Végtelenül hálásak vagyunk Magyarországnak az EU-csatlakozásban nyújtott támogatásért – Moldova külügyminisztere a Mandinernek

Mihai Popșoi (*1987, Kotcsiha, Oroszországi SzSzK) 2024 januárja óta Moldova külügyminisztere és miniszterelnök-helyettese, Maia Sandu elnök pártja, az Akció és Szolidaritás Pártja (PAS) színeiben. Nemzetközi kapcsolatok és amerikanisztika diplomáit a Moldovai Állami Egyetemen szerezte, de tanult a budapesti CEU-n és a Yorki Egyetemen is, majd a Milánói Egyetemen doktorált. Karrierjét a NATO moldovai irodájában kezdte, majd az Egyesült Államok moldovai nagykövetségének politikai és gazdasági osztályára szerződött. 2019-2024 között a moldáv parlament alelnöke.

***

Moldovában múlt októberben népszavazást tartottak az EU-tagságról, 50,35-49,65 arányban győztek az igenek, de az országban élő moldávok többségében az EU-tagság ellen szavaztak. Az EU támogatottsága ennél jóval magasabb még azon tagállamokban is, melyek gyakran kerülnek konfliktusba Brüsszellel. Miért volt ez a győzelem ilyen szűk, még a fővárosban is?

Erre sok magyarázat van, az egyik történelmi.

Ez viszonylag kevés ember. Aztán van egy olyan csoport is, akik fogékonyak az orosz propagandára. A legnagyobb kihívást pedig az a csoport jelenti, akik eladják a szavazatukat. A választás előtt számos felmérés azt jelezte, hogy 60-40 arányban kényelmesen győz az EU-tagság. Ez logikus, számos EU-tagállamban alakult hasonlóan a népszavazás. Ezért a szoros végeredmény minket is meglepett. Itt került képbe a szavazatvásárlás és az orosz beavatkozás. Valamelyest meglepett bennünket a szavazatvásárlás mértéke, és ez részben magyarázza a szoros eredményt. De a győzelem az győzelem. Más fontos választásokat is döntöttek már el szoros eredménnyel. A demokrácia a többség uralma a többiek jogainak tiszteletben tartása mellett. Így bár az eredmény szorosabb volt a joggal vártnál, ez egy demokratikus választás volt, a moldávok többsége erősen kiállt az európai uniós tagság mellett mindazon kihívások ellenére, melyekkel szembesülünk. A Kreml beavatkozása csak egy aspektus, de a háború következtében gazdasági kihívásaink is vannak. Két éve 35 százalékos volt az infláció, és Sandu elnököt ennek ellenére újraválasztották. Valamit jól csinálhattunk, ha meg tudtuk tartani lakosaink többségének támogatását. A moldáv emberek többsége tudja, hol szeretné látni a saját és gyermekei jövőjét. Persze keményen kell dolgoznunk azon, hogy a támogatottság növekedjen, fontos szempont az ellenséges beavatkozás és a szavazatvásárlás leküzdése. De informálni is fontos, ellátni a polgárokat kézzelfogható információval arról, hogy miként fejlődtek a nemrégiben csatlakozott tagállamok – legyen az Horvátország, a legújabb tagállam, vagy a 2004-es nagy bővítés országai, benne Magyarország, balti barátaink, Lengyelország, vagy épp a 2007-ben csatlakozott Románia és Bulgária. Vannak csodálatos projektjeink, melyek keretében közösségi vezetőket, polgármestereket, véleményvezéreket, tanárokat viszünk kirándulni, nemrég vittük őket Magyarországra is. Jobb egyszer látni, mint tízszer hallani.

Ezzel próbálkozunk, illetve idehaza a reformok minőségén javítunk, hogy tovább haladjunk az európai úton, és szembeszálljunk a dezinformációs kampánnyal is.

Miként segít most az Európai Unió Moldova fejlődésében, és hogyan segíthetne Moldovának többet, milyen csatlakozást megelőző segítségnyújtásra volna a leginkább szükség?

Fején találta a szöget. Mind az orosz propaganda, mind a mérsékelt euroszkepticizmus legjobb ellenszere az európai támogatás. Azok a projektek, amiket az Európai Unió az évek alatt Moldovában megvalósított, illetve a legutóbb bejelentett Növekedési és Ellenállóképességi Csomag, a reformok, Moldova csatlakozásra való felkészítésének finanszírozása. Ennek kézzelfogható hatása van, legyen az akár a vámhivatal és adóhivatal minőségének javítása, vagy a falvakban megvalósított Európai Falu Projekt, melynek keretében szennyvízhálózatot, ivóvízellátást, jobb iskolákat, jobb kórházakat építünk. Az emberek ezt az átalakulást látják és értékelik. Az Európai Unió Moldova megbízható partnere, legyen szó akár energiabiztonságról, akár infrastruktúráról, akár az igazságügyi reformról, amely átalakulásunk egyik sarokköve. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy az Európai Unió és a tagállamok Moldova valódi barátai, és bár szembesülünk kihívásokkal, nem vagyunk velük egyedül, az oldalunkon állnak európai barátaink és partnereink.

De van bármi, amit az EU ma nem csinál Moldovában, pedig szükség volna rá?

Tisztességtelen volna panaszkodni, amikor már úton van ide 1,9 milliárd euró, az első részletről megegyezés született, támogatta azt minden EU-tagállam.

Ezekre a forrásokra most van szükségünk. Szenvedünk a háborútól. Az, hogy már az első részlet gyanánt egy jelentős összeget kapunk, segíti a helyreállítást és az átalakulásunk felgyorsítását. Sok mindent lehetne jobban csinálni, főleg a mi oldalunkon, ezt készséggel beismerem. Ugyanakkor egyelőre az Európai Unióval való együttműködésünk nagyszerű volt, és örömmel várjuk, hogy gyorsítsuk haladásunkat az európai úton. Nagyon hálás vagyok a tagállamoknak a segítségért. Ezalatt Magyarországot is értem, hiszen támogatták a közszolgálati dolgozóink képességfejlesztését; ők Magyarországra jöhetnek, hogy tanulhassanak a csatlakozási folyamat tapasztalataiból. Ikerintézményi projektjeink is voltak, melyek segítettek a parlamentünknek abban, hogy jobban harmonizálja a törvényalkotását az EU-s joggal. Számíthatunk az Európai Unióra, ennek legutóbbi példája a téli energiaválság volt.

Mint tudja, Magyarország EU-s elnöksége szívvel-lélekkel bővítéspárti elnökség volt. Járt ez Moldova számára bármiféle konkrét haszonnal úgy, ahogy a nyugat-balkáni országok számára járt?

Láttuk a magyar elnökség elkötelezettségét és a nyitottságot. Nagyra értékeltük, hogy a magyar elnökség megpróbálta előrevinni az ügyet ebben a mindenki számára kihívást jelentő időszakban.

Mikor Milánóban doktoráltam, 50 eurót kellett kifizetnem a védésemért, az utalási költség pedig 70 euró volt. Ennek nem volt sok értelme az üzleti közösség számára, de az átlagpolgárok számára sem. Azon dolgozunk, hogy Moldovát lehetőség szerint minél több szakpolitikai területen integrálni tudjuk.

Idén szeptemberben parlamenti választásokat tartanak. Hogyan látja a PAS és a többi Európa-párti politikai erő kilátásait a többségre? A kutatások jelenleg nem mutatnak többséget a PAS-nak.

A közvélemény-kutatási számaink alapján esélyünk van megtartani a többséget. Ez nem lesz egyszerű, de mifelénk soha semmi sem egyszerű. Minden egyes szavazatért meg fogunk küzdeni. Keményen fogunk dolgozni azon, hogy megyőzzük állampolgárainkat: megérdemeljük a bizalmukat. Fenntartottuk a békét, stabilitást, a makrogazdasági stabilitást is a hatalmas kihívások ellenére. Elfogult vagyok, persze, de tettünk az állampolgárainkért. Minden egyes európai uniós – vagy bármely más partnertől érkező – fillérről el tudjuk mondani, hova ment. Ez Moldovában nem mindig volt így, volt olyan idő, amikor nem oda ment a támogatás, ahová kellett volna neki. Történt egy egymilliárd dolláros banki csalás, ami továbbra is sötét oldal Moldova történelmében.

Az állampolgárok látják ezt, látják a falvakban, városokban megvalósuló projekteket, a javulást az energiabiztonságban. Ebben jó az együttműködésünk Magyarországgal, Lengyelországgal, Romániával is. Moldova ma energiabiztonsági, kiberbiztonsági szempontból, a társadalom és állami intézmények ellenállóképességének szempontjából sokkal erősebb, mint néhány éve. Így óvatosan optimista vagyok annak kapcsán, hogy meg tudjuk tartani a többséget. Ha ez mégsem így alakulna, akkor meg kell néznünk, kit küldtek a moldávok a parlamentbe, és alternatívákat kell keresnünk. 

Gátolják-e a Chișinău és Tiraspol közötti konfliktusok Moldova EU-s integrációját?

Bizonyosan nem segítik. Beszélgetésünk napján Kaja Kallas külügyi főképviselő és bizottsági alelnök megismételte azt, ami Borrell főképviselő álláspontja is volt: Dnyeszter-mellék ügyének rendezése nem előfeltétele a csatlakozásnak.

Nagyon fontos nekünk ez a rugalmasság, ugyanakkor egy békés, tartós rendezés az érdekünk. Moldova EU-csatlakozása jó táptalaj egy békés rendezéshez. Az EU a béke és jólét projektje, ami jelentős pull faktort jelent a dnyeszter-melléki régió átlagos polgárai számára, pláne most, mikor a szomszédban dúl a háború. A Dnyeszter-melléken megtermelt javak 80 százalékát az európai piacon értékesítik, ezen függ a megélhetésük, az állásaik. Télen az Európai Unió adott támogatást ahhoz, hogy a dnyeszter-melléki moldávok ne fagyjanak meg, mikor a Kreml több mint egy hónapra felfüggesztette a gázszállítást. Ez mind jó táptalaja a békés reintegrációnak. Minél jobban haladunk az európai úton, annál jobb Moldovában az életszínvonal, a demokratikus intézmények annál erősebbek, és annál vonzóbbá válik Moldova a Dnyeszter bal partján élő polgáraink számára. Ez növeli a békés rendezés esélyét. Természetesen ott van elefántként a szoba közepén az orosz katonai jelenlét, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nagyon várjuk, hogy barátaink és partnereink megteremtsék a táptalajt ahhoz, hogy a Kreml kivonja csapatait és lőszereit, amire az 1999-es isztambuli EBESZ-csúcstalálkozón kötelezettséget vállalt.

Ha jól értem: arra számít, hogy az EU-s csatlakozás útján haladó Moldova olyan vonzóvá válik a Dnyeszter bal partjának lakói számára, hogy az egész Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságot maguk mögött hagyják, és újraegyesülnek Moldávával?

Ha megkérdezi az állampolgárokat úgy, hogy nem áll ott mellettük senki a KGB-től, akkor azt fogják mondani, hogy az Európai Unió messze vonzóbb, hiszen a megtermelt javak 80 százalékát az Európai Unióban adják el, és az EU segített nekik abban, hogy a télen ne fagyjanak meg.

A fiatalabb generáció Moldovába és az EU-ba megy tanulni. Egyértelmű a változás. Az európai integráció új utakat, lehetőségeket teremt arra, hogy békésen reintegráljuk az országot. Ez a számomra személyes ügy. Édesapám az 1992-es konfliktus veteránja. Nem elképzelhető olyan forgatókönyv, ami eszkalációval járna, akkor sem, ha vannak olyan külföldi szereplők, akik eszkalációt szeretnének, különösen így volt ez az ukrajnai háború kezdetén. Voltak Dnyeszter-melléken incidensek. De tudjuk, hogy Moldovában senki sem akar mást, csak békés megoldást. És abban is biztos vagyok, hogy senki nincs a Dnyeszter bal partján, aki szeretné, hogy a hazája Kelet-Ukrajnára hasonlítson.

Kész-e Moldova a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaságnak olyan különleges státuszt adni, amely erősebb a gagauz autonómiánál? 

A végkimenetelről korai még beszélni. Ez a tárgyalóasztalnál dől majd el, s a bal parti barátainknak jóhiszeműen kell részt venniük ezekben a tárgyalásokban. A megoldások nem előzhetik meg a tárgyalásokat. Tényszerűen csak annyit mondhatunk, hogy a megoldás békés és tárgyalásos lesz.

Mi volna a tárgyalások megfelelő platformja, ha az 5+2 formátum 2019 óta nem működik?

Ez megegyezés tárgya. Egyelőre kétoldalú módon tárgyaltunk, ami elég hatékony volt. Sikerült fenntartani a békét és stabilitást. Egyik válságot oldottuk meg a másik után, ideértve a legutóbbi energiaválságot. Kétoldalúan tárgyaltunk, de bekötöttük azon partnereinket is, akik segítettek a válságot megoldani.

A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság gazdasági blokádnak tartja a moldáv kormány bizonyos intézkedéseit. Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy a chișinăui kormány a nagy dnyesztermelléki gyárak leállítását írta elő, nem szállít nekik gázt. Mi az értelme az ilyen lépéseknek?

Nem rajtunk múlik, mennyi gázt kap Dnyeszter-mellék. A mennyiség egyszerűen nem elég ahhoz, hogy működhessen néhány ezen energiaintenzív vállalatok közül. Vannak aggodalmak a kettős felhasználás kapcsán is: bizonyos vállalatok érintettek lehetnek a szankciók kikerülésében. De általánosságban nyitottak voltunk arra, hogy segítsünk Dnyeszter-melléknek nem belerragadni ebbe a válságba, mikor minden leállt, nem volt sem gáz, sem áram. Mi fordultunk a partnereinkhez, hogy megoldást találjunk. Ennek legjobb bizonyítéka az, hogy most van gázellátás.  Az, hogy ez nem elég bizonyos vállalatok számára, nem rajtunk múlik.

Évek óta hallgatjuk a panaszokat nemzetközi partnereinktől, köztük az egyesült Államoktól, hogy bizonyos dnyesztermelléki gyárak dömpinget folytatnak, mert alacsony árakat adnak például acélra, s ezzel elárasztják a nemzetközi piacot. Ezt a legtöbb parterünk nem méltányolta, mert ez nem olt tisztességes verseny. Ugyanakkor a problémát nem mi teremtettük, a gáz elzárása a Kreml döntése volt.

Nem Ukrajnáé, aki elzárta a tranzitútvonalat?

Nem. Most jön a gáz, és nem Ukrajnán keresztül. Szóval miért érdekes Ukrajna egyáltalán? Ukrajna három éve elmondta, hogy amint lejár a tranzitmegállapodás, nem lesz több tranzit. Ez mindenkinek világos volt. Vannak alternatív útvonalak, ahol most jön a gáz. Jöhetett volna január elsején is, Ukrajnának ebben az ügyben semmilyen bűne nincs. Egyértelműen a Kreml döntése volt, hogy humanitárius válságot állítson elő a dnyesztermelléki régiónkban. Szerencsére ez nem következett be, mert az Európai Unió fellépett, barátaink és partnereink, ideértve Magyarországot is, segítettek. Továbbra is elkötelezettek vagyunk amellett, hogy segítsük állampolgárainkat, mindegy, hol élnek: Chișinăuban, Bălți-ben, Komratban vagy Tiraszpolban. Gondoskodunk az állampolgárainkról, akárhol is éljenek – ellentétben a Kremllel, mint azt most Ukrajnában látjuk. Az emberek között nincs konfliktus. Rokoni kapcsolatok vannak, átjárnak dolgozni. Ez egy mesterséges konfliktus, amely a Szovjetunió felbomlásából fennmaradt, meg egy kísérlet a befolyási övezetek fenntartására. Mi megpróbáltunk segíteni az érintett cégeknek, de Moldovának nincs gáza. Az Európai Uniónak van ezen az alternatív útvonalon keresztül, Magyarország részvételével. A kritika tehát szerintem nem jogos, bár értem a problémát.

Jól értem: nem szeretné, ha a dnyeszter-melléki régió előnyére tudná fordítani a Kremllel fenntartott speciális kapcsolatát a gázárakban, az alapanyagárakban, mert az a moldáv gazdaság perspektíváit rontaná?

Ez volt az elmúlt harminc év története, ez az egyenlőtlenség. Egyelőre még fenn is áll, de nem tudjuk, meddig tart. Nem a mi kezünkben vannak a kártyák, nem a miénk a gáz. Mi a gázt a nemzetközi piacon vesszük, azon az áron, mint Európában mindenki. Ameddig a dnyesztermelléki régióban stabilitás van és jön a gáz, mi ezzel ki vagyunk békülve.

A chișinăui kormánynak Dnyeszter-mellék mellett joggal okozhat fejtörést Gagauzia helyzete is: a Jevgenyija Gucul baskán elleni bűnügyi eljárás, a háttere, szoros kapcsolatai Ilan Șorral. Mi a konfliktus gyökere a chișinăui kormány és Gagauzia között, és mi szükség van a kormány részéről például olyan döntésekre, melyekkel Gagauzia az áfa-bevételek tekintetében hátrányt szenved?

Nem szenved hátrányt. Pont ugyanazt az elbánást kapja, mint mindenki más. Korábban voltak preferált helyzetben, most ugyanabban a helyzetben vannak, mint az országban mindenki más.

Hogy lehet megmagyarázni az ország többi részében a gyerekeknek, hogy ők nem kapnak ingyen enni, miközben a gagauziai gyerekek igen, s ráadásul az egész ország minden szülője finanszírozza ezt az előjogot? Fontos viszont megjegyezni, hogy idén szeptembertől Moldovában minden gyerek ingyen kap majd enni az iskolában. Hiába vannak gazdasági problémáink, úgy döntöttünk, hogy nem diszkriminálhatunk.

Javulni fognak-e Chișinău és Komrat között a kapcsolatok Gucul baskán bűnügyének lezárultával? Béke lesz-e a központi kormány, illetve Gagauzia népe és kormánya között?

A népek között most is béke van.

Ez egy bűnügyi eljárás, a bűnüldözésnek és a jogrendszernek el kell végeznie a dolgát. De a gagauziai állampolgárokkal semmi problémánk. Nemrég jártam ott a román külügyminiszterrel, felavattunk egy új román nyelvű iskolaépületet, mert olyan nagy az igény a gagauz autonómiában a román nyelvre. Igyekszünk a gagauz nyelvet is támogatni, hiszen a gagauz nyelv haldoklik – az autonómia alapja a gagauz identitás és nyelv védelme, eközben ott most mindenki oroszul beszél. Mi vagyunk azok Chișinăuban, akik próbálunk segíteni nekik megtartani a gagauz nyelvet, kultúrát és identitást. Sandu elnökkel nemrég Párizsban jártunk, beszéltünk barátainkkal az UNESCO-nál, hogy segítsenek védeni a gagauz nyelvet. Örömmel biztosítjuk ezt a támogatást, mert értékeljük Moldova sokszínűségét, mert tudjuk, hogy minden állampolgárunkon segítenünk kell, mindegy, milyen nyelvet beszél. A gagauz autonómia emellett hatalmas támogatást kapott az Európai Uniótól is, számos projekt valósult meg Gagauziában, melyek segítettek állampolgáraink életminőségén javítani.

Ursula von der Leyen nemrég azt mondta, hogy Ukrajna EU-csatlakozása 2030-ig vagy akár azelőtt reális. Moldovára nézve osztja az optimizmusát? Lesz az országból EU-tag 2030-ra?

Mi ezt nagyon reméljük, de a remény nem túl jó stratégia. Azért dolgozunk, hogy ne csak a remény maradjon nekünk, hanem reális is legyen elérni ezt. Megteszünk mindent és még annál többet is, hogy haladjunk itthon a reformokkal. Ez nem csak az EU-ba segít belépnünk, de a moldáv állampolgárok, a moldáv gazdaság, a moldáv orvosok és rendőrök érdekét szolgálja, hiszen a most zajló átalakulás mindenki életminőségét javítani fogja. Keményen dolgozni fogunk azon, hogy haladjunk a következő néhány évben, mert elvesztettünk három évtizedet.

Több időt nem veszíthetünk. Ezért most turbófokozaton dolgozunk azon, hogy itthon eredményeket érjünk el. Nem csak optimisták vagyunk, de bízunk is abban, hogy európai partnereink ezt honorálják majd, és tisztességesen bánnak velünk érdemeink szerint. Brüsszel és a tagállamok részéről ezt látjuk.

Nyitókép: Anatolii STEPANOV / AFP