A brüsszeli lap drámai hangvételű elemzésben kongatja a vészharangot: szerintük Donald Trump második ciklusa darabokra szedi a megszokott világrendet. Miközben a vámháborúktól és a NATO szétesésétől rettegnek, az amerikai elnök döntései végre cselekvésre és a „stratégiai vakáció” befejezésére kényszerítik a kontinenst.
Donald Trump második elnöki ciklusa alapjaiban forgatta fel Európa politikai, gazdasági és stratégiai kereteit – a Politico hosszú elemzése szerint ma már alig találni olyan iparágat vagy kormányzati területet a kontinensen, amelyet ne érintett volna közvetlenül az amerikai elnök döntéssorozata.
A vámháborúk, a klímaegyezményekből való kilépések, az európai védelmi kiadások drasztikus növelésének követelése, valamint az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás bizonytalansága mind arra kényszerítik az európai országokat, hogy átértékeljék az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyukat.
A Trump-jelenség ugyanakkor nem csak transzatlanti repedéseket hozott felszínre, hanem a kontinens belső törésvonalait is felerősítette.
A Politico által megszólaltatott szakértők egy része szerint az európai országok „stratégiai vakációja” véget ért:
a kontinens már nem támaszkodhat automatikusan az amerikai védelmi garanciákra, és kénytelen saját haderejének újjáépítésébe, iparának megerősítésébe és új geopolitikai partnerségekbe fektetni.
Mások úgy vélik, Trump – paradox módon – szívességet tesz Európának azzal, hogy rákényszeríti a régóta halogatott közös védelmi és technológiai projektek elindítására. A kontinens számos pontján felgyorsult a fegyverkezés, a katonai együttműködés és a politikai identitás újradefiniálása is: Franciaországtól Lengyelországig mindenki a saját szerepét keresi az átalakuló világrendben.
Több elemző hangsúlyozza a transzatlanti bizalom drámai meggyengülését. A NATO jövője körüli bizonytalanság, az amerikai külpolitika kiszámíthatatlansága és a kereskedelmi konfliktusok Európát arra ösztönzik, hogy alternatív gazdasági és diplomáciai útvonalakat keressen – akár Ázsia felé, akár egy önállóbb, autonómiára törekvő európai modell irányába. Eközben Trump politikai stílusa és konfliktusorientált retorikája egyszerre erősítette meg az európai „populista” mozgalmakat és váltott ki „összezárási reflexet” az EU-párti többségben.
A szerző végkövetkeztetése egységes:
Trump Európára gyakorolt hatása egyszerre destruktív és mobilizáló.
A kontinens vagy alkalmazkodik az új realitáshoz – önállóbb védelemmel, közös iparpolitikával és új geopolitikai súlypontokkal, vagy sodródik tovább egy olyan világban, ahol az amerikai elnök döntései bármikor megingathatják gazdasági és biztonsági alapjait. Európának döntenie kell, hogy alárendelt szerepben marad-e, vagy képes lesz saját sorsát formálni.
Ezt is ajánljuk a témában
Miközben Brüsszel újabb milliárdokat önt Ukrajnába, a nagyhatalmak csendesek. Sem Peking, sem Újdelhi nem hajlandó nyomást gyakorolni Moszkvára, valamint az amerikai támogatás is elillani látszik. Európa egyre inkább egyedül marad a háború szomszédságában.
Nyitókép: Alex WROBLEWSKI / AFP
Továbbra is zajlik a közvélemény-kutatások „háborúja”, utánajártunk, mekkora a valós különbség a Fidesz és a Tisza között.
Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy a polgárok biztonságérzete minden egyéb szempontot felülír annak az eldöntésében, hogy kire szavazzanak.
Úgy tűnik, a helyzet rosszabb, mint bárki gondolta volna. Sikeresen lecsaptak az irániak a brit támaszpontra.
Friedrich Merz német kancellár egy év alatt sem hozta el a rendet, amellyel kampányolt: a migráció, a közbiztonság és a gazdaság ügyében hiába van diagnózis, megoldás nincs.
Putyin elszánt. Ebbe Európa foga is beletörhet.
Kassai Lajos lovasíjásszal beszélgetett Szalai Zoltán lapigazgató a Mandiner legújabb adásában.
Magyar Pétert maga Ursula von der Leyen és Manfred Weber cáfolja.
A Kassai-völgyben látogatta meg a lovasíjászt Szalai Zoltán.
A Béketanács ugyan közvetlenül a közel-keleti béke feltételeinek megteremtését tűzte ki célul, de valójában a kialakulóban lévő új világhatalmi rendszer alapintézménye lehet.
