Nem kockáztatható az ország jövője: nem várt helyről kapott hatalmas elismerést Magyarország

Ausztrália napjaink egyik olyan állama, amely hosszú távon visszafordította a partjai felé tartó migránshullámot, akárcsak Magyarország, amely Európában – Brüsszel rosszallása ellenére is – kerítésépítéssel biztosította szárazföldi határait. Mindkét kormány azt vallotta, hogy a határok feletti ellenőrzés jogának elvesztése előbb-utóbb az ország jövőjének feladásával jár együtt – írja a Hungarian Conservative portálon Tony Abbott, volt ausztrál miniszterelnök.

A magyar vezetés úgy vélte, hogy a tömegesen érkező – magyar nyelvet nem beszélő és a magyar kultúrával ismerkedni nem kívánó – bevándorlók megváltoztathatják az ország jellegét, akár felismerhetetlenségig. Ausztrália korábbi, jobbközép kormánya pedig abból indult ki, 

Úgy vélték, hogy aki jobb életet akar, az ne kapjon automatikus tartózkodási jogot, ahogy senkinek sincs joga jogtalanul mások földjén telepedni.

A Hungarian Conservative cikkében Tony Abbott emlékeztet, hogy ezzel szemben Európában évente több százezer illegális határátlépés történik, ráadásul rendszeresek a gumicsónakban történő halálesetek is. A brit és francia kormány viszonya a visszaküldésekhez jogi akadályokba és politikai visszásságokba ütközik, 

A volt ausztrál kormányfő szerint ugyanakkor nem csak az illegális, hanem a legális bevándorlást is szabályozni kell. Ausztráliában az elmúlt két évben másfél millióan érkeztek egy évnél hosszabb tartózkodásra, a nettó bevándorlás közel egymilliós volt: ez évente egy Canberra méretű városnyi új lakost jelent. A gazdasági növekedés önmagában nem elég, ha az újonnan érkezők nem illeszkednek be, illetve nem termelékenyebbek az átlagnál.

Abbott hozzáteszi, hogy ráadásul Ausztrália sokszínűségének pillérei – az őslakos kultúra, a brit gyarmati örökség, valamint az európai és ázsiai bevándorlás – között kiéleződött a feszültség.

Az 1850-es évek aranylázának idején mintegy 50 ezer kínai érkezett Ausztráliába, ami az első jelentős – nem brit eredetű – bevándorlási hullám volt. Bár többségük visszatért az anyaországba, még így is ezrek telepedtek le, hozzájárulva az ausztrál társadalom fejlődéséhez.

A második világháború után milliókat hívtak az országba, köztük olaszokat, görögöket, zsidókat, akik hamar az ausztrál társadalom szerves részévé váltak. A zsidó közösség példamutató módon őrizte identitását, miközben teljes mértékben azonosult az ausztrál nemzettel.

A ’70-es években bevezetett multikulturalizmus Kanadából átvett modellje lehetőséget adott a bevándorlóknak, hogy saját tempójukban váljanak ausztrállá, 

– jegyzi meg cikkében Abbott, majd elárulja, hogy Ausztráliában jelenleg az indiaiak képezik a legnagyobb bevándorlócsoportot, akik nyitottságukkal és angoltudásukkal sikeresen beilleszkednek. Ugyanakkor egyes közel-keleti származású csoportok között akadnak, akik nehezen fogadják el az ausztrál társadalom vallási és politikai pluralizmusát.

Az ilyen jellegű problémák pedig rávilágítanak arra, 

A cikk szerint az oktatás, a gazdaság és a politikai döntéshozók túlságosan függenek a bevándorlástól – legyen szó diákokról vagy alacsony bérért dolgozó munkásokról –, ami torzíthatja a nemzeti érdekeket. Abbott szerint azonban a jövőben a bevándorlási politikának elsődlegesen inkább az ausztrál állampolgárok érdekeit kell szolgálnia. 

Nyitókép:  Yassine Gaidi/Anadolu Agency via AFP