A korrupciós botránnyal kiengedte a szellemet Zelenszkij – de vajon vissza tudja-e tuszkolni a palackba?

Az ukrán társadalom számos dolog miatt elégedetlen lehet: az erőszakos mozgósítás, az ortodox egyház elleni fellépések, a fronton szolgáló katonák leszerelésének elutasítása, az elesett katonák holttesteinek visszaszerzésének hiánya, valamint a háború lezárására irányuló stratégia teljes hiánya. Mindezek ellenére a most már egy hete tartó tömeges tiltakozások egyetlen törvénymódosítás miatt robbantak ki: ez a javaslat korlátozta volna a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) és a Korrupcióellenes Szakosított Ügyészség (SAPO) hatáskörét, gyakorlatilag a Legfőbb Ügyészség felügyelete alá helyezve őket.

A törvényjavaslat komoly nemzetközi felháborodást váltott ki: az Egyesült Államok és az Európai Unió is élesen bírálta a tervezetet, sőt, egyes támogatások felfüggesztésére is sor került. A nyugati médiában pedig szokatlanul kemény hangvételű cikkek jelentek meg Zelenszkij ellen.

A hivatalos indoklás szerint a törvény célja a kormányzati szervek közötti koordináció javítása, valamint az „orosz befolyás” visszaszorítása lett volna a korrupcióellenes szervezetekben. Az időzítés azonban sokak szerint nem véletlen: a NABU és a SAPO nemrég eljárást indított Alekszej Csernyisov volt miniszterelnök-helyettes ellen, aki Zelenszkij belső köréhez tartozik. Ezen kívül több, az elnökhöz közel álló személy ellen is nyomozást folytattak – például Rostiszlav Surma, az elnöki hivatal korábbi helyettes vezetője ellen, aki Németországba menekült, valamint Timur Mindich, Zelenszkij régi barátja és a Studio Kvartal-95 társtulajdonosa ellen is vádemelésre készültek. 

A tiltakozások és a nemzetközi nyomás hatására Zelenszkij július 24-én estére visszakozott, és egy új törvényjavaslatot nyújtott be, amelyről a parlament csütörtökön szavaz. Ez a módosítás nagyrészt visszaállítaná a korrupcióellenes szervek eredeti hatáskörét. Ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy az „orosz befolyás” elleni harc ürügyén külön ellenőrzési eljárást vezetnének be azokkal a nyomozókkal szemben, akik államtitkokhoz férnek hozzá –

Korrupció ellenes harc Amerikából irányítva 

A Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) és a Korrupcióellenes Szakosított Ügyészség (SAPO) létrehozása 2014-re nyúlik vissza, amikor Ukrajnát az Ernst & Young tanácsadó cég a világ egyik legkorruptabb országának nyilvánította. A NABU 2015 áprilisában jött létre azzal a céllal, hogy a legmagasabb szintű korrupció ellen küzdjön, míg a SAPO ugyanazon év decemberében alakult meg a NABU tevékenységének felügyeletére.

A két szervezet létrehozására az Egyesült Államok, az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyomására került sor, hivatalosan az ukrán tisztviselők korrupciójának visszaszorítása érdekében.

Például Viktor Sokin volt ukrán főügyész 2016-os menesztését saját állítása szerint amerikai nyomás előzte meg. Hasonlóképpen, Andrej Derkach ukrán parlamenti képviselő 2019-ben dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek szerint a NABU információkat osztott meg az Egyesült Államokkal, különösen a Burisma cég tulajdonosa, Nyikolaj Zlocsevszkij ügyében, amelynek igazgatóságában Hunter Biden, Joe Biden korábbi amerikai elnök fia is helyet foglalt. Derkach szerint Joe Biden nyomást gyakorolt az ügynökségekre, hogy zárják le az ügyet. Sőt, olyan hírek is napvilágot láttak, hogy 2016-ban a NABU akkori elnöke, Artem Sytnik dokumentumokkal támogatta Hillary Clinton amerikai elnökválasztási kampányát.

Látható tehát, hogy a két szervezet elsősorban a Demokrata Párthoz kötődtek, egyesek szerint Zelenszkij ezért is gondolhatta, hogy miután Donald Trumppal nagyjából rendeződött a viszonya, így kedvező pillanatban számolhat le a korrupció ellenes szervezetekkel. Minden jel szerint ugyanakkor elszámolta magát az ukrán elnök. Bár Washington visszafogott válaszából ítélve ez a számítás akár még helyes is lehetett. Amit azonban nem vett figyelembe, az a növekvő hatalomkoncentrációval szembeni hazai ellenállás mértéke volt.

Darázsfészekbe nyúlt Zelenszkij

Zelenszkij manővere aktivizálta az ukrajnai ellenzéki erőket. Még Igor Kolomojszkij oligarcha médiaorgánumai és Vitalij Klicsko kijevi polgármester, Zelenszkij régi ellenfele is csatlakoztak a tiltakozásokhoz. A kérdés az, hogy Zelenszkij visszakozása hogyan hat az ellenfeleire:

Ha a tüntetések folytatódnak, az elnök bűnbakként Andrij Jermakot, az elnöki hivatal vezetőjét nevezheti ki, ami azonban saját befolyását is gyengítheti, és újabb ellenséget szerezhet neki. Az ügy tovább fragmentálhatja a parlamentet, erodálhatja Zelenszkij befolyását a képviselők körében, és kérdés, hogy a NABU és a SAPO mennyire fog „bosszút állni” az elnökön a hozzá kötődő elit nyomás alá helyezésével.

A legfontosabb tényező, hogy a biztonsági szolgálatok, például az SZBU, szemében mennyire csorbult Zelenszkij tekintélye és legitimitása. Az ukránok egyre elégedetlenebbek az elnökkel, nemcsak a társadalom, hanem az oligarchák és vállalkozók körében is nő a feszültség. Zelenszkij hatalma azonban addig biztonságban van, amíg ellenfeleinek nincsenek eszközeik a leváltására, és amíg nemzetközi támogatói érdeke, hogy hatalmon tartsák. Bár az azonnali katasztrófát sikerült elhárítania, a korrupciós válság elindíthatja hatalmának lassú erózióját, amelynek jelei már látszanak egyes közvélemény-kutatásokban. Sőt vannak olyan jelek, hogy a nemzetközi hálózat elkezdte felépíteni utódját, árulkodó, hogy a jelenleg londoni nagykövetként dolgozó Valerij Zaluzsnij szerepelt a Vouge ukrán kiadásának legutóbbi címlapján.

Nyitókép forrása:  Szergej Szupinszkij / AFP

***