Belgrádból indultak Aleksandar Vučić hatalmának megdöntésére a diákok, nagy ambíciókkal, ám csökkenő támogatottsággal, és fogyatkozó pénzzel. Kollégánk pedig a helyszínen járt.
Nagy Bence írása
Negyedik hónapja tartanak a szerbiai tüntetések, és bár valamelyest kopott már az általános lelkesedés, azért még mindig nagyon sokan kitartanak és nagyon elszántak.
A demonstráló-sztrájkoló hallgatók a hét közepén kerékpárral indultak Belgrádba, majd a belgrádi társaikkal közösen folytatják az utat Közép-Szerbiába, a mintegy 240 kilométerre lévő Kragujevácra. Riportunk második része következik.
Ezt is ajánljuk a témában
Verőemberek, gázolások, utcai erőszak és véres kezek. Sztrájkolnak a hallgatók, a tanárok, a földművesek, az ügyvédek; mindez egyre inkább az anarchia irányába tolódik; eközben feltűnt egy kis USAID-szál is a háttérben... Újvidéken jártunk!
Az egyetemisták plénuma ugyanis úgy döntött, hogy itt tartják meg a következő tiltakozó megmozdulásukat, Találkozzunk a gyertyaszentelőkor elnevezéssel. A Juliánusz-naptár szerint ugyanis ekkor van a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, valamint a Szerb Államiság Napját is február 15-én ünnepelik.
Olyan hideg szél fúj itt a Duna melletti egyetemi városban, hogy még gyalogosan, és jól felöltözve is kellemetlen a szabad ég alatt tartózkodni.
Önkéntelen elismeréssel nézem a biciklivel gyülekező elszánt polgárokat. Körülbelül százan lehetnek, láthatósági mellényben, védősisakkal a fejükön. A rendőrök is jelen vannak már, ők fogják a kerékpározók menetét biztosítani az út során.
Az egyik jelenlévő, Jelena elmondta, hogy továbbra sem változtak a követeléseik. Azért szervezik ezeket a megmozdulásokat, mert nem teljesítették az egyetemisták kéréseit. A November elsejei újvidéki vasútállomáson történt tragédia felelőseit szeretnék rácsok mögött látni. A büntetőjogi felelősségre vonás történjen meg, ez a fő célja az összes egyetemistának. Ezért vannak lezárva továbbra is a karok épületei, ezért nincs tanítás a felsőoktatásban, a középiskolák nagy százalékában, és az általános iskolák egy részében.
Ez a korrupt rendszer tovább nem működhet így – körülbelül ennyi a meglátásuk.
Hétfőn egyébként már útnak indult a hallgatók egy része Újvidékről a főváros felé. Ők váltófutással tették meg a 100 kilométeres távot. Tizenhárom csoportot alkottak, csapatonként 8-9 futó vett részt a táv megtételében. Hozzájuk csatlakoznak most a szerdán kerékpárral útnak induló társaik, tanáraik, támogatóik.
Közben Aleksandar Vučić elnök Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica) tartja az Államiság Ünnepe alkalmából szervezett nagygyűlését. Eredetileg Újvidéken tartotta volna, de a körülményekre való tekintettel inkább a Vajdaság és közép szerbia határán fekvő Mitrovicára esett a választása. Az eseményre mintegy 100 ezer polgárt várnak – írja a Danas napilap.
Továbbra sem tűnik rózsásnak a helyzet Szerbiában. A 021.rs honlap írta meg, hogy több, mint 2000 újvidéki szülő nyújtott be kérelmet az tartományi ombudsmanhoz, a tanügyminisztériumba, és a tartományi oktatási titkársághoz azzal a céllal, hogy állítsák le a tanévet, ugyanis nincsenek meg a kellő feltételek az iskolaév rendes menetének megvalósításához.
Mint mondják, február hetedike óta az összes újvidéki, és dél-bácsaki középiskolában szünetel a tanítás, valamint az általános iskolák 84 százalékában. Ahol pedig folyik a tanítás, ott is rövidített órákkal, vagy csak részelegesen. Így nincs meg a feltétel az iskolák működéséhez – olvashatjuk a 021.rs oldalon.
Ezt egyébként azért kérhették, mert Vajdaság más részein, mint például Zentán, Szabadkán, vagy Zomborban folyik valamiféle tanítás, még ha rövidített órákkal is. Ennek az lehet a következménye, hogy azokat az iskolákat büntethetik meg a hatóságok, amelyek nem tartottak semmiféle aktivitást.
Közben eljutott hozzám az egyik újvidéki gimnázium igazgatónőjének, és tanári karának közös álláspontja, amelyet a szülői tanácson ismertettek.
Az igazgatónő, és a tanári kar képviselői kijelentették, hogy az iskola ebben a helyzetben más szerepet tölt be, mint a mindennapokban.
A történelem, amelyet eddig csak a könyvekből tanulhattak a diákok, most a szemünk előtt folyik, és a részesei vagyunk. A tanári kar a méltóságát vissza szeretnék szerezni, még ha ennek a munka beszüntetése is az ára.
A társadalmi események felett nem hunyhatnak szemet ebben a helyzetben.
Hogy ez mit jelent pontosan, azt senki sem tudja. Már több, mint egy hónapja nem folyik a tanáítás. Ezt munkaszombatokkal nem fogják tudni bepótolni a gyerekek. Erre a nyaruk is rámehet – tette hozzá az egyik szülő.
Goran Saric történész a Novosti lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a ezeknek a civil szervezeteknek körülbelül márciusig vannak tartalékaik, miután Donald Trump adminisztrációja betiltotta a USAID, és egyéb szervezeteket, amelyek pénzelték a nyugat-balkáni, és egyéb európai civil szervezeteket. Nagyon pozitívnak titulálta ezeket az intézkedéseket Szerbia helyzetére nézve.
“Gyakorlatilag a civil szervezeteknek, és mindenkinek, aki ezeket a tüntetéseket szervezi Szerbiában márciusig van pénzük. Ha addig sikerül megbuktatniuk a kormányt, akkor sikerrel járnak. Amennyiben viszont nem, akkor mennek a történelem süllyesztőjébe” – Tette hozzá Saric.
***
Nyitóképen a szerb tüntetők gyalogmenete február 13-án. Forrás: Andrej ISAKOVIC / AFP
A Demokratikus Koalíció és annak elnöke mindent megpróbál, hogy úgy tűnjön, számít még az ellenzéki térfélen, de ez egyre kevésbé sikerül nekik.
A környező országok magyar erői jó viszonyt ápolnak a rendszerpártokkal, ami eddig jó volt a magyar közösségeknek. Kérdés, mit jelent mindez a magyarság számára a tömegtüntetések idején.
Verőemberek, gázolások, utcai erőszak és véres kezek. Sztrájkolnak a hallgatók, a tanárok, a földművesek, az ügyvédek; mindez egyre inkább az anarchia irányába tolódik; eközben feltűnt egy kis USAID-szál is a háttérben... Újvidéken jártunk!
Ismét a magyar határ közeli erdőkben tanyázhatnak az embercsempészek.
Van egy létfontosságú szám, amiben minden egyes nagyobb utódállamot előzünk. Mutatjuk!
Néhány dolgot akkor helyre tennék.
Európa jelentése alapvető változásokon megy keresztül. Nem nélkülünk, nem az akaratunk ellenére – hanem éppen általunk. Nagyobb szükségünk van példaképekre, eszményekre és patrónusokra, mint valaha.
A Telex listáján az a Radnai Márki is szerepel, aki szerint „Magyar Péter szülei valamit g…cire elb…sztak”.
