Barabás T. János Románia-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet külső munkatársa szerint Románia politikai térképét radikálisan átrajzolhatja George Simion és az AUR párt térnyerése. Az új nacionalista mozgalom nem csupán populista retorikával, hanem ideológiai önállósággal és külső támogatással is operál – állítja a szakértő, aki szerint Moszkva „diszkréten, de határozottan” az AUR mögé állt.
„George Simion, a szélsőséges AUR párt elnöke és a parlamenti ellenzék vezetője még nem hozakodott elő politikai stratégiával” – állítja Barabás. A szakértő szerint a politikus célja, hogy egy nacionalista pólust hozzon létre, miközben a párton belül szigorúan kontrollálja a pénzmozgást és a káderpolitikát. Stratégiai lépései között szerepel a kivárás:
nincs konkrét cselekvési programja, az várható, hogy a kormánypolitikát fogja támadni populista eszközökkel, vagyis a ‘nép nevében a korrupt elittel szemben’.”
Barabás úgy véli, Simion kampány utáni magatartása nem a tudatos építkezésről szól, sokkal inkább a helyzetek ügyes kihasználásáról: „Simion elbizonytalanodott, aminek egyik oka a külföldi támogatás gyengesége. Trump és Meloni nem támogatta választási kampányát.”
A szélsőjobboldali AUR népszerűségének kulcsa, hogy „a mindig is meglévő román nacionalista tábor Georgescuval arcot, hangot kapott.” A hagyományos médiumok visszaszorulása és a közösségi média előretörése a radikális tábor malmára hajtja a vizet – véli Barabás. „A Simion tábor előnyben van a Facebookon, YouTube-on, TikTokon – és ezt ki is használják.”
A Románia-szakaértő úgy látja, hogy az AUR „egyszereplős párt” jellege enyhülhet: „Simion tanult valamit a választási bukásából, és környezete is azt akarja, hogy ezek után csak általános politikai üzenetei legyenek. A szakpolitikákat átengedi más szószólóknak: Petrisor Peiu a gazdaság, Dan Dungaciu a külpolitika embere. Utóbbiak veszélyesek, mert tehetségesek, és el tudják fogadtatni magukat a Nyugattal is.”
A közvélemény-kutatási adatok 30–40 százalékos támogatottságot jeleznek az AUR számára. Barabás szerint ezek reális számok. A nacionalista tábor konszolidálódik, miközben „az Európa-barát tábor széthúz”. A szakértő itt finoman utal a titkosszolgálatok lehetséges szerepére is:
kérdéses, hogy a mindenható szolgálatoknak mi a szerepe ezekben a folyamatokban.”
A szakértő határozottan állítja: „Oroszország diszkréten, de lemondott a SOS-ról, és beállt az AUR mögé”. Moszkva célja világos: „nem akarja a NATO, EU erősödését határai közelében”. A Simion-féle politikát Barabás nem a nyugati szuverenista hullám részeként értelmezi: „vallásos misztikus, kapitalista ellenes, megváltó, korrupt, a szabadságjogok korlátozását akarja – akárcsak a volt román légionárius fasiszták”.
Bár az új államfő, Nicușor Dan népszerűsége jelenleg magas, a szakember szerint kevés esélye van a hosszú távú sikerre: „ehhez alapvető reformok kellenének, gyakorlatilag egy államreformra van szükség”. A jelenlegi politikai elit azonban nem hajlandó erre, hiszen „a vidéki klientúrát védő szocialista és nemzetiliberális pártok nem érdekeltek benne”.
Barabás szerint a szolgálatok mindig is meghatározó szereplők voltak a háttérben: „beépített embereikkel, informális hatalmukkal eddig is irányították ezt a ‘küzdelmet’.” A szakértő szerint Dan „inkább csak baráti kezet nyújtott a mindenható szolgálatoknak, akik segítették hatalomra kerülését, lásd a Facebook-kampányát.”
Ilie Bolojan esetleges kormányfősége nem hozna drámai változást: „a mostani pragmatikus kapcsolatok továbbvitele várható”. Ugyanakkor kerülni fogja a magas szintű magyar találkozókat „a 2026-os magyarországi választásokig”. Az RMDSZ kormányzati részvétele valószínű, de korlátozott:
háttérbe fogják tolni az RMDSZ-t döntéshozáskor, mert Bukarest felfogásában túl nagy a befolyása Erdélyben”.
Barabás T. János elemzése szerint tehát az AUR felemelkedése nem pillanatnyi tünet, hanem mélyebb román társadalmi és geopolitikai átalakulás eredménye. A kérdés már csak az, hogy a demokratikus ellenzék képes lesz-e alternatívát kínálni – vagy Románia hosszú időre a radikalizmus útjára lép.