A palesztin államiság francia elismerése aligha lesz több politikai gesztusnál – a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője a Mandinernek

Július 24-én jelentette be a közösségi médiában Emmanuel Macron, hogy szeptemberben el fogja ismerni a palesztin államiságot az ENSZ Közgyűlése előtt.

Arról, hogy ennek a lépésnek mi a jelentősége, illetve hogyan befolyásolhatja ez Izrael és a palesztinok életét, különösen a mostani válságos helyzetben, Sayfo Omart, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjét kérdeztük.

Nem sikerült az elrettentés

„A palesztin államiságot eddig java részt a volt keleti blokkhoz tartozó európai országok, illetve a svédek ismerték el, de a mostani gázai háború kitörése óta szintén akadtak államok a kontinensről, akik fontosnak érezték ezt a gesztust” – emlékeztetett Sayfo Omar. Az említett országok:

• Norvégia,
• Spanyolország,
• Szlovénia és
• Írország voltak.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy mind Franciaország, mind az Egyesült Királyság jelezte idén, hogy megtenné a lépést, ám ekkor nagyon kemény figyelmeztetést kaptak Izraeltől.

Ron Dermer stratégiai ügyekért felelős miniszter óvta a hatalmakat az egyoldalú lépéstől és személyesen figyelmeztette a francia és a brit külügyminisztereket, hogy Izrael a palesztin állam egyoldalú elismerésére válaszul

• annektálhatja a ciszjordániai C övezet bizonyos részeit és
• legalizálhatja az engedély nélküli telepeket.

– mondta el Sayfo Omar, hozzátéve úgy látszik, az izraeli válasz mégsem volt elég erélyes.

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Macron már korábban sem egy szóló akcióban, hanem egy nemzetközi folyamatban gondolkodott. A francia elnök azt szorgalmazza, hogy

– fogalmazott a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője, felidézve, hogy az utóbbi két évtized közel-keleti eseményei minden eddiginél inkább zárójelbe tették ezt a koncepciót.

Még mélyebbre a zsákutcában?

Szerinte már csak amiatt is így van ez, hogy az 1993-as Oslói megállapodás óta 700 ezerre nőtt a zsidó telepesek száma az ENSZ által a palesztin állam részének tekintett területeken.

– szögezte le Sayfo Omar, aki szerint erre a jobbra tolódott izraeli politika is rásegít, akárcsak a változó demográfiai helyzet:

Emlékeztetett, hogy 2005-ben is jelentős viharokat kavart, mikor Ariel Sharon felszámolta a gázai zsidó telepeket és visszavonulásra kényszerített 8000 telepest. Most 700 ezer emberről van szó, ráadásul míg Gáza nem igazán fontos a judaizmus szempontjából, addig Ciszjordánia, vagy ahogy Izraelben sokan nevezik, Júdea és Szamária nagyon is jelentős.

A Palesztin Hatóság túlélése lehet a tét

A szakértő szerint a Palesztin Hatóság ciszjordániai legitimitása és autoritása is meglehetősen gyenge a palesztinok körében:

Ezzel szemben a Hamász ciszjordániai támogatottsága 40 százalék körül mozog, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a szervezet nézeteit is ennyien tették a magukévá. Ez inkább a Fatah népszerűtlenségének és korruptságnak szól.

– tette hozzá Sayfo Omar, utalva arra, hogy a palesztinok szerint Izrael kétmilliárd dollárnyi forrást tart vissza a költségvetésükből, amely az adókból az Oslói megállapodás értelmében őket illetné.

– mutatott rá a kutatási vezető, azt is felidézve, hogy a Palesztin Hatóság több vezetője nemrég találkozott Mike Huckabeevel, az Egyesült Államok jeruzsálemi nagykövetével, aki teljes mellszélességgel támogatja a telepes mozgalmat:

A szakértő szerint erős jelzés, hogy jelenleg Franciaország lehet az egyetlen G7-es nemzet, amely elismeri a palesztin államiságot, ám ennek gyakorlati haszna nem nagyon lesz:

Macron meg akarja mutatni, hogy még tényező

Sayfo Omar szerint akkor lehetne gond egy ilyen lépésből, ha különböző európai országok, vagy különösen az Európai Unió szankciókat vezetne be a zsidó állammal szemben, és ezeknek érvényt is szerezne.

Szerinte azonban ezt még a franciák sem fogják meglépni:

Hozzátette:

A franciák szerinte mindig is büszkék voltak a mediterrán térdégben folytatott, önálló külpolitikájukra – ami valahol azt is jelzi, hogy még mindig tényezők a világpolitikában –, ez a lépés ennek egyfajta hangsúlyozása.

Sayfo Omar arra is kitért, hogy a gesztusnak belpolitikai üzenete is van,

Ugyanakkor számos olyan gazdasági terület is van – például a Kelet-Mediterrán övezet gázkincseinek kitermelése –, ahol a francia és izraeli érdekek találkoznak. A szakértő szerint egy ilyen gesztus miatt ezek nem fognak befagyni:

***

Fotó: Ludovic MARIN / AFP