Itt van Brüsszel titkos fegyvere: így buktatnák meg a patrióta kormányokat

Az elmúlt évtizedek egyik jól látható fejleménye lett, hogy az Európai Unió egyre több területre terjeszti ki a hatalmát, sőt mára eljutottunk oda, hogy az Európai Bizottság vezetője szeretné azt megmondani, melyik országban, milyen kormány alakuljon. Brüsszel igazi megerősödése a lisszaboni szerződés 2007-es életbe lépése és a 2008-as gazdasági válság kitörése óta zajlik napról napra. 

Most megpróbáljuk összegyűjteni, milyen módon is próbál kormányokat felemelni és megbuktatni a brüsszeli bürokrácia. Itt érdemes jelezni, hogy Brüsszel alapvetően a baloldali-liberális kabineteket támogatja, míg a nemzeti-patrióta kormányokkal szemben lép fel. 

Ausztriát büntette először Brüsszel

1999-ben az ausztriai parlamenti választást az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) nyerte, míg a második helyen a Jörg Haider vezette Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) végzett. Harmadik lett az Osztrák Néppárt (ÖVP). Sokan arra számítottak, hogy az osztrák hagyományoknak megfelelően az SPÖ-ÖVP köt majd koalíciót, de ezzel szemben egy FPÖ-ÖVP megállapodás született. A Jörg Haider vezette szabadságpárt kormányra kerülése komoly tiltakozást váltott ki külföldön, az Európai Unió egyenesen szankciókat vezetett be Béccsel szemben. 

Pedig teljesen demokratikus választások voltak Ausztriában, ezt senki sem vonhatja kétségbe. Az akkor 15 tagú EU kormányai diplomáciai "szankciókkal" reagáltak: minimálisra szorították az érintkezést az osztrák kormány képviselőivel, sőt Louis Michel belga külügyminiszter egy ízben az osztrák síparadicsomok bojkottjára szólított fel. Ausztriában sokan úgy érezték, hogy nem a kormányt, hanem az egész országot bünteti az EU. Abban megfigyelők és politikusok is csaknem kivétel nélkül egyetértenek, hogy a szankciók a kívánttal ellentétes hatást váltották ki, mert erősítették a kormány helyzetét. Jörg Haider nem akart kancellár lenni a koalíciós kormányban. Az viszont egyes vélemények szerint már a külföldi nyomás hatására történt, hogy az országos politikából visszavonult Karintiába, és lemondott a párt vezetéséről.

Maga Wolfgang Schüssel ma is úgy látja, hogy szükséges volt koalícióra lépni az FPÖ-vel. Az uniós partnerek szankcióit "politikai önkénynek" tartja, szerinte csak ártottak az európai gondolatnak Ausztriában. A számokat tekintve a szankciók idején csak átmenetileg romlott az EU-tagság - amúgy sem túl jó - megítélése Ausztriában. Ugyanakkor ma is tartja magát az a vélekedés, hogy az EU-ban a "nagyok" akkor összefogtak egy kis országgal, Ausztriával szemben. Évekkel később már több európai politikus, így Hubert Védrine volt francia és Joschka Fischer volt német külügyminiszter is elhibázottnak látta az uniós reakciót. Fischer visszaemlékezéseiben azt írta: inkább a csendes elszigetelést kellett volna választani az osztrák politikusokkal szemben, nem pedig a nyilvános elítélést.

2006-ban Gyurcsányt segítette Brüsszelt

2006-ban a magyarországi választások előtt Brüsszel beavatkozás más jellegű volt. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság akkori pénzügyi és gazdasági biztosa nem nagyon igyekezett az akkor Gyurcsány-kormányt bírálni a hatalmasra hízott költségvetési hiány miatt. Brüsszel akkor nem beszélt fennhangon arról, hogy a 2006-os választások esetlegesen megszorításokra lesz szükség, ezzel is részben segítette az MSZP-t és az SZDSZ-t. Almunia már 2010-ben azt mondta, amióta gazdasági biztos volt, a magyar hatóságokkal számos találkozót és beszélgetést tartott, mert az államháztartási deficit mindig az uniós küszöb, 3 százalék fölött volt. Hozzátette, hasonló tárgyalásokat más országokkal is folytatott. Azt pedig normális gyakorlatnak minősítette, hogy az Európai Bizottság és a pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN) adatszolgáltatási kéréseinél figyelembe veszi a tagországok választási időszakait.

Magyarország esetében teljesen egyértelmű a szándék

Ahogy korábban említettem, a 2007-es lisszaboni szerződés életbelépést követően még inkább aktív lett Brüsszel az egyes tagállamok belpolitikai viszonyait illetően. Magyarország esetében 2010 után teljesen nyilvánvaló, hogy Brüsszel mindenáron szeretné lecserélni az Orbán-kormányt, és mostanra eljutottunk a két fél között szinte a nyílt háborúig. Ma már egyértelmű, hogy számukra Magyar Péter a partner, és hatalomra juttatása érdekében mindent elkövetnek. Persze a patrióta kormány és Brüsszel viszonya a mögöttünk hagyott másfél évtizedben folyamatosan változott, de ennek részletezése egy végtelen történet lenne. 

Csúfosan megbukott a szélsőbaloldal

Brüsszel aktivizmusa leginkább a görögországi adósságválság kapcsán mutatkozott be. Ismert, hogy Athén gyakorlatilag csődbe ment a 2010-es évek elejére. A borzalmas gazdasági eredmények miatt értelemszerűen a belpolitikai stabilitás is megbillent és az ország legnépszerűbb pártja a szélsőbaloldali Sziríza lett. Brüsszel érthetően mindenáron meg akarta akadályozni a radikális párt sikerét, de végül nem sikerült a Sziríza győzelmét meggátolni. Bár a szélsőbaloldali párt azt ígérte, hogy nem fogják végrehajtani a brüsszeli megszorításokat, de végül Alexisz Ciprasz kormányfőnek nem maradt más lehetősége. 

Az Új Demokrácia (ND) azóta is hatalmon van, és mivel az alakulat az Európai Néppárt tagja, így mára gyakorlatilag megszűntek a konfliktusok Brüsszellel. A Sziríza pedig mára a parlamenti bejutási küszöb környékén mozog. 

A lengyel modell

Lengyelországban a 2015-ös kettős választás hozta el a Brüsszellel szembeni konflitkusok sorozatát. Tíz évvel ezelőtt mind az elnökválasztást, mind a parlamenti választást az Európai Unióval szemben kritikus Jog és Igazságosság (PiS) nyerte meg az európai néppárti tag Polgári Platformmal szemben. 

• A PiS-kormányzat hivatalba lépésével azonnal megkezdődött a brüsszeli bürokraták akciója a patrióta kormánnyal szemben. 
• Varsó folyamatosan vitában állt Brüsszellel, elsősorban az igazságügyi reform miatt, amely jelentős beleszólást engedett a kormánynak az igazságszolgáltatás működésébe. 
• Brüsszel „természetesen” uniós források kifizetését is felfüggesztette annak ellenére, hogy 2022 után a PiS-kormány az egyik legfőbb támogatója volt az ukrajnai háborúnak. 
• Donald Tusk, Brüsszel embere a 2023-as kampány alatt egyik legfontosabb feladatának nevezte, hogy helyreállítsa a jó viszonyt az EU-val, és megnyissa az uniós pénzcsapokat Lengyelország számára. 

A 2023-as választáson részben a PiS hibáinak, részben az ellenzék sikeres együttműködésének köszönheten a PiS bár megnyerte a választást, de kormányt nem tudott alakítani. Az Európai Unió legnagyobb részében nem nagyon rejtették véka alá, hogy örültek az EU-barát lengyel ellenzék győzelmének. Mivel Lengyelország az Unió ötödik legnépesebb állama, továbbá népességét és gazdaságát tekintve a legnagyobb az újonnan csatlakozó kelet-közép-európai tagállamok között, valamint az európai biztonsági térben elfoglalt helyzete is kiemelkedő, ezért nem csekély jelentőségű, hogy milyen a viszony Varsó és Brüsszel, Varsó és Berlin, vagy éppen Varsó és Párizs között. Brüsszel tehát itt is mindent bevetett, és sikerült megbuktatnia  PiS-kormányt. 

Érdekes fordulat Olaszországban

Olaszország és Brüsszel viszonya annak ellenére nem romlott meg, hogy 2022-óta a jobboldali Giorgia Meloni vezeti az országot. Az akkori kampányban Ursula von der Leyen pár nappal a választás előtt azt mondta,

„Meglátjuk majd. Ha a dolgok rossz irányba haladnak majd, akkor vannak erre eszközeink. Beszéltem már Magyarországról és Lengyelországról” – magyarázta a bizottsági elnök.  Von der Leyen üzenetét felháborítónak nevezte és visszautasította Matteo Salvini, a Liga politikusa. 

– írta Salvini. A pártvezér hozzátette, hogy von der Leyen fizetéséhez mindannyian hozzájárnak, ezért elfogadhatatlan a gusztustalan és arrogáns fenyegetés. 

A fenyegetés ellenére Olasz Testvérek a voksok mintegy 26 százalékát szerezte meg, szemben a legutóbbi, 2018-as országos választásokon elért mindössze 4 százalékkal. 

 – panaszolta Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke a Die Welt országos német napilapnak az olaszországi választások másnapján. 

Elisabeth Borne azóta már csúfosan megbukott francia miniszterelnök pedig úgy nyilatkozott: nem akarja minősíteni az olaszok demokratikus választását, de hangsúlyozni szeretné, hogy az Európai Uniónak vannak bizonyos értékei – például az abortusszal és az emberi jogokkal kapcsolatban –, amelyeket tiszteletben kell tartani.

Az olaszországi választások előtt is, többek között Orbán Viktor állt ki Giorgia Meloni mellett.

A fenti példák egyértelműen bizonyítják, hogy Brüsszel teljesen egyértelműen baloldali és liberális preferenciák mentén értékeli az egyes kormányok tevékenységét. Azon kabinetek, amelyek egyeznek az uniós főárammal, azokkal sezmben nemcsak elnéző Brüsszel, hanem segítséget is nyújt nekik a hatalmon maradás érdekében. Azon kormányok, amelyek csak egy picit is kritikusak a „brüsszeli birodalommal”, azokkal szemben pedig nincsen semmilyen kímélet. A legjobb példa erre a lengyel patrióta kabinet, amely bár teljes mellszélességgel kiállt az ukrajnai háború végsőkig való folytatása mellett, mégis Tusk mellé állt a brüsszeli mélyállam. Egyértelmű, hogy Brüsszel számára 2026-ban is a legnagyobb projekt a szuverén magyar kormány megbuktatása lesz kérdés, hogy sikerülni fog-e. 

Nyitókép: Simon Wohlfahrt/AFP