A németek úgy döntöttek, hogy ha már a vezetőik döntésképtelenek, akkor tesznek nekik egy szívességet: ők sem döntenek.
Évek óta nevetség tárgya az Európai Tanács épületeinek folyosóin a „German vote” – az a jelenség, hogy Európa vezető hatalmának három egyértelműen nem összeillő kormánypártja nem tud egységes álláspontot kialakítani valami Brüsszelben kavargó törvényjavaslatról, így aztán Európa vezető hatalma tekintélyt parancsoló tartózkodással meg maszatolással „vezet”.
A német politikusok kiválóan kitanulták a German vote művészetét, mit nekik az európai vezető szerep!
Vasárnap a német választók voltak soron, és ők is elmondták: Tudjátok mit? Akkor legyen hát German vote!
A választók iránti tengermély tisztelettel jelzem: ennél kétértelműbben nem lehet szavazni. Ki nyert? A Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió (CDU–CSU) pártszövetsége.
De mennyire nyert? Nos – nem nagyon.
28-29 százalék bizony nem egy velőtrázó közfelkiáltás, Angela Merkel legrosszabb eredménye 32,9 százalék volt két évvel a 2015-ös katasztrofális bevándorláspolitikai döntése után. Ki nyert még? Az Alternatíva Németországért (AfD), amely 20 százalékosra duplázta magát. De nyert az AfD ellentettje, a Baloldal (Die Linke) is, amelynek szemében már a CDU–CSU is jóformán a lopakodó fasizmus megtestesülése. Ők a nyertesek.
Ki veszített? A jelzőlámpa-koalíció, azaz Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD), a Szövetség ’90 – Zöldek és a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP). De nem akárhogy: az SPD, amelynek bűne az volt, hogy egy döbbenetesen rosszul kommunikáló, tutyimutyi és karizmátlan bürokratát ültetett Németország első számú vezetőjének székébe, megjárta a poklot. Az FDP, amely megszabadította a németeket a mindössze 17 százalék által támogatott kormánytól,
kiesett a Bundestagból, és látványosan elveszítette létokát:
a vállalkozók bizalmát abban, hogy a német gazdaság gerincét alkotó kkv-knak ő kínálja a legjobb gazdaságpolitikát. És a zöldek, Németország minden kínjának kovácsai, a gazdaságellenes energiapolitika spiritus rectorai, a túlszabályozók, tiltók, határnyitók, háborús uszítók és gazdaságelfojtók bő hároméves ámokfutásukat lényegében megúszták, alig veszítettek támogatottságukból.
Ebből kellene most valamit kotyvasztani. Überraschung: sok értelmeset nem lehet.
CDU–CSU–AfD-koalíció – az egyetlen biztosan többségképes megoldás – nem lesz.
Egyrészt azért, mert a CDU–CSU ebben a ciklusban azzal szeretné lenullázni az AfD-t, hogy csendben megvalósítja a politikáját, miközben hazudozik róla. Másrészt azért, mert a CDU a baloldali pártok és a végtelenül elfogult német média nyomása alatt meg sem próbál kitörni a stratégiai csapdából, amelybe navigálta magát: hogy csak balra vannak koalíciós partnerei, mert az FDP-t folyamatosan kannibalizálja, az AfD-t pedig mindenestül és mindörökre elutasítja. Ahelyett, hogy a koalícióra lépésért feltételül szabná neki a náci elszólásokat produkáló félkegyelműek kipenderítését.
Jobboldali és stabil kormány tehát nem lesz.
FDP nincsen, a CDU–CSU és a Baloldal gazdaságpolitikailag összeférhetetlen, de szerencsére kölcsönösen kommunistázzák-fasisztázzák is egymást. Marad tehát az SPD és a Zöldek, jobb esetben csak előbbi. A CDU mellett hatalomhoz tehát vagy az igazi lúzer szocdemek jutnak, vagy az a zöldpárt, amelyet a németek valójában tűzfal mögé szeretnének zárni, az a párt, amelyet a saját szektaszerű bázisán kívül 2025 télutójára jóformán a szülőanyja sem szeret. Ezek az opciók.
German vote, mondom. A németek úgy döntöttek, hogy ha már a vezetőik döntésképtelenek, akkor tesznek nekik egy szívességet: ők sem döntenek.
Szíveskedjék a német elit a hajába kenni ezt a használhatatlan Bundestagot – mondták. Bizony: ez is protestszavazat.
***
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Ez az ország, az én kedvenc európai nagyhatalmam még négy évre kicsekkolt a kontinens vezetéséből.
Ezt is ajánljuk a témában
Ami Németországban zajlik, az szomorú képet fest az ottani közállapotokról – talán nem ártana odaküldeni valami magyar parlamenti tényfeltáró bizottságot. Ungváry Zsolt írása.
(Nyitókép: Nyitókép: Alexandra BEIER / AFP)
A Bild szerint a volt kancellár Lengyelországon és a balti államokon is elverte a port az orosz–ukrán háború kitöréséért.
Az iparági szereplők már a „karácsonyi vásárkultúra összeomlásáról” beszélnek a rendőrség által követelt biztonsági intézkedések kapcsán, amelyek nem előzmény nélküliek Németországban.
Dieter Romann a Weltnek beszélt a német határőrök mindennapjairól és az illegális migráció elleni harcról.
Németországban elnémítják a kritikus véleményeket, miközben az iszlamizáció egyre jobban terjed.
A németeken múlik a Signal sorsa.
Szijjártó Péter az Arab-öböl térségében folytatott tárgyalásain azt is elárulta, miből profitál sokat Magyarország.
A miniszter szerint annak a térségnek a vérkeringését állították helyre, amely valaha az öreg kontinens egyik leggyorsabban fejlődő és gyarapodó szellemi-gazdasági „uniója” volt.
