Befutott az újabb Izrael-ellenes őrület, csak Magyarország és Amerika áll ellen a nyugati világból

Az ENSZ Közgyűlése pénteken elsöprő többséggel megszavazta egy nyilatkozat elfogadását, amely „kézzelfogható, határidőhöz kötött és visszafordíthatatlan lépéseket” vázol fel az Izrael és a palesztinok közötti kétállami megoldás felé, a világ vezetőinek közelgő találkozója előtt.
A hétoldalas nyilatkozat egy júliusi ENSZ-konferencia eredménye – amelyet Szaúd-Arábia és Franciaország szervezett – a több évtizedes konfliktusról. Az Egyesült Államok és Izrael bojkottálta az eseményt. A nyilatkozatot támogató határozatot 142 szavazattal fogadták el, 10 ország szavazott ellene, 12 pedig tartózkodott. A szavazás megelőzi a szeptember 22-i, a magas szintű ENSZ Közgyűlés ülésszakának margóján tartandó világvezetői találkozót, ahol várhatóan Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Ausztrália és Belgium hivatalosan is elismeri a palesztin államot – írja a Reuters.

A nyilatkozat pontos szövege – melyet már alaposan elemzett Nemes Dániel – azzal kezdi, hogy ugyan elítéli a 2023. október 7-i, népirtó jellegű támadást Izrael ellen, ám a szöveg ügyel rá, hogy csak a „civilekkel” szembeni atrocitások ítélje el, a katonák elleni támadásokat nem. Emlékezzünk rá: a Hamász és más terrorszervezetek harcosai megerőszakoltak izraeli női katonákat, lefejeztek és megkínoztak más izraeli katonákat, tették ezt ráadásul terrorista szervként. A palesztin oldal régóta érvel azzal, hogy voltaképpen az összes izraeli civil valójában katona, hiszen valamikor szükségszerűen teljesítettek katonai szolgálatot és bármikor behívható tartalékosok. A kiegyensúlyozottnak tűnő nyelvezet mögött tehát az áll, hogy nem ítélik el az izraeli katonák megerőszakolását, lefejezését, és kétértelmű megfogalmazással aláírják a vádat, miszerint az izraeli civilek is voltaképpen katonák.

 Ez különösen izgalmas, hiszen elég rátekinteni a térképre, és meg lehet állapítani, hogy ez csakis Izrael területeinek elvételével lehetséges – nem is az ún. „megszállt” területeinek, hanem az 1967-es háború előtti területeinek elvételével. Arról nem is beszélve, hogy Ciszjordániában az egyetlen oka annak, hogy még a helyén van a Palesztin Hatóság, hogy Izrael anyagi és biztonsági támogatást nyújt neki – ha nem nyújtana, már rég átvette volna az uralmat ott is Hamász. Kérdéses, hogy a ciszjordániaiak érdekeit mennyiben is szolgálja, hogy a hamászos terroristák expressz utat kapjanak a területre Gázából.

de a palesztinoknak nem kell elismerniük Izraelt; hogy a nyilatkozat elismeri a palesztinok államalapítási jogát, de arról nem szól, hogy az izraeliek effajta jogát elismerné; követeli, hogy védelmet kapjanak a jeruzsálemi muszlim és keresztény vallási helyek, de a zsidó vallási helyeknek ilyen védelmet nem követel.

A szöveg egészen lenyűgöző módon nem követeli, hogy a Hamász feltétel nélkül engedje el a túszokat – érdemes elolvasni az erről szóló magyar tudósításokat is, vagy például a Guardian vonatkozó cikkét, mert ezek a deklaráció szövegét mind (!) meghamisítva idézik –, hanem azt írja, hogy egy tűzszünetet követően, palesztin foglyokért cserébe (!) kell elengedni a túszokat. Igen, tehát a terroristák nem egyszerűen engedjék el az elrabolt izraelieket és a már meggyilkolt túszok holttesteit, hanem előbb Izrael kössön szépen tűzszünetet a terroristákkal, és engedjen el elítélt, bűnöző terroristákat és tömeggyilkosokat a túszokért cserébe – komplett agyrém, de a nyugati világ nagy része a jelek szerint egyetért vele.

Ilyet sem gyakran lát az ember, hogy az ENSZ megszabja két háborúzó fél között – amelyből az egyik egy terrorista csoport –, hogy ki előtt tehetik le a fegyvert, ráadásul olyan szervezet előtt kell ezek szerint kapitulálniuk, amelyik a múltban maga is finanszírozott és sajtóhírek szerint most is finanszíroz iszlamista terroristákat és terrortámadásokat.

A szöveg ezen kívül hozza a szokásos kliséket, miszerint Izraelnek ki kell vonulni a „megszállt területekről”, ideértve Kelet-Jeruzsálemet: sajátos elképzelés, hogy egy ország vonuljon ki a fővárosából, vagy éppen szereljen le cirka 80 ezres településeket. Ezen kívül szankciókat és gyakorlatilag fegyverembargót – pontosabban: csak akkor, ha feltételezhető, hogy a fegyvereket a „megszállt területeken”, pl. Kelet-Jeruzsálemben használják – követel Izrael ellen, és felszólítja Izraelt, hogy vessen véget a „telepes erőszaknak”, de nem szólítja fel a palesztinokat, hogy vessenek véget a zsidókkal szembeni erőszaknak. A „Hamász” szó egyszer fordul elő a szövegben, a „telepes” négyszer, „Izrael” 68-szor.

Izrael arab „barátai”, az Ábrahám-egyezmények aláíró természetesen mind ott sorakoznak az elfogadók között, egy kivétellel (lásd lentebb!). A Nyugati világból lényegében mindenki, még a hagyományosan Izrael-barát(abb) Kanada és Németország is. De megszavazta a különutas(abb) Szerbia, Szlovákia, Ausztria, és olyan „jobboldali” vezetésű országok is, mint Olaszország, Hollandia és Svédország. Az egész nyugati világból (!) két ország szavazott nemmel: Magyarország és az Egyesült Államok. Európából tartózkodott még Csehország, Észak-Macedónia, Moldávia és a muszlim Albánia.

Nyitókép: Wikimedia Commons

***