Nem lepődtünk meg: Magyar Péter saját politikai céljaira használja a felvidéki magyarok jogsérelmeit is

A szlovákiai jogsértések kérdése nem új Brüsszelben, a Beneš-dekrétumok következményei évtizedek óta ismertek az uniós intézmények előtt. Magyar Péter mégis úgy állítja be a mostani helyzetet, mintha az ő fellépése nélkül eddig senki nem foglalkozott volna vele. Saját közlése szerint a Tisza kezdeményezésére az Európai Néppárt elérte, hogy az Európai Parlament belügyi szakbizottsága tárgyalja a szlovákiai jogsértéseket, és az ügy rövidesen a plenáris ülés elé kerülhet.

Magyar Péter kampányötlete és a brüsszeli asszisztencia

A mostani LIBE-s napirendre vétel nem spontán erkölcsi ébredés eredménye, hanem egy tudatos politikai együttmozgásé. Magyar Péter (a szlovák progresszívek és a szlovák kormány közötti feszültség után) kampánytémává tette a Beneš-dekrétumokat, Brüsszel pedig – minden különösebb kockázat nélkül – vállalta a statiszta szerepét. Az Európai Néppárt pontosan azt adja hozzá, amire a Tisza elnökének szüksége van: 

Jeroen Lenaers néppárti képviselő jogállamisági problémáról beszél, és arról, hogy a dekrétumokat ma is földek és erdők elvételére használják. Ezek a kijelentések Brüsszelben egyáltalán nem újak. Új csupán az, hogy most kampányanyagként kerülnek újracsomagolásra, mintha friss felismerések lennének, holott a magyar kormány és a felvidéki magyarság évtizedes küzdelme is erről szólt.

Magyar Péter ezt az együttállást használja ki, amikor úgy kommunikál, mintha az Európai Néppárt fellépése az ő kezdeményezésének közvetlen következménye lenne. 

Brüsszel már sokszor „foglalkozott” a témával

Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, vagyis a LIBE nem most találkozott először a Beneš-dekrétumok kérdésével. Az akkor még Magyar Koalíció Pártjaként futó felvidéki magyar párt és a Fidesz ugyancsak napirenden tartotta az ügyet.

Már 2007-ben is napirendre került az ügy, akkor szintén néppárti kezdeményezésre. A vita akkor sem a felismerés hiányán bukott meg: a jogsérelmek létezését senki nem vitatta, a kollektív bűnösség elvét több felszólaló is elfogadhatatlannak nevezte, és elhangzott, hogy a szlovák parlament határozata diszkriminatív elemeket tartalmaz.

A bizottság összegzése nem jogi vagy politikai következményekről szólt, hanem további lépésekről: 

• felkérték az illetékes uniós biztost állásfoglalás készítésére, 
• a kisebbségek diszkriminációjának kérdését beemelték az európai emberi jogi ügynökség programjába, 
• és rögzítették, hogy a témát „napirenden kell tartani”. 

A konkrét jogalkotási vagy politikai beavatkozás azonban már akkor sem került szóba. A következő években a forgatókönyv ismétlődött. A Beneš-dekrétumok újra és újra előkerültek különböző EP-bizottságokban, petíciók, jelentések és szakértői vélemények formájában. 2021-ben például az Európai Parlament Petíciós Bizottsága ismét tárgyalta az ügyet, és újabb, „mélyrehatóbb vizsgálatra” szólította fel az Európai Bizottságot. Az eredmény azonban ekkor is ugyanaz volt: 

Miközben Brüsszelben elemzések készültek és jogi viták zajlottak, a szlovák jogrend érdemben nem változott. A Beneš-dekrétumok joghatásai nem szűntek meg, a vagyonelkobzások és tulajdonjogi viták továbbra is ezekre hivatkozva zajlottak, a felvidéki magyarok helyzete pedig nem javult számottevően. 

Ez a tapasztalat nem egyedi, hanem visszatérő minta. A LIBE-s „foglalkozás” Brüsszelben következetesen azt jelentette, hogy az ügy politikailag kezelve lett, de jogilag nem. A bizottság vitázott, megállapításokat tett, további vizsgálatokat kért, miközben az érdemi döntéseket rendre elkerülte. 

Az Európai Bizottság álláspontja hosszú időn át kényelmes volt: a Beneš-dekrétumokat történelmi jogszabályoknak tekintette, és következetesen tagállami hatáskörbe sorolta a kérdést. Ezt az érvelést még akkor is fenntartotta, amikor konkrét vagyonelkobzási ügyek és bírósági döntések mutatták meg, hogy a dekrétumoknak ma is van joghatásuk. Brüsszel tehát nem azért nem lépett, mert ne ismerte volna a problémát. Azért nem lépett, mert nem akart. A kisebbségi jogsérelmek politikailag kényelmetlenek voltak, ezért maradtak a fiókban.

Régi jogsértés, új kampánycsomagolás

A szlovák parlament decemberi törvénye valóban új helyzetet teremtett, de nem változtat azon az alapvető tényen, hogy Brüsszelnek közel húsz éve lett volna lehetősége érdemben fellépni. Nem tette meg. 

A Beneš-dekrétumok ügye így nem előrelépésről szól, hanem egy összehangolt politikai játékról. Magyar Péternek szüksége van egy brüsszeli „sikerre”, Brüsszelnek pedig nem kerül semmibe, hogy egy régi, következmények nélküli vitát újra napirendre vegyen.

A felvidéki magyarok jogsérelmei ismét politikai eszközzé váltak – ezúttal Magyar Péter kampányának szolgálatában, brüsszeli asszisztenciával.

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP