Rodrigo Ballester a jogi aspektusokra fókuszálva hangsúlyozta:
Nincs időnk az EU technokrata megoldásaira. Az EU kudarcot vallott, 30 év alatt katasztrofális eredményeket produkált.”
Szerinte a szubszidiaritás elve alapján az EU csak akkor cselekedhet, ha jobban megoldja a problémát, mint a tagállamok, de az elmúlt évtizedekben bebizonyította alkalmatlanságát. „Vissza kellene adni a hatásköröket a tagállamoknak, például opt-out lehetőségekkel, mint Írország vagy Dánia esetében” – javasolta. Ballester az NGO-k szerepét is bírálta: az EU pénzeiből finanszírozzák őket, és behálózták a Frontexet, amely nem védi, hanem menedzseli a határokat. „Ha a Frontex nem képes elvégezni a munkáját, akkor jobb, ha megszüntetjük, vagy tényleg egy rendes határvédelmi erővé alakítjuk” – mondta. Szerinte a szubszidiaritás nem egyirányú utca, a tagállamoknak vissza kell venniük a hatásköröket, különösen mivel a Lisszaboni Szerződés idején nem látták előre a 2015-ös válságot.
Jerzy Kwaśniewski konkrét válságokra hívta fel a figyelmet: „Az EU migrációs paktuma nem a migráció megállítása, hanem annak gyorsítása és legalizálása, majd elosztása a tagállamok között, akár olyanokba is, mint Magyarország vagy Lengyelország.” Az NGO-k aktivizmusát három területen emelte ki:
- a határőrök eltántorítása,
- hamis hírek terjesztése (például Agnieszka Holland filmjei),
- valamint az embercsempészek közvetlen támogatása.