CNN: az ukrán ellentámadás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket
Nyugati tisztviselők szerint az ukrán offenzíva semelyik irányban nem felel meg az elvárásoknak.

Az elhibázott döntés óta Ukrajna fokozatosan védekezésbe szorult, és egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik rá egy esetleges területi kompromisszum irányába.

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a 2023 nyarán indított ukrán ellentámadás kudarcát követően jelentősen megromlott a viszony Zelenszkij elnök és a vezérkari főnöki posztot akkor betöltő Valerij Zaluzsnij között. A feszültség odáig fokozódott, hogy végül 2024-ben az elnök menesztette Zaluzsnijt a posztjáról. Az Euromaidan Press friss elemzése szerint a 2023-as ukrán ellentámadás kudarcát azonban nem lehet egyetlen szereplőre visszavezetni, még akkor sem, ha Valerij Zaluzsnij volt ukrán vezérkari főnök nemrégiben egy interjúban elsősorban Volodimir Zelenszkij döntéseit hibáztatja.
Ezt is ajánljuk a témában
Nyugati tisztviselők szerint az ukrán offenzíva semelyik irányban nem felel meg az elvárásoknak.

Zaluzsnij narratívája szerint az eredeti terv egy koncentrált, „egyetlen ökölként” végrehajtott támadás volt Zaporizzsja irányában, amely áttörhette volna az orosz védelmet. Ez a terv valóban létezett, és több nyugati és ukrán forrás is megerősíti.

A cikk azonban hangsúlyozza: a valóság ennél bonyolultabb. A döntések nem egy kézben születtek, és a hadműveletet több tényező gyengítette.
Az ukrán erők végül egy rendkívül erős, aknamezőkkel és erődítésekkel védett orosz védelmi rendszerbe ütköztek, ráadásul megfelelő légi fölény nélkül.
A cikk ízt írja: Zelenszkij elnök megosztotta a támadóerőket Melitopol és Bahmut között, így Olekszandr Szirszkij tábornok csak öt dandárt kapott a tizenkettőből egy olyan művelethez, amely végül nem hozott áttörést.
Ugyanakkor a volt vezérkari főnök, Valerij Zaluzsnij sem az amerikaiak által javasolt egyetlen támadási irányra koncentrált, hanem három tengely mentén indította meg a támadást. A tengerészgyalogos erőket Krynky térségébe vezényelte az amerikai tanács ellenére, miközben a páncélos támadást mindössze négy nap után leállította. A művelet következtében több ezer katona vesztette életét.
A stratégiai helyzet sem volt egyszerű: Ukrajna „zugzwang” előtt állt, azaz ha csupán védekezett volna, a nyugati partnerek nyomást gyakorolhattak volna a frontvonalak befagyasztására. A Nyugat támogatta az offenzívát fegyverekkel, levezényelt nyolc hadijátékot, és a tavaszi támadás mellett érvelt – ugyanakkor a szükséges erőforrásoknak csak töredékét biztosította ahhoz képest, amit saját doktrínája indokolt volna.
Az eredmény: mind a tizennégy település, amelyet Ukrajna rövid időre visszafoglalt, később ismét az orosz erők kezébe került.
A cikk végkövetkeztetése szerint a 2023-as ellentámadás nem egyetlen hibás döntés története, hanem egy összetett, több szereplős kudarc,
Ukrajna azóta fokozatosan védekezésbe szorult, és egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik rá egy esetleges területi kompromisszum irányába.
Nyitókép: Genya Savilov / POOL / AFP
