Ha veszít a Fidesz, kemény magyarellenes hullám következhet északon

Reméljük, hogy minden felvidéki, külhoni, sőt bármilyen magyar fellélegzett: az ellenzék legerősebb pártjának vezetője személyesen vette kezébe a Beneš-dekrétumok ügyét, vagyis a kritizálása ellen hozott buta szájkosártörvényt.

Latba vetette tengernyi befolyását az Európai Néppártban, mert annak majd’ tucatból egy al­elnöke múlt héten úgymond szorgalmazta, hogy foglalkozzon a témával az Európai Parlament, s

Nihil novi sub sole, mondaná erre a művelt dolgozó, vagyis nincs új a nap alatt. Ha européer, s inkább az angol közhelyeket preferálja, akkor been there, done that. 

A nemzeti zászló szép dolog (mármint a saját nemzetünké, az ukrán pólókat most ne keverjük ide), a nemzeti minimum melletti kiállás ugyancsak; ám ha ez inkább csak szerep, mint bármi más, akkor – immár székelyesen – megette a fene az egészet. 

s azt is, hogy az egyes ügyek szimbolikus megragadása, bizonyos „színpadokon” bizonyos „előadásformák” azonosulást idéznek elő a közönségben. 

Ilyen formában érthető a sok zászló, honfipátosz, felhörgedelem. Mindez csak ott hibádzik, hogy az említett utakat a kormánypártok – segítve minden külhoni magyarokat és nemzeti kisebbséget támogató szervezetet az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójától a Székely Nemzeti Tanácson át az etnikai magyar pártokig (Magyar Koalíció Pártja, Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Vajdasági Magyar Szövetség), velük is, nélkülük is – már réges-rég bejárták. Hogy egy példát mondjunk: öt évvel ezelőtt a Beneš-dekrétumok uniós szintű vizsgálatát követelték az EP Petíciós Bizottsága előtt magyar kormánypárti képviselők.

Aki politikai okokból bárkivel elhitetné, hogy a tekintetes uniót ez a Beneš-dolog érdekli, csak szépen kell kérni, az nem mond igazat.