Minden felirat, interaktív érintőképernyő és egyéb elérhető legyen magyarul is! – Tele templom, tele szív Pozsonyban

Nehéz lenne megmondani, hogy mennyi magyar katolikus van Pozsonyban. A legutóbbi népszámlálás szerint a szlovák főváros összmagyarsága 11-14 ezer fő, de sokaknak, akik ott dolgoznak vagy tanulnak, a lakcíme nem pozsonyi; s persze olyan is akad, főleg a vegyes házasságokban, aki nem vallja magát magyarnak, legalábbis nem a kérdezőbiztos előtt. 

Kis számuk ellenére a pozsonyi magyarok élénk kulturális és hitéletet élnek, nem utolsósorban Molnár Tamás atyának is köszönhetően, aki fiatal kora dacára tizenegyedik esztendeje látja el a közösség szolgálatát. 

„A templomjáró katolikusok aránya 10-12 százalék lehet, ennél persze többen tartoznak az egyházhoz formálisan, és sokan kérnek keresztelést, esküvőt, temetést. Az biztos, hogy a vasárnapi magyar nyelvű szentmiséken tele van a ferences templom, még úgy is, hogy a vidéki kötődésűek olyankor és ünnepeken inkább hazamennek a szülőfalujukba” – mondja kérdésünkre Tamás atya. A bényi születésű, az érsekségi hivatalban is dolgozó energikus fiatalember sokévnyi pótmegoldás után 2014-ben lett végre állandó magyar papja a pozsonyi honfitársaknak. Tamás atya kultúraszervezőként is kitesz magáért: mivel a magyar közösség a városon belül is szórványban él, nekik ideális találkozási pont a templom, az egyházi rendezvények. Így nemcsak katolikusok, hanem más vallásúak és kereszteletlenek is járnak az eseményekre. A város a városban jelleget fokozza, hogy a belső területeken egyetlen magyar általános iskola és gimnázium van, a Duna utcában, így a gyermekek és a szülők jellemzően ismerik egymást, amit tovább erősítenek az egyház mellett a magyar nagykövetség, illetve a mellette működő Liszt Intézet programjai. 

Nem a létszám a lényeg, hanem az, hogy mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelő elfoglaltságot, a legkisebbeknek szóló ringatótól az idősebbeknek szóló ismeretterjesztő előadásokon és koncerteken át a jótékonysági akciókig. Nemrég például a közösség tagjai vállalták több kárpátaljai gyermek iskoláztatásának támogatását egy egész tanévre, és újjáélesztették a cserkészetet is, amely csaknem negyven fővel, több új őrssel működik. 

S persze ott vannak a zarándoklatok és a kirándulások is, például a családos sítúra, ahol remekül megfér egymás mellett a szentmise és a farsangi álarcosbál a gyerekeknek, vagy éppen a lőcsei zarándoklat, ahol ritka kuriózum, egy üvegablak látható, amely Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja a koronát a Szűzanyának. „Igyekszünk a kultúrát, a hitet, a szépet, az élményt összekötni, s hát nem túl gyakori, hogy Lőcsén magyar szentmise legyen” – utal a legutóbbi népszámláláson mindössze tizennégy magyart számláló település összetételére Tamás atya. Május elsején tizenegy órakor felcsendülnek majd a magyar énekek, köszönhetően az egész busznyi pozsonyi zarándoknak – és bíznak abban, hogy a környék szórványmagyarsága is csatlakozik hozzájuk. 

A fiatal pap, mint mondja, eddig csak hallomásból értesült magyarellenes atrocitásról, ő csupán ferde tekintetekkel és udvariatlansággal találkozott. Vagyis nem járt úgy, mint az Érsekújvárról kiutált magyar pap, Kovalcsik Zoltán Cirill atya. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a tekintélyes érseki hivatalban dolgozik. Stanislav Zvolenský, az egyházmegye érseke aktívan támogatja Molnár Tamás tevékenységét, mondhatni, már a kezdetektől fogva. „Ő volt az egyik felvételiztetőm, amikor a pozsonyi szemináriumba jelentkeztem – idézi fel –, az én szlováktudásom akkor még nem volt túl jó. Ezt észlelve saját kockázatára megengedte, hogy az esszét magyarul írjam meg, hogy beleférjek az időkeretbe, azt mondta, semmi baj, majd lefordítja valaki.” A jó kapcsolat megmaradt, olyannyira, hogy új érsekként Zvolenský az egyházmegyéből elsőként Tamást küldte ki Rómába ösztöndíjjal tanulni, „ami azt is jelezte, hogy nem tartja kevesebbre a magyar papjait a szlovákoknál”. Stanislav Zvolenský érdeklődéssel követi a magyar közösség hitéletét. „Bényre is ellátogatott, ahol örömmel látta, hogy ez élő közösség, ahol a lelkiek mellett kulturális értékeket is kapnak az emberek.” Az érsek ráadásul vállalta, hogy finanszírozza egy utcai közösségi ház bérleti díját a magyar közösség számára, így a számtalan program java része ott valósulhat meg. „Ott vannak a cserkész-összejövetelek, az elsőáldozóknak a hittanórái, a bibliakör, az imacsoportok, az egyetemisták szerdai találkozói, az óvodásoknak szervezett programok, még egy könyvtár is elfért” – sorolja Tamás. 

Ennek jó példája a többnyelvű állandó kiállítás a templom folyosóján vagy az az interregionális pályázat, amelyből a pozsonyi ferencesek a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt templom egy részének felújítását is tervezik. Tamás atya nemcsak azt kötötte ki, hogy minden felirat, interaktív érintőképernyő és egyéb teljes értékűen elérhető legyen magyarul is, vagy hogy a templom előtti műemlék feszület többnyelvű információs táblát kapjon, hanem hogy magát a keresztet eredeti formájában állítsák vissza, rajta a történelmi kétnyelvű felirattal – németül és magyarul.

Nyitókép: Barka- és pálmaszentelés a virágvasárnapi körmenet kezdetén 
Fotó: Mandiner-archív