Globális sakkjátszma zajlik. Washingtontól Pekingig mindenki átgondolt stratégia szerint folytatja a játékot, lépésről lépésre erősíti a pozícióját. Mindenki, kivéve Európát. Közeledünk a végjátékhoz, a vetélytársak centrumfölényben, Európa a perifériára szorul, védekezik, nincs terve, és lassacskán feladásra kényszerül.
A stratégiai hiba nem egy elrontott lépésben, vagy egy elhibázott áldozatban keresendő.
Európa egész egyszerűen elfelejtette a játékszabályokat, és malmozni kezdett a sakktáblán.
Az EU és a globalista európai országok vezetői megfeledkeztek arról, hogy a nemzetközi kapcsolatok nem az idealista vágyálmokról, hanem a realista erőpolitikáról szólnak. Nincs idilli állapot, nincs egyenlőség, sem örök béke; rideg kalkulációk, versengés, bizalmatlanság, önérdekek uralkodnak. A nemzetközi rendszer a hobbes-i logika szerinti természeti, a „mindenki harca mindenkivel” állapottal jellemezhető leginkább.