Aki politikai okokból bárkivel elhitetné, hogy a tekintetes uniót ez a Beneš-dolog érdekli, csak szépen kell kérni, az nem mond igazat.
Reméljük, hogy minden felvidéki, külhoni, sőt bármilyen magyar fellélegzett: az ellenzék legerősebb pártjának vezetője személyesen vette kezébe a Beneš-dekrétumok ügyét, vagyis a kritizálása ellen hozott buta szájkosártörvényt.
Latba vetette tengernyi befolyását az Európai Néppártban, mert annak majd’ tucatból egy alelnöke múlt héten úgymond szorgalmazta, hogy foglalkozzon a témával az Európai Parlament, s
előkerültek a rettegett Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság dementorai is. Áradjon!
Nihil novi sub sole, mondaná erre a művelt dolgozó, vagyis nincs új a nap alatt. Ha européer, s inkább az angol közhelyeket preferálja, akkor been there, done that.
A nemzeti zászló szép dolog (mármint a saját nemzetünké, az ukrán pólókat most ne keverjük ide), a nemzeti minimum melletti kiállás ugyancsak; ám ha ez inkább csak szerep, mint bármi más, akkor – immár székelyesen – megette a fene az egészet.
Félreértés ne essék: a politika jelentős százalékban szimbolikus, vagyis nem valós cselekvés. Ezt bizonyos liberális urak (Mead, Habermas, Bourdieu) már eléggé jól leírták a huszadik században,
s azt is, hogy az egyes ügyek szimbolikus megragadása, bizonyos „színpadokon” bizonyos „előadásformák” azonosulást idéznek elő a közönségben.
Ilyen formában érthető a sok zászló, honfipátosz, felhörgedelem. Mindez csak ott hibádzik, hogy az említett utakat a kormánypártok – segítve minden külhoni magyarokat és nemzeti kisebbséget támogató szervezetet az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójától a Székely Nemzeti Tanácson át az etnikai magyar pártokig (Magyar Koalíció Pártja, Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Vajdasági Magyar Szövetség), velük is, nélkülük is – már réges-rég bejárták. Hogy egy példát mondjunk: öt évvel ezelőtt a Beneš-dekrétumok uniós szintű vizsgálatát követelték az EP Petíciós Bizottsága előtt magyar kormánypárti képviselők.
Az eredmény köztudomású: Brüsszel (és amúgy a strasbourgi bíróság) szerint mindez leginkább szlovák belügy.
Aki politikai okokból bárkivel elhitetné, hogy a tekintetes uniót ez a Beneš-dolog érdekli, csak szépen kell kérni, az nem mond igazat.
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
Kocsis Máté vitte be neki a kegyelemdöfést.
Azzal, hogy az SZDSZ romatagozata odamegy ordítozni, azzal nem Lázár lesz antipatikus.
Miközben a szomszédban zajló háború kapcsán Zelenszkij elnök egyre kétségbeesettebb lépéseket tesz, a háttérhatalmi játszmák a magyar belpolitikában is szintet léptek.
A Mandiner 75 részes sorozatban mutatja be a Tisza-vezér legnagyobb hazugságait. 4. rész.
Sikerült elkövetnie az egyik legnagyobb stratégiai hibát.
Egyre több országnak van elege.
Az elemzők ezúttal sem rejtették véka alá az eredményt.
Kapitány István világossá tette, a Tisza Párt visszaragasztaná Magyarországra a balliberálisok „merjünk kicsik lenni” bélyegét és a „kompországozást”.
