Hogyhogy csak 50,35-49,65 arányban győztek az igenek az EU-tagságról szóló októberi népszavazáson? Miért volt az igenek győzelme ilyen szűk még a fővárosban is? Miként lehetséges, hogy az országban élő moldávok többségében a csatlakozás ellen szavaztak?
Erre sok magyarázat van, az egyik történelmi. Moldova bizonyos részei objektív vagy szubjektív okokból oroszpártiak. Ők viszonylag kevesen vannak. Aztán van egy olyan réteg, amely fogékony az orosz propagandára. A legnagyobb kihívást pedig az a csoport jelenti, amelynek tagjai eladják a szavazatukat. A választás előtt számos felmérés azt jelezte, hogy kényelmesen, 60-40 arányban győznek az EU-pártiak. Ez logikus, számos uniós tagállamban így alakult a népszavazás. A szoros végeredmény tehát minket is váratlanul ért. Itt került képbe a szavazatvásárlás és az orosz beavatkozás. Valamelyest meglepett bennünket a szavazatvásárlás mértéke. De a győzelem az győzelem. Más fontos választásokat is döntöttek már el szoros eredménnyel. A demokrácia a többség uralma a többiek jogainak tiszteletben tartása mellett. Így bár az eredmény szorosabb volt a joggal vártnál, ez demokratikus választás volt, a moldávok többsége kiállt az európai uniós tagság mellett mindazon kihívások ellenére, melyekkel szembesülünk. A Kreml beavatkozása csak egy aspektus, a háború következtében gazdasági kihívásaink is vannak. Két éve 35 százalékos volt az infláció, és Maia Sandu elnököt ennek ellenére újraválasztották. Valamit jól csinálhattunk, ha meg tudtuk tartani a lakosság többségének támogatását. A moldávok többsége tudja, hol szeretné látni a saját és gyermekei jövőjét. Persze keményen kell dolgoznunk azon, hogy a támogatottság növekedjen, fontos szempont az ellenséges beavatkozás és a szavazatvásárlás leküzdése.