Igen, Florida vagy legalábbis annak szíve valóban az Amerikához legközelebbi külföldi ország – ha tetszik: Latin-Amerika normális vezetőkkel

„Florida az Amerikához legközelebbi külföldi ország” – viccelődtek Miami környéki partnereink a napsütötte államon a Mandiner tanulmányútja során, amelyet az amerikai jobboldali médiával való kapcsolatépítés jegyében szerveztünk a Florida állambeli Miamiba és a Tennessee állambeli Nashville-be. 

Tapasztalt Amerika-járóként csak nevettem ezen – amíg valaki halált megvető természetességgel nem kért tőlem Miami Beachen, a Panther Coffee előtt útbaigazítást a belvárosi Biscayne Boulevard felé spanyolul. Meg amíg kedvenc amerikai ruhaoutletláncom, a Ross Dress for Less pénztáránál Amerika-szűz kollégámnak nem kellett tizenöt percet várnia egy olyan eladóra, aki legalább gügyögés szintjén bírta az angolt. Igen – Florida vagy legalábbis annak szíve, Miami-Dade megye valóban az Amerikához legközelebbi külföldi ország. Ha tetszik: Latin-Amerika normális vezetőkkel. 

A kulisszák persze amerikaiak. Dollár a fizető­eszköz, hatfős asztaltársaság felett arcpirító húsz százalék a kötelező borravaló, Verizon- és AT&T-előfizetésre osztják minden sarkon az iPhone-t európai szemmel nézve fillérekért, Toyota Camryvel jár, akinek Volkswagen Golffal kellene járnia, és aki Európában valami tisztes kombit vagy Dacia Joggert venne, az itt Chevrolet Suburbannel rontja a levegőt. Az eget versengő légitársaságok helyett a négy nagy amerikai röptető – American, Delta, United, Southwest – drágán közepes szolgáltatást nyújtó, ősöreg gépei töltik be, a földön pedig az égbe tör a vasbeton. 

De az amerikai kulisszák között spanyol ajkú nép él – és nem az a fajta, akiről Victor Davis Hanson professzor ír klasszikussá avanzsált Mexiforniájában. Nem Mexikó és az Andok országainak kitaszított indiánjai, hanem azok, akik nem voltak hajlandók belenyugodni abba, hogy a Teremtő a São Paulo Fórum diktátorai által kormányzott, működésképtelen baloldali disztópiákba helyezte őket. Kezdeni akartak valamit az életükkel, építeni olyan Kubát, Venezuelát, Hondurast és Haitit, amelyik működik. Felhúzták hát latin kis hazájukat amerikai szelemenekre. 

Florida 1513 óta spanyolabb hely az Egyesült Államok többi részénél. Ekkor fedezte fel Puerto Rico első kormányzója, Juan Ponce de León konkvisztádor, és jórészt spanyolok voltak azok a telepesek is, akik a mai Florida területén hosszabb-rövidebb életű kolóniákat hoztak létre. Florida spanyolságának aztán az vetett véget, hogy Spanyolország 1763-ban elcserélte a britekkel a hétéves háborúban elvesztett Havannára, Kuba fővárosára. 

A mai Florida e csere reciproka: hosszú, tömött sorokban cserélte el rá Kubát mindenki, akiben a szerencsétlen sorsú szigetországban volt ambí­ció. Nagyrészt a három hullámban érkező kubai bevándorlásnak köszönhető, hogy a 2020-as népszámlálás adatai szerint Florida szíve, a Miamit és teljes agglomerációját magában foglaló Miami-Dade megye lakosságának az 54 százaléka külföldön született. A felét adják a kubaiak, a másik felét az összes többi latin-amerikai ország, főleg Venezuela, Kolumbia, Haiti és Nicaragua. A megye lakosságának kétharmada otthon a spanyolt beszéli, az otthon spanyolul beszélők 1990 óta többségben vannak, s az Amerikában született kisebbség fele is latinó családban látta meg a napvilágot. 

a 19. század végéig a brutális spanyol gyarmatosítás elől szökött a félszigetre Kuba és Puerto Rico népe az első hullámban, hogy a floridai dohányiparban kamatoztassa Kubában megszerzett tudását. Fidel Castróék 1959-es forradalma után aztán a kommunizmus elől szökött ide mindenki, aki túl jó, okos és gazdag volt ahhoz, hogy egy működésképtelen diktatúrában aszalódjon – ez volt a második hullám. A harmadik pedig az első kettő egyenes következménye volt, s máig tart: akárcsak az Európába áramló muszlimok, a latinók is olyan helyekre szöknek működésképtelen hazájukból, ahol már nagy számban élnek honfitársaik. Azaz Floridába, mindenekelőtt Miami-Dade megyébe. 

A baloldali rombolás elől menekülő latinók az első számú támaszai Florida egyedi politikai rendszerének is: míg a városiasodott, gazdag tengerparti államok Amerikában demokrata bázisnak számítanak, Floridában nem csupán az állami vezetés republikánus, de még a nagyvárosi polgármesterek is. A floridai képviselőházban és szenátusban republikánus kétharmad van, Ron DeSantis kormányzót csaknem 60 százalékkal választották újra a floridaiak 2022-ben, miután 2018-ban késhegyre menő küzdelemben, néhány tizedszázalékkal sikerült csak megvernie a demokrata Andrew Gillumot. 

Legfőbb politikai terméke a koronavírus-­járvány alatt a szabadság volt: míg a demokrata vezetésű államokat oltás- és maszktálibok vezették, Floridában lehetett élni. De volt DeSantis politikai ajánlatában más is – kőkemény kiállás a woke-­ Disney-vel szemben, az illegális bevándorlás ügyében drákói szigor, a kritikai rasszelmélet és egyéb kamutudományok betiltása. DeSantisban az amerikai konzervativizmus jövőjét látta a művelt közönség, s ez elől nem ugrott el a kormányzó maga sem. Futott is a szekér egészen addig, amíg DeSantis lába alól ki nem csúszott a talaj a 2023-as republikánus előválasztási hajrában: a született kampányzseni Donald Trump sokkal jobb volt a bázis megszólításában, mint a kocka DeSantis, így aztán a lendület 2024 januárjára kifulladt, a floridai kormányzó kiszállt az elnökválasztási harcból, s híveit Trump támogatására szólította fel. Azóta nem hallani róla – pedig van körülötte fennforgás. 

Ott áll ugyanis kormányzói pályafutásának az alkotmányos szabályok szerint 2026-ban óhatatlanul elérkező vége előtt politikai tehetetlenségben, s hiperventilálva védi népszerűségének maradékait. A Trumpra fazonírozott Republikánus Pártban az elnökjelölti küzdelemből kiárazódott, s az amerikai politikai barátságok vastörvényei szerint a kétharmados floridai republikánus többség sem az ő többsége már, mióta leáldozóban van egykor fénylő politikai csillaga. Tekintélyes hatásköreit megnyirbálták, kormányzóhelyettese lelépett egyetemet vezetni, személyi döntéseit mindenféle bizottságok vizsgálják, költségvetést átvinnie pont olyan nehéz, mintha kétfős többséget kellene navigálnia. 

És ott tornyosul előtte Florida első számú problémája, a társasházi válság is: egy 1981-es építésű társasház 2021-es összeomlása Miami agglomerációjában, Surfside-ban akkora hullámokat keltett, hogy a floridai törvényhozás 2022-ben elrendelte a harmincévesnél régebbi társasházak kötelező szerkezeti ellenőrzését és felújítását. Az ezt elmulasztó társasházak használatbavételi engedélyét visszavonják. Az intézkedés a biztosítási díjak és a közös költségek meredek emelkedését hozta. A döntés súlyos pénzügyi krízisbe sodorta a kisebb jövedelmű floridai lakástulajdonosokat, és előnyös helyzetbe hozta a nagy építőipari mágnásokat, akik így nyomott áron vásárolhatják fel a felújítást finanszírozni nem képes társasházakat. 

DeSantis pedig ott áll a nagy választói csoportok és még nagyobb politikai érdekcsoportok konfliktusában, és üvöltözik a floridai törvényhozással, hogy csináljanak már valamit. De nem csinálnak, mert

Hanem Donald Trumpé és az „újra-MAGA-sodott” republikánus párté. Az egyik republikánus sikerprojekt kiüti a másikat. Donald Trumpnak már van jelöltje a 2026-os floridai kormányzóválasztásra Byron Donalds kongresszusi képviselő személyében, DeSantis örökségét pedig a felesége, Casey De­Santis vinné tovább, aki viszont egyelőre habozik kiállni Trump ellenében.

Nyitókép: Miami Beach, látkép
Fotó: AFP/Rhona Wise