHAFAROVA / AFP