A Románia-szakaértő úgy látja, hogy az AUR „egyszereplős párt” jellege enyhülhet: „Simion tanult valamit a választási bukásából, és környezete is azt akarja, hogy ezek után csak általános politikai üzenetei legyenek. A szakpolitikákat átengedi más szószólóknak: Petrisor Peiu a gazdaság, Dan Dungaciu a külpolitika embere. Utóbbiak veszélyesek, mert tehetségesek, és el tudják fogadtatni magukat a Nyugattal is.”
A közvélemény-kutatási adatok 30–40 százalékos támogatottságot jeleznek az AUR számára. Barabás szerint ezek reális számok. A nacionalista tábor konszolidálódik, miközben „az Európa-barát tábor széthúz”. A szakértő itt finoman utal a titkosszolgálatok lehetséges szerepére is:
kérdéses, hogy a mindenható szolgálatoknak mi a szerepe ezekben a folyamatokban.”
A szakértő határozottan állítja: „Oroszország diszkréten, de lemondott a SOS-ról, és beállt az AUR mögé”. Moszkva célja világos: „nem akarja a NATO, EU erősödését határai közelében”. A Simion-féle politikát Barabás nem a nyugati szuverenista hullám részeként értelmezi: „vallásos misztikus, kapitalista ellenes, megváltó, korrupt, a szabadságjogok korlátozását akarja – akárcsak a volt román légionárius fasiszták”.
Bár az új államfő, Nicușor Dan népszerűsége jelenleg magas, a szakember szerint kevés esélye van a hosszú távú sikerre: „ehhez alapvető reformok kellenének, gyakorlatilag egy államreformra van szükség”. A jelenlegi politikai elit azonban nem hajlandó erre, hiszen „a vidéki klientúrát védő szocialista és nemzetiliberális pártok nem érdekeltek benne”.