Százéves probléma végére tehet pontot Trump – Robert C. Castel Gázáról a Mandinernek

Nemrég bombaként robbant a hír: az Egyesült Államok átvenné a Gázai övezetet és garantálná a biztonságot.

A felvetésre nem sokkal rá ráerősített Donald Trump elnök közel-keleti ügyekért felelős különmegbízottja, aki szerint a palesztinok is jól járnának a lépéssel.

A kérdés az csak, hogy hogyan lenne egyáltalán kivitelezhető egy ilyen manőver, és mit jelentene pontosan, hogy „átveszik” az övezetet?

Erről kérdeztük Robert C. Castel izraeli biztonságpolitikai szakértőt.

Castel ugyanis kevésbé látja vérmesnek az elnök szavait; a sajtótájékoztatón elhangzottak alapján úgy véli, az amerikaiak a problémát akarják menedzselni, ha úgy tetszik, „humanitárius” célokkal, és nem úgy ahogy van átvenni a Gázai övezetet. „Nem hinném, hogy amerikai rendőrök fognak járőrözni a Földközi-tenger partján, ez nem valószínű, hanem magát a konszolidációs folyamatot akarják az ellenőrzésük alatt tartani” – mondja Castel, aki életszerűtlennek tartja, hogy „Gáza legyen az ötvenegyedik amerikai tagállam, annak a reményében, hogy majd a republikánusokra szavaznak majd” – ironizál.

Ugyanakkor szerinte Amerika

• az egyetlen olyan játékos, amely viszonylag semlegesnek tekinthető – vagyis Egyiptommal vagy Izraellel ellentétben nem gondolják róla, hogy ténylegesen meg akarja hódítani Gázát –
• másrészt olyan szereplő, amelynek megvan a katonai-gazdasági ereje is ehhez a pacifikáláshoz.

„Tehát ilyen szempontból én nem tartom az ördögtől való gondolatnak. És soha ne felejtsük el, hogy száz éve próbáljuk ezt a problémát megoldani, mindig ugyanazokkal a fáradt, kopottas sémákkal. Talán itt az ideje egy kicsit másképp gondolkodni” – teszi hozzá Castel, aki a palesztin-kérdést is alapvetőn nyitottnak látja, és nem feltétlenül a tömeges kitelepítést látja az egyetlen lehetőségnek.

„Eleve felvetődik a kérdés, hogy kikényszerített áttelepítésről lenne-e szó, vagy pedig a körülmények hatására önként távoznak az övezetből a palesztinok” – mutat rá, mondván, amikor kitört a háború Szíriában, minden épeszű ember mentette a családját, hiszen „senki nem marad ott, ahol veszélyben van a gyereke élete”. Azt sem tartja kizártnak, hogy esetleg egy, az 1920-as években végbement görög-török népességcseréhez hasonló megoldással intéznék el a palesztin-kérdést, amely viszont nem ment akkor sem bizonyos mértékű kényszer alkalmazása nélkül.

Más kérdés, hogy mit lehet kezdeni a romokban álló övezettel.

– emlékeztet Castel, aki arra is vissza tud gondolni, amikor a kétezres években még Gáza kapcsán is nagyívű tervek voltak country clubokkal, yachtkikötőkkel, „csak aztán a Közel-Kelet közbeszólt” – fogalmaz.

Kissé provokatívan hozzáteszi: az, hogy „a nyugati elöl-hátul doktorok felhördülnek minderre, szintén azt jelzi, hogy érdemes végiggondolni”, hiszen amivel száz éve próbálkoznak, az eddig nem működött, „száz évig elpróbálkozgatunk ugyanazzal a megoldással, ami eddig bizonyítottan csak pusztulást hozott. Talán ideje valami mást is megpróbálni”.

Hogy mindehhez mit szólnak az amerikaiak közel-keleti szövetségesei – például a szaúdiak, akik már jelezték, nem mondanak le egy palesztin állam létrehozásáról –, szintén jó kérdés, amire Castel úgy felel, hogy Trump ajánlata nem szól palesztin államról, sem arról, hogy az övezetet odaadná aztán Izraelnek.

Hogy a palesztinokat egyébként az arab államok nem szívesen fogadják be, arra szintén megvan az okuk: „tudjuk, mi volt, amikor Libanonba vagy Jordániába érkeztek a palesztin menekültek, minden ilyen menekülthullámban benne van egy komoly terrorfenyegetettség is.” A másik része a dolognak a palesztin visszatelepülési elképzelések adják a teljes politikai mozgalom alapjait – sokaknak már a nyolcvan évvel ezelőtti háza nem is áll, de a kulcsát a nyakában hordja, és ez a szimbóluma a visszatérési szándéknak. „Egyik arab állam se vállalná magára, hogy olyan színben tűnjön fel, mint amely elszabotálja ezt a »szent« küldetést azáltal, hogy az övezet lakosságát befogadja”.

***

Nyitókép: Palesztin lakosok várnak a költözési utasításokra a Gázai övezetben 2025. január 26-án  /  fotó: Omar AL-QATTAA / AFP