ha nem változik semmi Németországban, az katasztrófához vezet.
Számára az a legmeglepőbb, hogy sokan azt hiszik, az országot sújtó káosz majd magától megoldódik, az AfD népszerűsége pedig megszűnik. Azt gondolják, hogy a németek megszokják, hogy egy korábban gazdag ország helyett egy „középszegény országban, kisebbségként” kell élniük. Az emberek egyre nagyobb része azonban változást akar. „Az általam ismert emberek többsége csak azt akarja, hogy végre valami változzon” – írja Martenstein, aki szerint ezek az emberek nem törődnek azzal, hogy ki hozza el a változást. „Csak újra reményt akarnak a jövőre, mindegy, ki hozza el” – fogalmaz.
Szerinte a gazdaságpolitikának, az energiapolitikának és a migrációs politikának újra az ország érdekeit kell szolgálnia, különben hamarosan abszolút többséget szerez a „szélsőjobboldal”. Martenstein úgy véli, ennek egyetlen alternatívája az AfD betiltása lenne, ami a demokrácia megszüntetését, másképpen fogalmazva, a harmadik német diktatúrát jelentené, polgárháborús kilátásokkal. A valóságtól elidegenedett elit egyetlen megmaradt érve, hogy „közeledik a fasizmus”, ám Martenstein szerint ez álságos érvelés.