Megismétli magát a történelem: újra magyarokat vertek Romániában

„Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az érvelést, hogy ezek csupán elszigetelt esetek. Nem!” – jelentette ki Kelemen Hunor.

A román hatóságok szerint a magyarverés csak futballbalhé, nem gyűlölet – a valóság ezzel szemben jóval sötétebb képet fest.
„Románia, a nem etnikai alapú magyarverések országa” – írja Balogh Levente erdélyi újságíró legfrissebb publicisztikájában, amely nemcsak az elmúlt napok kolozsvári incidensére reflektál, hanem általános, rendszerszintű problémára is rámutat:
a román hatóságok kitartóan tagadják a magyarellenesség létezését, még akkor is, ha a bizonyítékok ordítanak.
A konkrét eset: egy CFR–U Cluj futballmérkőzést követően román szurkolók egyike súlyosan megsebesített egy magyar fiatal fiút.
A támadó az U Cluj – az 1919-ben létrehozott, szélsőséges ultráiról hírhedt – klub híve, míg az áldozat a magyar kötődésű CFR szurkolója volt.
A fiú nem viselt klubjelképeket, „csupán” magyarul beszélt a barátaival. Ennek ellenére a román rendőrség és ügyészség közölte: „nem történt etnikai alapú incidens, csupán szurkolói összetűzés”.
Ezt is ajánljuk a témában
„Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az érvelést, hogy ezek csupán elszigetelt esetek. Nem!” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Balogh nem kertel: ez a hozzáállás már-már megszokott Romániában.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődnénk meg, ha a hatóságok elismernék, hogy magyarverés történt.”
Ehelyett következetesen próbálják lesöpörni az ilyen eseteket az asztalról, ezzel is fenntartva azt az illúziót, hogy Románia a kisebbségi jogok paradicsoma – legalábbis nyugat-európai és brüsszeli szemek számára.
A cikk sorra veszi azokat az eseteket, amelyek az évek során bizonyították: ha magyarokat ér sérelem, akkor rendszerint vagy az áldozatokat hibáztatják, vagy az eseteket banális bűncselekményként kezelik, etnikai kontextus nélkül.
Emlékeztet a marosvásárhelyi 1990-es pogromkísérletre, az úzvölgyi temetőgyalázásra, vagy épp azokra az esetekre, amikor jogerősen visszaszolgáltatott egyházi és iskolai ingatlanokat kobozott vissza az állam a román igazságszolgáltatás segítségével.
És ha mindez nem lenne elég, Balogh felidézi Klaus Iohannis államfő 2020-as kijelentését, amikor politikai ellenfeleit támadva magyarellenes retorikával hergelte a közvéleményt. De célkeresztbe kerül Emil Boc, Kolozsvár polgármestere is, aki egykor még nyíltan etnikai konfliktussal fenyegetett, ha magyar prefektust neveznének ki a megyébe, és akinek városában a magyar kulturális örökséget máig román zászlók özöne „ellenpontozza” – mintha csak vizuálisan akarnák elfelejttetni, kinek a városa volt ez egykor.
Balogh zárása szarkasztikusan erős, s egyben tökéletes összefoglalása a jelenlegi román hatósági attitűdnek:
Elvégre akár arra a következtetésre is juthattak volna, hogy valójában az áldozat a felelős mindenért, miután arccsontjával agresszívan nekirontott a román U-drukker által békésen, a magyar és a román nemzet között átívelő határtalan barátság és szeretet szimbólumaként feléje dobott üvegnek.”
Mindez nevetséges lenne – ha nem lenne valóság. A cikk nemcsak egy konkrét eset abszurditását világítja meg, hanem rendszerszintű problémára hívja fel a figyelmet: Romániában a magyarellenesség nemcsak megtörténik, hanem hivatalosan nem is létezik.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyre több lap számol be a magyarellenes fellépésekről.
Nyitókép: Flaviu Buboi / AFP