Megtörik a lengyel monopólium: ezért tolja át a NATO Ukrajna ellátását Romániába

A szomszédos háború kitörése óta a nyugati fegyverszállítmányok döntő többsége egyetlen fő útvonalon jutott el a frontra, Lengyelországon keresztül. Ez a megoldás idővel komoly kockázattá vált, hiszen egyetlen sérülékeny logisztikai tengelyre épült Ukrajna ellátása. Amennyiben ez az útvonal megszakadna, az közvetlenül veszélyeztetné a hadianyag-utánpótlást is.

A döntés jelentősége messze túlmutat egy egyszerű technikai vagy infrastrukturális fejlesztésen. Románia ezzel kilép a „háttérben támogató szövetséges” szerepéből, és a NATO keleti szárnyának egyik meghatározó kulcsszereplőjévé lép elő. A tervek szerint az új logisztikai központ 2026 januárjának végére éri el a teljes működési kapacitását, közvetlen NATO-irányítás alatt, a lengyelországi Rzeszów–Jasionka csomóponttal párhuzamosan.

A romániai logisztikai központ egyik legfontosabb előnye a gyorsaság: a háború során Ukrajna többször is kénytelen volt hadműveleti szüneteket tartani, mert a létfontosságú fegyverek és lőszerek nem érkeztek meg időben a frontra. A légvédelmi rakéták, a tüzérségi lőszerek, a páncéltörő fegyverek és a nagy hatótávolságú csapásmérő eszközök szállítása így jóval gördülékenyebbé válik. 

A romániai útvonal további stratégiai előnye, hogy közelebb helyezkedik el Ukrajna déli és keleti hadszíntereihez. Ez gyorsabb és kiszámíthatóbb utánpótlást biztosít a Fekete-tenger térségében és a Donbaszban harcoló egységek számára, éppen ott, ahol a fegyver- és lőszerigény a legnagyobb.

A több irányból érkező fegyverszállítás Moszkvát erőforrásai szétaprózására kényszerítheti: a bonyolultabb ellátási hálózat ráadásul nehezebben követhető, ami az orosz hírszerzés helyzetértékelési képességeit is gyengítheti. Románia megerősödő szerepvállalása egyértelmű politikai üzenetet is hordoz: 

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója azt mondta témáról: „Talán az első jogos kérdés az, hogy miért most, négy évvel vagy közel négy évvel a háború folytatása után kerül sor egy ilyen új központra Romániában, és miért nem az elmúlt években”. Emlékeztet arra, hogy Lengyelország kiválasztása kezdetben teljesen logikus volt, hiszen „földrajzi szempontból a nyugat–kelet irányú szállítások miatt Lengyelország egy kézenfekvő megoldásnak tűnt”, ráadásul a NATO-ba való beágyazottsága és az infrastruktúrája is jóval fejlettebb volt.

A lengyel modell működését konkrét példával írja le: „Elsősorban Rzeszówról beszélünk, ahová megérkeztek a katonai szállítmányok, ott van egy katonai repülőtér, és onnan elsősorban vasúton, másodsorban közúton mentek tovább Lviv irányába”. Hozzáteszi, hogy Rzeszów nagyjából száz kilométerre fekszik az ukrán határtól, ezért „abszolút logikus választás volt, hogy ott épültek ki ezek az infrastruktúrák”. A romániai csomópont megjelenésének okait azonban már több tényező együttes hatásában látja.

Bendarzsevszkij szerint 

Úgy látja, hogy ez nem független attól sem, hogy Bukarest alternatívát kíván kínálni Lengyelországgal szemben, miközben Varsó továbbra is aktívan építi amerikai kapcsolatait. „Lengyelország nem szakított az Egyesült Államokkal, az ideológiai ellentéteket próbálták elsimítani, és magukat egyfajta előretolt NATO-védőpajzsnak állították be” – fogalmazott.

A szakmai igazgató egy másik fontos okként úgy véli: „az elmúlt másfél évben Lengyelországban is volt egy érezhető fáradás a háborúval szemben”. Majd felidézi a gazdatüntetéseket és a határblokádokat. „Voltak periódusok, amikor a lengyel gazdák az ukrán mezőgazdasági termékek miatt, illetve az ukrán vállalkozók megjelenése miatt blokkolták a határokat, próbálták ellehetetleníteni a közlekedést.” Bár a vasúti forgalom kevésbé sérült, a közutak lezárása „kevésbé tette stabillá a logisztikai folyamatokat”.

A szakértő hangsúlyozta, hogy az új romániai központ nem mennyiségi ugrást jelent: 

Kiemelte, hogy jelenleg a katonai forgalom 90–95, sőt egyes becslések szerint 98 százaléka Lengyelországon keresztül zajlik, oda-vissza irányban is, hiszen „a javításra szoruló eszközök Lengyelországba vagy Németországba kerülnek, majd visszamennek Ukrajnába”.

A biztonsági dimenzióról szólva világossá tette: „Nem várok semmiféle közvetlen, direkt támadást Románia ellen, ahogy Lengyelország ellen sem volt ilyen”, ugyanakkor a hibrid hadviselést valós kockázatnak tartja. Felidézi az elmúlt hónapok szabotázsakcióit: „Voltak olyan esetek, amikor vasúti robbantások, feltételezhetően orosz titkosszolgálati háttérrel” Szerinte egy új csomópont megnyitása azt is jelzi, hogy „a NATO hosszabb periódussal számol”, és még a háború lezárása után is szükség lesz Ukrajna katonai támogatására, felkészítésére és ellátására.

Nyitókép: MYCHELE DANIAU / AFP