Háború és tűzszünet

„Az elmúlt hetek egyik világpolitikai érdekessége, hogy PPP-ben, vagyis vásárlóerő-paritáson mérve a Kínai Népköztársaság teljes GDP-je lehagyta az USA-ét.

Ukrajna folytatta politikai és gazdasági mélyrepülését. Az ország adóssága, amely objektíve visszafizethetetlen, elérte a 171 milliárd dollárt. Kijev bejelentette, hogy 2026-tól elkezdik az adósságok törlesztését, magyarul a visszafizetéseket, amire semmiféle saját forrás nem áll rendelkezésre.

Az egyik ukrán hadiüzem legyártott 120 ezer hibás aknavető gránátot. Az ukrán államfő bejelentette, hogy az eddigi amerikai támogatásból eltűnt százmilliárd dollár.

Az USA Ukrajna-politikáján Trump elnök első száznapos tevékenységéhez képest lassú módosulás következett be. Előbb kapott Kijev egy 50 millió dollár értékű hadianyag-szállítást, majd egy újabb, 310 millió dolláros támogatást, többek között a már korábban átadott F–16-os vadászgépek korszerűsítésére. Az USA hangsúlyozta, hogy ez nem a fegyverzet lecserélését vagy modernizációját jelenti.

Közben az USA próbálja a fordított Kissinger-stratégiát alkalmazni. Bő ötven évvel azután, hogy az amerikai külügyminiszter, nemzetbiztonsági tanácsadó elérte, hogy a Kínai Népköztársaság szakítson Moszkvával és elhárította azt a szovjet kérdést, hogy az USA hogyan reagálna egy Kína elleni szovjet nukleáris csapásra.

Washington most megpróbálja Moszkvát szembeállítani Pekinggel. A probléma csak az, hogy az orosz–ukrán háborúban nincs érdemi közeledés és az USA európai NATO-szövetségesei nem értik és nem is tudják követni a megváltozott amerikai politikát.

Kína és Oroszország annyi szálon kapcsolódnak egymáshoz, hogy ennek felbontása nem tűnik egyszerű feladatnak Washington számára.”

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád