Weidel-Orbán találkozó: totális a kiakadás a német sajtóban

Ami a német sajtót illeti, általában eléggé egyneműen működik, nagyobb véleménykülönbségeknek ritkán akad hely (ez alól például ritka kivétel volt, amikor Elon Musk írhatott a Die Welt am Sonntagba egy véleménycikket, amelyben jelesül kiállt az AfD mellett, volt is belőle elképesztő balhé).

Most a szerdai Orbán-Weidel találkozó, illetve sajtótájékoztató (meg persze a Mandiner és a Weltwoche exkluzív interjúja) kapcsán nem balhé bontakozik, ki, hanem inkább egyfajta káosz: az összezáró német mainstream lapoknak valahogyan nem sikerült egyeztetniük, hogy hogyan is kéne megkritizálni ezt az egészet. Már becsorgott pár vélemény – ezeket korábban szemléztük, majd megindult az igazi cunami.

Néhány alappontot persze kiemelt az a több mint száz médium, amely foglalkozott a nemzetközi sajtótájékoztatóval.

Jelesül

• Weidel példaképnek nevezte Magyarországot és Orbánt – ezt idézték a legtöbben
• Orbán Németország jövőjének nevezte az AfD-t – ez szintén népszerű volt,
• illetve az a tény, hogy a német választások előtt másfél héttel történt a találkozó.

A cikkekben emellett feltűnően sokszor függetlenedte oda magát a „zsarnoknak” vagy „diktátornak”, fordítható „Machthaber” titulus Orbán Viktor neve mellé.

Sokan kiemelték, hogy Alice Weidel „állami vezetőknek” kijáró fogadtatásban részesült, német és magyar zászlók előtt (szegény Daniel Freund, és az ő nyomán Tompos Márton momentumos politikus is odaijedezett egy birodalmi sast a zászlórudakon látható turulmadár helyére)

Mindezzel együtt a történtek értelmezése igen széles skálát futott be. Voltak például olyanok, akik Alice Weidelt kritizálták azért, mert ellátogatott Orbán Viktorhoz. A Berliner Zeitung szerint Magyarország és Németország viszonya régóta feszült, és Weidel ezt „kihasználja”; a Stuttgarter Zeitung egyik cikkében arról ír, hogy Weidel „ügyesen – és hazafiatlanul(!) – cselekszik”, szerintük Weidel „külföldön rosszat beszélni saját országáról, és azt állítani, hogy Németország meggyengült, nem hazafias” (a magyar ellenzék kapcsán nem nagyon láttunk a német médiában hasonló skrupulusokról)

Ugyancsak a mainstream pártokat hibáztatta Weidel sikeréért a Rheinische Post, amely szerint Orbán „a szövetségi választási kampány kellős közepén ad Weidelnek nemzetközi színteret”. S az, hogy az AfD kancellárjelöltje „a kampány kellős közepén ennyi pontot tud szerezni a nemzetközi porondon, a németországi bevett pártok hiányosságaival is összefügg.

Belelendültek a német szocdemek is. Házimédiájuk, a RedaktionsNetzwerk Deutschland (RND) gyorsan előszedte a Transparency International véleményét, és azt írta, hogy „Németország gazdaságpolitikai szempontból semmi esetre sem orientálódhat az egyre inkább tekintélyelvű és gyengülő Magyarország felé”, és 

Egy másik cikkben arról írnak, az „AfD áttörte nemzetközi elszigeteltségét”, de ez éppenséggel a magyar kormányfőnek is jó (ami azután, hogy eddig Weidel „megemelésével” vádolták Orbánt, külön izgalmas).

A Tagesspiegel szerint Az AfD kancellárjelöltjében, „Weidelben és a magyar jobboldali populista Orbánban politikailag sok a közös”, s az AfD eddig nem kapott helyet a Patrióták Európáért képviselőcsoportban, de ez most változhat, hiszen Orbán „évek óta azon dolgozik, hogy egyesítse a jobboldali és szélsőjobboldali erőket Európában”. Közben a Die Presse már arról ír, hogy „az Európai Parlamentben összeolvadhat a két szélsőjobboldali frakció”. (hogy ki szélsőjobboldali és ki „csak” kemény-jobboldali, azt meg majd eldöntik Berlinben és Brüsszelben).

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP