Az elmúlt évtizedekben az Európai Unió egyre aktívabban avatkozik tagállamai belpolitikájába, gyakran nyíltan támogatva vagy gyengítve kormányokat ideológiai alapon. A lisszaboni szerződés óta erősödő brüsszeli befolyás ma már kormányváltásokat is befolyásolhat – Magyarországtól. Lengyelországon át Olaszországig.
Az elmúlt évtizedek egyik jól látható fejleménye lett, hogy az Európai Unió egyre több területre terjeszti ki a hatalmát, sőt mára eljutottunk oda, hogy az Európai Bizottság vezetője szeretné azt megmondani, melyik országban, milyen kormány alakuljon. Brüsszel igazi megerősödése a lisszaboni szerződés 2007-es életbe lépése és a 2008-as gazdasági válság kitörése óta zajlik napról napra.
Ennek az erősödésnek az egyik attribútuma, hogy Brüsszel többször utalást tesz arra, hogy egy-egy országban milyen kormányt szeretne látni, vagy éppen, hogyan könnyíti, vagy éppen nehezíti meg a neki szimpatikus, vagy éppen antipatikus kormány helyzetét.
Most megpróbáljuk összegyűjteni, milyen módon is próbál kormányokat felemelni és megbuktatni a brüsszeli bürokrácia. Itt érdemes jelezni, hogy Brüsszel alapvetően a baloldali-liberális kabineteket támogatja, míg a nemzeti-patrióta kormányokkal szemben lép fel.
1999-ben az ausztriai parlamenti választást az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) nyerte, míg a második helyen a Jörg Haider vezette Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) végzett. Harmadik lett az Osztrák Néppárt (ÖVP). Sokan arra számítottak, hogy az osztrák hagyományoknak megfelelően az SPÖ-ÖVP köt majd koalíciót, de ezzel szemben egy FPÖ-ÖVP megállapodás született. A Jörg Haider vezette szabadságpárt kormányra kerülése komoly tiltakozást váltott ki külföldön, az Európai Unió egyenesen szankciókat vezetett be Béccsel szemben.
Még meg sem alakult az osztrák kormány, meglehetősen szokatlan módon heves támadást indított az Európai Unió, szankciókkal fenyegették meg Ausztriát.
Pedig teljesen demokratikus választások voltak Ausztriában, ezt senki sem vonhatja kétségbe. Az akkor 15 tagú EU kormányai diplomáciai "szankciókkal" reagáltak: minimálisra szorították az érintkezést az osztrák kormány képviselőivel, sőt Louis Michel belga külügyminiszter egy ízben az osztrák síparadicsomok bojkottjára szólított fel. Ausztriában sokan úgy érezték, hogy nem a kormányt, hanem az egész országot bünteti az EU. Abban megfigyelők és politikusok is csaknem kivétel nélkül egyetértenek, hogy a szankciók a kívánttal ellentétes hatást váltották ki, mert erősítették a kormány helyzetét. Jörg Haider nem akart kancellár lenni a koalíciós kormányban. Az viszont egyes vélemények szerint már a külföldi nyomás hatására történt, hogy az országos politikából visszavonult Karintiába, és lemondott a párt vezetéséről.
Maga Wolfgang Schüssel ma is úgy látja, hogy szükséges volt koalícióra lépni az FPÖ-vel. Az uniós partnerek szankcióit "politikai önkénynek" tartja, szerinte csak ártottak az európai gondolatnak Ausztriában. A számokat tekintve a szankciók idején csak átmenetileg romlott az EU-tagság - amúgy sem túl jó - megítélése Ausztriában. Ugyanakkor ma is tartja magát az a vélekedés, hogy az EU-ban a "nagyok" akkor összefogtak egy kis országgal, Ausztriával szemben. Évekkel később már több európai politikus, így Hubert Védrine volt francia és Joschka Fischer volt német külügyminiszter is elhibázottnak látta az uniós reakciót. Fischer visszaemlékezéseiben azt írta: inkább a csendes elszigetelést kellett volna választani az osztrák politikusokkal szemben, nem pedig a nyilvános elítélést.
2006-ban a magyarországi választások előtt Brüsszel beavatkozás más jellegű volt. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság akkori pénzügyi és gazdasági biztosa nem nagyon igyekezett az akkor Gyurcsány-kormányt bírálni a hatalmasra hízott költségvetési hiány miatt. Brüsszel akkor nem beszélt fennhangon arról, hogy a 2006-os választások esetlegesen megszorításokra lesz szükség, ezzel is részben segítette az MSZP-t és az SZDSZ-t. Almunia már 2010-ben azt mondta, amióta gazdasági biztos volt, a magyar hatóságokkal számos találkozót és beszélgetést tartott, mert az államháztartási deficit mindig az uniós küszöb, 3 százalék fölött volt. Hozzátette, hasonló tárgyalásokat más országokkal is folytatott. Azt pedig normális gyakorlatnak minősítette, hogy az Európai Bizottság és a pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN) adatszolgáltatási kéréseinél figyelembe veszi a tagországok választási időszakait.
Kapcsolódó vélemény
Magyar Nemzet
Ferencre ismét felfigyeltek globalista és kozmopolita főnökei, a „hálózat”.
Ahogy korábban említettem, a 2007-es lisszaboni szerződés életbelépést követően még inkább aktív lett Brüsszel az egyes tagállamok belpolitikai viszonyait illetően. Magyarország esetében 2010 után teljesen nyilvánvaló, hogy Brüsszel mindenáron szeretné lecserélni az Orbán-kormányt, és mostanra eljutottunk a két fél között szinte a nyílt háborúig. Ma már egyértelmű, hogy számukra Magyar Péter a partner, és hatalomra juttatása érdekében mindent elkövetnek. Persze a patrióta kormány és Brüsszel viszonya a mögöttünk hagyott másfél évtizedben folyamatosan változott, de ennek részletezése egy végtelen történet lenne.
Brüsszel aktivizmusa leginkább a görögországi adósságválság kapcsán mutatkozott be. Ismert, hogy Athén gyakorlatilag csődbe ment a 2010-es évek elejére. A borzalmas gazdasági eredmények miatt értelemszerűen a belpolitikai stabilitás is megbillent és az ország legnépszerűbb pártja a szélsőbaloldali Sziríza lett. Brüsszel érthetően mindenáron meg akarta akadályozni a radikális párt sikerét, de végül nem sikerült a Sziríza győzelmét meggátolni. Bár a szélsőbaloldali párt azt ígérte, hogy nem fogják végrehajtani a brüsszeli megszorításokat, de végül Alexisz Ciprasz kormányfőnek nem maradt más lehetősége.
A Sziríza, bár kitöltötte a négyéves ciklusát, de csúfosan megbukott a 2019-es parlamenti választáson, és egy Brüsszel számára jóval „kedvesebb” párt kerül hatalomra.
Az Új Demokrácia (ND) azóta is hatalmon van, és mivel az alakulat az Európai Néppárt tagja, így mára gyakorlatilag megszűntek a konfliktusok Brüsszellel. A Sziríza pedig mára a parlamenti bejutási küszöb környékén mozog.
Lengyelországban a 2015-ös kettős választás hozta el a Brüsszellel szembeni konflitkusok sorozatát. Tíz évvel ezelőtt mind az elnökválasztást, mind a parlamenti választást az Európai Unióval szemben kritikus Jog és Igazságosság (PiS) nyerte meg az európai néppárti tag Polgári Platformmal szemben.
A 2023-as választáson részben a PiS hibáinak, részben az ellenzék sikeres együttműködésének köszönheten a PiS bár megnyerte a választást, de kormányt nem tudott alakítani. Az Európai Unió legnagyobb részében nem nagyon rejtették véka alá, hogy örültek az EU-barát lengyel ellenzék győzelmének. Mivel Lengyelország az Unió ötödik legnépesebb állama, továbbá népességét és gazdaságát tekintve a legnagyobb az újonnan csatlakozó kelet-közép-európai tagállamok között, valamint az európai biztonsági térben elfoglalt helyzete is kiemelkedő, ezért nem csekély jelentőségű, hogy milyen a viszony Varsó és Brüsszel, Varsó és Berlin, vagy éppen Varsó és Párizs között. Brüsszel tehát itt is mindent bevetett, és sikerült megbuktatnia PiS-kormányt.
Olaszország és Brüsszel viszonya annak ellenére nem romlott meg, hogy 2022-óta a jobboldali Giorgia Meloni vezeti az országot. Az akkori kampányban Ursula von der Leyen pár nappal a választás előtt azt mondta,
az Európai Bizottság bármilyen demokratikus kormánnyal hajlandó együttműködni.
„Meglátjuk majd. Ha a dolgok rossz irányba haladnak majd, akkor vannak erre eszközeink. Beszéltem már Magyarországról és Lengyelországról” – magyarázta a bizottsági elnök. Von der Leyen üzenetét felháborítónak nevezte és visszautasította Matteo Salvini, a Liga politikusa.
Ez szégyentelen arrogancia. Tartsák tiszteletben az olaszok szabad, szuverén és demokratikus szavazatát. Mindenki barátai leszünk, de senkinek a rabszolgája
– írta Salvini. A pártvezér hozzátette, hogy von der Leyen fizetéséhez mindannyian hozzájárnak, ezért elfogadhatatlan a gusztustalan és arrogáns fenyegetés.
A fenyegetés ellenére Olasz Testvérek a voksok mintegy 26 százalékát szerezte meg, szemben a legutóbbi, 2018-as országos választásokon elért mindössze 4 százalékkal.
Giorgia Meloni olyan miniszterelnök lesz, akinek politikai példaképei Orbán Viktor és Donald Trump. A jobboldali pártok szövetségének választási győzelme ezért igen aggasztó
– panaszolta Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke a Die Welt országos német napilapnak az olaszországi választások másnapján.
A német szociáldemokrata politikus hozzátette: nehéz idők várnak Európára.
Elisabeth Borne azóta már csúfosan megbukott francia miniszterelnök pedig úgy nyilatkozott: nem akarja minősíteni az olaszok demokratikus választását, de hangsúlyozni szeretné, hogy az Európai Uniónak vannak bizonyos értékei – például az abortusszal és az emberi jogokkal kapcsolatban –, amelyeket tiszteletben kell tartani.
Az olaszországi választások előtt is, többek között Orbán Viktor állt ki Giorgia Meloni mellett.
A fenti példák egyértelműen bizonyítják, hogy Brüsszel teljesen egyértelműen baloldali és liberális preferenciák mentén értékeli az egyes kormányok tevékenységét. Azon kabinetek, amelyek egyeznek az uniós főárammal, azokkal sezmben nemcsak elnéző Brüsszel, hanem segítséget is nyújt nekik a hatalmon maradás érdekében. Azon kormányok, amelyek csak egy picit is kritikusak a „brüsszeli birodalommal”, azokkal szemben pedig nincsen semmilyen kímélet. A legjobb példa erre a lengyel patrióta kabinet, amely bár teljes mellszélességgel kiállt az ukrajnai háború végsőkig való folytatása mellett, mégis Tusk mellé állt a brüsszeli mélyállam. Egyértelmű, hogy Brüsszel számára 2026-ban is a legnagyobb projekt a szuverén magyar kormány megbuktatása lesz kérdés, hogy sikerülni fog-e.
Nyitókép: Simon Wohlfahrt/AFP
Jeffrey Sachs szerint Magyarország olyat vitt véghez, ami senki másnak nem sikerült: egyszerre élvezi Washington és Moszkva bizalmát. Az elemző rámutatott: a brüsszeli támadások dacára a magyar miniszterelnök zseniális stratégiája tette megkerülhetetlenné Budapestet, ahol hamarosan a világbéke születhet meg.
Az adat bizonyítja a kormány gazdaságpolitikájának hatékonyságát.
Miközben amerikai források szerint Kijev állhat a finomító rejtélyes robbanása mögött, az EU példátlan módon alázza meg a magyar diákokat az Erasmus-botránnyal. A feszültség akkora, hogy már Románia is pánikba esett: Bukarestben attól félnek, ha velünk végeztek, ők lesznek a következő áldozatok. Mutatjuk, hogy melyek voltak november legolvasottabb cikkei a Mandineren.
„Nekünk, magyaroknak nincs szükségünk sem engedélyre, sem pedig mandátumra. Sem Brüsszelből, sem Berlinből” – mondta Szijjártó Péter.
Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt Brüsszelben megálmodták.
Mindenki a tárgyalóasztalt figyelte, de a szakértők szeme megakadt egy árulkodó részleten.
A harminc napos modellek alapján most már kirajzolódik, mire készülhetünk Szenteste.
