Láss csodát: ez történik, ha Brüsszelben olvasnak pár sort Orbán Balázstól

Miközben Európa egy része a Mercosur-egyezményen háborog, sikeresen átröpült a radar alatt, hogy az Európai Bizottságnak sikerült új szabadkereskedelmi egyezményt kitárgyalnia egy, a latin-amerikainál sokkal nagyobb gazdasággal: a világ legnépesebb országával, a kontinensnyi Indiával. A tárgyalások 2007-es kezdete óta várt, történelmi megállapodást

míg a latin-amerikai országokat a hatalmas ipari vámcsökkentésekért cserébe viszonylag jelentéktelen mezőgazdasági engedményekkel kellett kifizetni, Indiával az európai mezőgazdaság exportpotenciálját kifejezetten növelő megállapodást tárgyalt le a Bizottság. (Ők az európai mezőgazdasági és magas hozzáadott értékű ipari termékek vámjainak csökkentéséért cserébe olyan, alacsonyabb hozzáadott értékű köztes ipari termékek vámjainak csökkentését kérték, melyeknek gyártása az EU-ból jórészt amúgy is kiárazódott már.)

A fejlemény nyilvánvalóan nem független a trumpi vámtornádótól – olyan nincs, hogy véletlenül 19 év után a dolgok természetes rendje szerint pont akkor jut két kereskedelmi tárgyalópartner megállapodásra, amikor mindketten az Egyesült Államok vámnyomása alatt állnak. Bár a trumpi vámpolitika összességében egyáltalán nem járt azokkal a negatív következményekkel, amikre az elemzők előzetesen számítottak,

Erre a hibára reagált Narendra Modi indiai miniszterelnök a tiencsini SCO-csúcson való részvétellel, a Hszi Csin-ping kínai és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel való pózolással – és erre ugrott rá most szokatlanul jó ütemérzékkel az Európai Bizottság is.

A viszontválasz nem maradt el: Trump tegnap, egy héttel az EU-India megállapodás nyélbe ütése után felhívta Narendra Modit, engedett 7 százalékot a tavaly áprilisban kihirdetett „viszonossági alapú vámból”, amely így már csak 18 százalékos, és visszavonta a további 25 százalék büntetővámot is, melyet India az orosz olaj további vásárlásáért fizet. Hipp-hopp, jön Trump – és a legnagyobb hibáját már korrigálja is.

Európai elszigetelődés és sikeres amerikai vámzsarolás helyett gigantikus kereskedelmi megállapodások a világ különböző pontjain, és amerikai lépéskényszer. Tényleg nem olyan nehéz ez, és ha Kína felé is hajlandók lennénk rá, még sokkal hatékonyabban működne.

Sok mindenért lehetünk hálásak Donald Trumpnak a gyenge dolláron kezdve a közel-keleti béke esélyének megteremtésén át a fáradhatatlan ukrajnai békeerőfeszítésekig – de az egyik legfontosabb haszon az, hogy felébresztett bennünket végre. Egy olyan világban, ahol az Egyesült Államok többé nem védi szinte ingyen Európa irháját, ahol az önsorsrontó európai politikák buksisimit, hanem kemény kritikát nyernek Washingtonból, muszáj végre visszarázódnunk a reálpolitikai gondolkodásmódba. Narendra Modi Indiájában sorolni lehetne a „democratic backsliding” nevű bűvös gumifogalom tárgykörébe tartozható jelenségeket az ellenzék elhallgattatásának különböző jogi módjaitól a fékek és ellensúlyok leépítésén át a sajtó átalakításáig.

A mai Európai Unió viszont a retorikai demokráciaexport helyett elkezdte inkább ráhagyni az indiaiakra, ami az ő ügyük, és azzal foglalkozni, ami rá tartozik. A kereskedelmi viszonyrendszerre, semmi másra. Így jutottunk el mára oda, hogy a Modi-rendszer fonákságainak felhánytorgatása helyett az Európai Bizottság honlapján az EU-India megállapodást már úgy ismertetik, mint „a világ két legnagyobb demokráciájának” kölcsönösen előnyös üzletét, s most az egyszer, kivételesen Trump már utánunk fut, nem mi őutána.

Van még hová Luft nach oben, de ez a jó irány, szerelmetes EU.

***

***