Mindezzel együtt a történtek értelmezése igen széles skálát futott be. Voltak például olyanok, akik Alice Weidelt kritizálták azért, mert ellátogatott Orbán Viktorhoz. A Berliner Zeitung szerint Magyarország és Németország viszonya régóta feszült, és Weidel ezt „kihasználja”; a Stuttgarter Zeitung egyik cikkében arról ír, hogy Weidel „ügyesen – és hazafiatlanul(!) – cselekszik”, szerintük Weidel „külföldön rosszat beszélni saját országáról, és azt állítani, hogy Németország meggyengült, nem hazafias” (a magyar ellenzék kapcsán nem nagyon láttunk a német médiában hasonló skrupulusokról)
Utóbbiak éltek az ijesztgetés lehetőségével, szerintük „a különböző országok jobboldali populista és autokratikus erői közötti hálózatépítés növekszik. Emiatt a demokratikus centrum minden pártjának aggódnia kellene”.
Ugyancsak a mainstream pártokat hibáztatta Weidel sikeréért a Rheinische Post, amely szerint Orbán „a szövetségi választási kampány kellős közepén ad Weidelnek nemzetközi színteret”. S az, hogy az AfD kancellárjelöltje „a kampány kellős közepén ennyi pontot tud szerezni a nemzetközi porondon, a németországi bevett pártok hiányosságaival is összefügg.
Legfőbb ideje tanulni ebből”.
Belelendültek a német szocdemek is. Házimédiájuk, a RedaktionsNetzwerk Deutschland (RND) gyorsan előszedte a Transparency International véleményét, és azt írta, hogy „Németország gazdaságpolitikai szempontból semmi esetre sem orientálódhat az egyre inkább tekintélyelvű és gyengülő Magyarország felé”, és