Az ENSZ Közgyűlése pénteken elsöprő többséggel megszavazta egy nyilatkozat elfogadását, amely „kézzelfogható, határidőhöz kötött és visszafordíthatatlan lépéseket” vázol fel az Izrael és a palesztinok közötti kétállami megoldás felé, a világ vezetőinek közelgő találkozója előtt.
A hétoldalas nyilatkozat egy júliusi ENSZ-konferencia eredménye – amelyet Szaúd-Arábia és Franciaország szervezett – a több évtizedes konfliktusról. Az Egyesült Államok és Izrael bojkottálta az eseményt. A nyilatkozatot támogató határozatot 142 szavazattal fogadták el, 10 ország szavazott ellene, 12 pedig tartózkodott. A szavazás megelőzi a szeptember 22-i, a magas szintű ENSZ Közgyűlés ülésszakának margóján tartandó világvezetői találkozót, ahol várhatóan Nagy-Britannia, Franciaország, Kanada, Ausztrália és Belgium hivatalosan is elismeri a palesztin államot – írja a Reuters.
Ez az alaphír, ami a hazai baloldali sajtón végighasított, a jobboldali sajtóban pedig meg sem jelent. Érdemes viszont mélyebben utána járni, mit is szavazott meg most az ENSZ, és kik szavaztak mellette, esetleg ellene, illetve kik is tartózkodtak – és mit jelent ez egész?
A nyilatkozat pontos szövege – melyet már alaposan elemzett Nemes Dániel – azzal kezdi, hogy ugyan elítéli a 2023. október 7-i, népirtó jellegű támadást Izrael ellen, ám a szöveg ügyel rá, hogy csak a „civilekkel” szembeni atrocitások ítélje el, a katonák elleni támadásokat nem. Emlékezzünk rá: a Hamász és más terrorszervezetek harcosai megerőszakoltak izraeli női katonákat, lefejeztek és megkínoztak más izraeli katonákat, tették ezt ráadásul terrorista szervként. A palesztin oldal régóta érvel azzal, hogy voltaképpen az összes izraeli civil valójában katona, hiszen valamikor szükségszerűen teljesítettek katonai szolgálatot és bármikor behívható tartalékosok. A kiegyensúlyozottnak tűnő nyelvezet mögött tehát az áll, hogy nem ítélik el az izraeli katonák megerőszakolását, lefejezését, és kétértelmű megfogalmazással aláírják a vádat, miszerint az izraeli civilek is voltaképpen katonák.
A szöveg egyébként olyan értelemben egyértelmű visszalépés, hogy szerepel benne: fizikai összeköttetést kell teremteni Gáza, illetve „Ciszjordánia” (alias Júdea-Szamária) között.
Ez különösen izgalmas, hiszen elég rátekinteni a térképre, és meg lehet állapítani, hogy ez csakis Izrael területeinek elvételével lehetséges – nem is az ún. „megszállt” területeinek, hanem az 1967-es háború előtti területeinek elvételével. Arról nem is beszélve, hogy Ciszjordániában az egyetlen oka annak, hogy még a helyén van a Palesztin Hatóság, hogy Izrael anyagi és biztonsági támogatást nyújt neki – ha nem nyújtana, már rég átvette volna az uralmat ott is Hamász. Kérdéses, hogy a ciszjordániaiak érdekeit mennyiben is szolgálja, hogy a hamászos terroristák expressz utat kapjanak a területre Gázából.