Brutális kényszersorozások: aki engedély nélkül akar kijönni Ukrajnából, azt akár egyből vihetik a frontra

Hol máshol szigorítanák az ellenőrzést, mint Kárpátalján.

Mindenki azt találgatja, hogy vajon mi lesz a következő célpont. Az eddig biztonságosnak hitt Kárpátalján csak halkan merik találgatni a támadás okát is.
Munkácsott a szerdáról csütörtökre virradó hajnalban két orosz rakéta csapódott az amerikai tulajdonú Flex vállalat üzemének épületébe. Kéttucatnyian megsérültek, szerencsére halálos áldozatról nem tudni. Kárpátalja lakosságát sokkolták a történtek, hiszen a megyében mindeddig csak szórványos orosz támadások voltak, jellemzően személyi sérülés nélkül.
„Megszoktuk, hogy mi azért nagyjából nyugalomban élünk, és úgy voltunk vele, hogy ez így is marad” – meséli lapunknak Popovics Pál munkácsi informatikatanár. Hajnali fél négykor az első rakéta becsapódásának zajára ébredt, mint szinte mindenki a városban. „Kimentem az udvarra szétnézni, de a sötétben nem sokat láttam, majd pár pillanattal később zúgott el óriási hanggal a második rakéta; nagy robajjal becsapódott, és vörös fénybe borult minden.” Amikor hajnalodott, látták a jókora füstoszlopot gomolyogni a gyár felől, innen tudták meg, hol ért földet a rakéta.
A munkácsi központú Kárpátaljai Szent Márton Karitász munkatársa, Fehér Ferenc lapunknak korábban azt mesélte, hogy nemcsak az ablakok remegtek a robbanástól, de a tévé is mozgott. Ismer olyan embert, akinek a házában leszakadt a belső vakolat, pedig kilométerekre lakik az üzemtől. Dobsa István, a Beregszászi Járási Tanács képviselője Beregszászról, sőt a jóval távolabbi Tiszakeresztúrról is látta a gomolygó füstöt.
A környéket protokollszerűen napokra lezárták, a lakosoknak azt javasolták, hogy ne nyissanak ablakot, mert szennyező anyagok szabadulhattak fel az égés során. Jó hír a helyieknek, hogy a gyár nem fejezi be működését, csak áthelyezi, így nem kerül veszélybe a több mint kétezer dolgozó munkahelye.
Arra, hogy eddig nem érte támadás a régiót, háromféle magyarázat kering: a legkézenfekvőbb, hogy Moszkva igyekszik elkerülni a közeli EU- és NATO-tag szomszédok provokálását, egy másik, katonai szakértők által cáfolt érv a Kárpátok hegyláncának védő szerepét hangsúlyozza, a harmadik pedig – néha elismerő, néha gúnyos felhanggal – az oroszokkal kevésbé rossz viszonyt ápoló Magyarországnak tulajdonítja az eddigi kíméletet. A légiriadók kapcsán emiatt, mint Dobsa fogalmaz, „volt egyfajta kényelem” a lakosságban, s már csak azért sem vették komolyan a riasztást, mert Kárpátalja légterét gyakran használták az oroszok arra is, hogy onnan visszafordulva délnyugati irányból mérjenek csapást például lembergi célpontokra.
Azt rebesgetik, hogy a gyakori légiriadók idején nem mindig terelték le a Flex összes dolgozóját az óvóhelyre, hiszen a gyár nem állhat le úgymond feleslegesen, így mintegy kétszázan a légiriadó ellenére is a felszínen tartózkodtak.
Országos légiriadót akkor rendelnek el, ha az elhárítás például azt érzékeli, hogy felszállnak az orosz MiG-31-esek, vagy a Fekete-tengeren olyan rombolók közelednek, amelyek ballisztikus rakéták kilövésére alkalmasak. A radarrendszerek lekövetik, bármi kerül a légtérbe. A riadóztatásra szolgáló applikáción látható az adott eszköz, például drón mozgása is; a figyelmeztetéstől számítva az embereknek mintegy tíz percük van óvóhelyre húzódniuk.
Hogy miért pont ezt a gyárat érte az orosz csapás, arról találgatni sem szerettek volna forrásaink,
azt viszont minden megszólalónk hangsúlyozza:
Kárpátalján nyilvános információk szerint nincsenek hadiüzemek.
Bár nem lehet tudni, hogy a több mint négyszáz odatelepült kelet- és belső-ukrajnai gyárból végez-e bármelyik polgári fedésben haditermelést, vagy gyárt-e akár kettős felhasználású termékeket, az oroszok eddig sem haboztak ipari, polgári célpontokat támadni. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő Facebook-oldalán korábban azt írta, hogy az utóbbi időben az ukránok egyre több katonai üzemet helyeztek át a biztonságos Kárpátaljára, ami logikus lépés, de ezek mind célpontot jelentenek.
Az üggyel kapcsolatos, magyarokra vonatkozó kémvádakat – amelyekre Rácz András biztonságpolitikai szakértő utalt, Jászberényi Sándor tudósító pedig ki is mondott – Dobsa István határozottan cáfolja. „Önmegtartóztatásra és fegyelemre szeretném kérni azokat, akik ebből politikai hasznot remélnek, és a magyar–ukrán kapcsolatokat a jelenleginél is mélyebb gödörbe löknék, mert mindez a kárpátaljai magyar közösségen, rajtunk csapódik le, a mi életünket befolyásolja nagyon negatívan” – fogalmaz. Rámutat: fontos, hogy a kölcsönös kiutasítások után ez az ügy az ukrán sajtóban már szerencsére elhalkult, ezért is káros politikai haszonszerzésből újra felhangosítani az egyébként is „mesterségesen felhabosított botrányt”. Az egyik állítólagos kém egyébként egy szakácsnő, akiről nehéz feltételezni, hogy ha akart volna is, ki tudott volna fürkészni bármiféle hadititkot. „Óva intenék mindenkit attól, hogy felhangosítsa a vádakat. Kárpátalja a béke és a tolerancia szigete volt, s ha már az előbbi illúziót a munkácsi támadás megtépázta, utóbbit azért szeretnénk megőrizni” – hangsúlyozza a politikus.
Nyitókép: Dunda György