Tytti néninek szeretettel

„Ilyesmikét képzel az ember, ha meghallja ezt a nevet, Tytti Tuppurainen. Tytti néni. Aztán tessék, megint szembe robog a valóság, Valóság nevű nagybácsikánk, egy nagyon öreg, oldalkocsis Pannónia motorkerékpáron, és az oldalkocsiban ott ül Lenin, ölében az európai szociáldemokráciával, és éktelen vigyor ül a képén. 

És kiderül, hogy Tytti néni nem Aurora Borealis bácsinál szokott titkos légyottozni, hanem Lenin bácsinál, és palacsintát sem süt, helyette aljas és pitiáner gonoszságokat és butaságokat beszél, nagy-nagy öntudattal, ami az aljas és gonosz és hülye emberek elidegeníthetetlen tulajdonsága. Az aljas és gonosz és hülye emberek pedig manapság zömében mind ott tömörülnek, az »európai szociáldemokráciában« – tisztelet a kivételnek –, meg a nyugati woke, cancel culture, LMBTQ, anarchista, kommunista és antifa világban – itt viszont nincs kivétel.

És Tytti néni sem kivétel. Ugyanis Tytti néni elérkezettnek látta az időt, hogy megszólaljon »magyar ügyben«. Illetve nagy valószínűséggel ő nem látta elérkezettnek az időt, nem látott ő semmit, ezek soha nem látnak semmit sem, csak időről időre elmegy hozzájuk Lenin bácsi valamelyik dédunokája, valamelyik NGO, és elmondja, mit kell hirtelen meglátni, minek van itt az ideje.”

Nyitókép: Lehtikuva/AFP