A dokumentum szerint ha trendek folytatódnak Európa 20 éven belül teljesen megváltozik. „Azt szeretnénk, hogy Európa európai maradjon, visszanyerje civilizációs önbizalmát” – írják, amely úgy hangzik, mintha valamelyik jobboldali európai párt doktrínájából lopták volna ki.
Az egész stratégia legtöbbet idézett és taglalt része Oroszországgal kapcsolatos. Ebben ugyanis megerősitik, hogy a háború minél hamarabbi lezárását szeretnék. „Az Egyesült Államok alapvető érdeke, hogy tárgyalások útján elérje az ukrajnai ellenségeskedés mielőbbi befejezését, hogy stabilizálja az európai gazdaságokat, megakadályozza a háború nem szándékos eszkalálódását vagy kiterjedését, és helyreállítsa a stratégiai stabilitást Oroszországgal, valamint lehetővé tegye Ukrajna háború utáni újjáépítését, hogy az életképes államként fennmaradjon” – írják.
A Foreign Policy oldalán Nathalie Tocci elemző arról írt, hogy a dokumentum bebetonozza az európai-amerikai barátságtalan viszonyt, és itt lenne ideje, hogy Európa észrevegye, hogy egyedül áll. Tocci leírja, hogy az európai vezetők az elmúlt évben egyfajta diplomáciai mosolykampánnyal próbálták megnyerni Trumpot, ahelyett, hogy stratégiát dolgoztak volna ki. Wolfgang Munchau német közgazdász ezzel szemben arról írt az UnHerd oldalán, hogy szerinte Trump gyakorlatilag gyarmatként tekint Európára, de az vezetők nem képesek erre érdemben reagálni, hanem csak felháborodnak és meglepődnek.
„Henry Kissinger viccelődött azzal, hogy veszélyes lehet Amerika ellenségének lenni, de végzetes Amerika barátjának lenni. Ez halálos pontossággal leírja az európai helyzetet.
Bármely magát megbecsülő ország vagy országcsoport ebben a helyzetben megpróbálna kiszabadulni Amerika szorításából. De, mint egy függő, aki szembesül azzal, hogy le kéne szokni, ehhez erőre és áldozatokra való hajlandóságra lenne szükség. Az európaiaknak fel kellene adniuk kényelmes társadalmi modelljeiket. Meg kellene tanulniuk a stratégiai gondolkodás és tervezés készségeit. Csökkentenük kellene az adókat és át kellene alakítaniuk a közkiadások prioritásait” – írja a szerző, aki szerint az európai vezetők nem értik a helyzetet, és még mindig egy olyan világban próbálnak élni, ami elmúlt.