A munkácsi központú Kárpátaljai Szent Márton Karitász munkatársa, Fehér Ferenc lapunknak korábban azt mesélte, hogy nemcsak az ablakok remegtek a robbanástól, de a tévé is mozgott. Ismer olyan embert, akinek a házában leszakadt a belső vakolat, pedig kilométerekre lakik az üzemtől. Dobsa István, a Beregszászi Járási Tanács képviselője Beregszászról, sőt a jóval távolabbi Tiszakeresztúrról is látta a gomolygó füstöt.
A környéket protokollszerűen napokra lezárták, a lakosoknak azt javasolták, hogy ne nyissanak ablakot, mert szennyező anyagok szabadulhattak fel az égés során. Jó hír a helyieknek, hogy a gyár nem fejezi be működését, csak áthelyezi, így nem kerül veszélybe a több mint kétezer dolgozó munkahelye.
Arra, hogy eddig nem érte támadás a régiót, háromféle magyarázat kering: a legkézenfekvőbb, hogy Moszkva igyekszik elkerülni a közeli EU- és NATO-tag szomszédok provokálását, egy másik, katonai szakértők által cáfolt érv a Kárpátok hegyláncának védő szerepét hangsúlyozza, a harmadik pedig – néha elismerő, néha gúnyos felhanggal – az oroszokkal kevésbé rossz viszonyt ápoló Magyarországnak tulajdonítja az eddigi kíméletet. A légiriadók kapcsán emiatt, mint Dobsa fogalmaz, „volt egyfajta kényelem” a lakosságban, s már csak azért sem vették komolyan a riasztást, mert Kárpátalja légterét gyakran használták az oroszok arra is, hogy onnan visszafordulva délnyugati irányból mérjenek csapást például lembergi célpontokra.