Vajon Ukrajna komolyan gondolja-e, hogy a helye Európában van?

„A szélsőjobboldali csoportok kérdése Ukrajnában és Oroszországban egyaránt érzékeny téma. Az orosz propaganda Ukrajnát évek óta »náci államként« próbálja bemutatni, a nyugati nyilvánosság viszont gyakran bagatellizálja és elhallgatja ezeknek a szervezeteknek még a létezését is.

A valóság valahol a kettő közötti lejtőn van: Ukrajnában valóban léteznek szélsőjobboldali gyökerekkel rendelkező alakulatok. Formális és szemmel látható súlyuk ugyan kicsinek tűnhet, de a katonai szerepük vitathatatlan. Oroszország oldalán szintén működnek neonáci szimbolikát hirdető, radikális paramilitáris alakulatok – gyakran közvetlen állami támogatással.

A gyökerek a 2000-es években keresendők. Az olyan csoportok, mint az Ukrajna Patriótái (Патріо́т Украї́ни, Patriot of Ukraine) vagy a Szociális-Nemzeti Szerveződés (Social-National Assembly, SNA) Andrij Bileckij vezetésével, nyíltan rasszista retorikát követtek. A C14 nevű csoport különösen hírhedtté vált romaellenes akciói miatt, több táborfelgyújtást és bántalmazást is dokumentáltak. Ezek az atrocitások »helyi« jellegűek voltak, de valósak, és az ukrán állam szinte soha nem vonta felelősségre a szervezeteket – legfeljebb az egyes aktivistákat.

A 2014-es Euromajdan és az orosz agresszió új helyzetet teremtett: a gyenge ukrán hadsereg kiegészítésére önkéntes zászlóaljak alakultak, köztük az Azov zászlóalj, amely később a Nemzeti Gárda része lett. Ezek bekerültek az ukrán hivatalos állami struktúrába, és egyben legitimációt is kaptak, miközben múltjukhoz szélsőséges ideológia kötődött. Volodimir Zelenszkij gyakorlatilag tisztára mosta és állami szintre emelte a náci beállítottságú terrorszervezetet.

Mindezek ellenére a kisebbségek elleni atrocitások nem szűntek meg. 2018-ban több romaellenes támadás is történt, például Lvivben.”

Fotó: Mandel NGAN / AFP