Beindult a brüsszeli gépezet: választ követelnek Szijjártótól a Washington Post fake sztorija után
Az ukránpárti lap cikke után Brüsszel is megszólalt, és választ vár a magyar kormánytól.

Egyre több vitatott történet jelenik meg a nyugati sajtóban, amelyek komoly politikai következményekkel járnak. Magyarország kapcsán is ilyen állítások kerültek elő, és egy szakértő szerint ezek már nem hibák, hanem egy tudatosan alkalmazott dezinformációs módszer részei.

Magyarország kapcsán jól látszik, hogyan működik ma a nyugati médiatér: a Washington Post olyan állításokat közölt a magyar kormányról, amelyek szerint Szijjártó Péter bizalmas uniós egyeztetések részleteit oszthatta meg Moszkvával, sőt a cikk szerint még a tárgyalások közötti szünetekben is kapcsolatba léphetett orosz partnerével. Ezeket az állításokat azonban nem támasztották alá konkrét, nyilvánosan ellenőrizhető bizonyítékokkal, ennek ellenére Brüsszelben szinte azonnal megszülettek a politikai reakciók, és magyarázatot követeltek Budapesttől.
A történet ráadásul nem maradt meg a sajtó szintjén: uniós diplomaták és politikai szereplők már „rendkívül aggasztónak” nevezték a jelentéseket, miközben maga a magyar kormány egyértelműen visszautasította a vádakat, és álhírnek nevezte azokat.

Ezt is ajánljuk a témában
Az ukránpárti lap cikke után Brüsszel is megszólalt, és választ vár a magyar kormánytól.

A történet azonban nem állt meg itt. Rövid időn belül már az AfD kapcsán is hasonló aggályok jelentek meg: a Politico beszámolója szerint diplomaták attól tartanak, hogy a német jobboldali párt hozzáférése uniós dokumentumokhoz biztonsági kockázatot jelenthet. A felvetések itt is elsősorban gyanúkra és feltételezésekre épülnek, miközben konkrét bizonyítékokat nem mutattak be, és az AfD egyértelműen visszautasította a vádakat.
Ezt is ajánljuk a témában
Az AfD-t mindenféle bizonyíték nélkül azzal vádolják, hogy olyan „szigorúan titkos” iratokat szivárogtatott ki, amelyeket ötezer ember olvasgat!

Mindez arra utal, hogy nem elszigetelt esetről van szó, hanem egy visszatérő mintáról, amelyben bizonyítékokkal alá nem támasztott állításokból rövid idő alatt politikai ügy lesz.
Philip Pilkington, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint mindez egy jól ismert mintázat része. Mint fogalmazott:
A forrásmegjelölés nélküli állítások használata a fősodratú sajtóban mára jól bejáratott dezinformációs stratégiává vált.
A szakértő emlékeztetett arra, hogy korábban a nyugati újságírás alapelve volt, hogy az ilyen állításokat lehetőség szerint kerüljék, mivel így a politikai szereplők könnyen használhatják a médiát megalapozatlan pletykák terjesztésére.
A nyugati újságírókat egykor arra képezték, hogy lehetőség szerint ne használjanak forrásmegjelölés nélküli állításokat, mert ez megnyitja a lehetőséget arra, hogy kormányzati tisztviselők és más szereplők a médián keresztül megalapozatlan pletykákat terjesszenek.
Pilkington szerint ezek az állítások korábban legfeljebb kiegészítő szerepet játszottak, nem pedig történetek alapját adták.
A forrás nélküli állításokat általában egy már bizonyított tényeken alapuló narratíva alátámasztására használták, vagyis előbb a tényeket állapították meg, és csak utána adtak hozzá „színt” ezekkel az állításokkal.
A szakértő szerint azonban ez mára megváltozott.
Sajnos a nyugati média az elmúlt években teljesen elveszítette a szakmai normáit, és visszatért a késő szovjet média színvonalára.
Pilkington úgy látja, ma már nemcsak kiegészítő elemként használják az ilyen állításokat, hanem teljes történeteket építenek rájuk.
Az újságírók – akik vagy naivak, vagy rosszindulatúak – ma már hajlandóak teljes történeteket kitalálni forrásmegjelölés nélküli állításokból.
A következtetése egyértelmű:
Ezen a ponton ezeket a történeteket egyszerűen dezinformációnak vagy álhírnek kell tekinteni.
A Magyarországot, majd rövid időn belül az AfD-t érintő vádak így nem elszigetelt jelenségek, hanem egy szélesebb médiagyakorlat részei, amelynek következményei messze túlmutatnak az egyes ügyeken.
Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP
