Szerbia forrong, sokan bukva látnák szívesen Vučićot. Tüntetések, hídfoglalás, és kétes civilek – helyszíni riportunk a dolgok sűrűjéből!

Nagy Bence írása.

***

Újvidék egyetemi kampuszán csend honol, mintha háború utáni csendes pihenő lenne. A traktorok, melyek a mezőgazdasági munkák szünetelése miatt parkolnak az egyetem épületei között, egy komoly üzenetet hordoznak: a földművesek tiltakozása és a diákok elszántsága egy újabb fokozódó politikai feszültséget jelez Szerbiában.

Sétálok az újvidéki egyetemi kampuszban. Zavaró csend ordít az épületek között. Kicsit olyan érzés keríti hatalmába az embert, mintha a harcmezőről visszavonult csapatok nyalogatnák sebeiket, vagy terveznék a következő ütközetet.

Véres, vörös kezek nyoma mindenütt. Néhány tíz traktor parkol csak a karok épületei között. Ez azért még Szerbiában sem megszokott látvány.

Szerettem volna beszélni valakivel a traktorok gazdái közül, de tulajdonosok nincsenek a traktorokban, hazamentek, járműveiket pedig itt hagyták feliratokkal, zászlókkal ellátva. Ezzel is üzenni szeretnének Belgrádba a kormánynak, valamint az elnöknek, Aleksandar Vučićnak.

Múlt szombaton volt Újvidék város napja. Erre az alkalomra az egyetemisták egy százezres nagyságrendű tiltakozó felvonulást hirdettek, valamint lezárták a város mindhárom Duna-hídját több órára, egyet pedig 24 órára, tehát egy teljes napra. Ez a hétvége után érkeztem meg az egyik fő bázisnak számító újvidéki egyetemi kampuszba.

A jogi karon egy rúddal elzárt ajtó mögül válaszolgató diáktól annyit megtudok: a plénum úgy döntött, hogy nem nyilatkozhat senki a sajtónak a hétvégi felvonulás után; esetleg majd egy következő plénumon feloldják a tilalmat. A jogi kar egyik tanára állt meg az ajtó előtt mellettem, Branislav Ristojevic. Ő a tüntetők diákok mellett áll, ezért bejuthat az épületbe, beengedik őt a hallgatók. Néhány szót azért tudtam váltani vele, amíg jött érte valaki a diákok közül, aki elkísérte az irodájáig. Ugyanis az épületen belül senki nem flangálhat kénye kedve szerint, csak, ha kísérője van, és csak a saját irodájáig mehet el még egy tanár is.

Még ha teljesen mellettük is áll. Kérdeztem: a tanulók nem vizsgázhatnak, elmaradt már két vizsgaidőszak, továbbá már négy hónapja nincs oktatás az egyetemeken. Hogy pótolják be mindezt? Kérdésemet azzal rázta le: a koronavírus-járvány alatt sem jártak be az egyetemre, és azt is meg tudták oldani, legfeljebb gyorsítanak a tempón, ahogy az ő karán is így tettek – igaz, ezt már mi tesszük hozzá, a covid alatt volt online oktatás, most meg semmilyen nincsen.

Erőszak erőszak után

Amint arról már korábban is beszámoltunk, 2024. november 1-én leszakadt az újvidéki vasútállomás előtetője, maga alá temetve közel 20 embert. Tizenöten veszítették életüket a tragédiában, és legalább harmincan megsérültek. Ez az a vasútállomás, amely a Budapest-Belgrád vasútvonal egyik fő megállóhelye lesz.

Szerbiában már régóta elégedetlenek az emberek. A gazdaság nem áll túl fényesen, még ha a hatalom az ellenkezőjét is szajkózza ennek. A koronavírusjárvány, és az orosz-ukrán háború óta, ahogy az egész régiót, így Szerbiát is súlyosan sújtja az infláció, és a bizonytalanság.

És akkor, a már amúgy is puskaporos hangulat közepette jött ez a tragédia a vasútállomás épületénél, amely tüntetések sorozatát indította el Szerbia-szerte. Az emberek a felelősöket keresik azóta is. A tragédia után lemondott Goran Veszics építésügyi miniszter, de a felelősséget nem vállalta magára. Januárban aztán lemondott Milos Vucsevics, Szerbia miniszterelnöke, valamint az újvidéki polgármester is beadta a lemondását. A szerb kormány azonban azóta sem oszlott fel, mivel a parlamenti ülést nem hívta össze a parlament elnöke, Ana Brnabic. 

A tüntetőket közben, a hetente tartott csendes megemlékezéseken, és forgalomleállításokon, amelyeket a tragédia miatt szerveznek, folyamatosan támadások érik a hatalomhoz köthető emberek részéről. Luxusautókból kirohanó verőembek, autós gázolások, verekedések. Ezek mindennaposak az elmúlt 3 hónap megemlékezésein.

A tanügyiben sem most kezdődtek a gondok. Két évvel ezelőtt volt egy iskolai lövöldözés Belgrádban, amelyben kilencen veszítették életüket. A tanügyi dolgozók, valamint a polgárok már akkor is több tízezres tüntetést szerveztek Belgrádban. 

Elmondása szerint vannak olyan szülők, akik nem engedik a kiskorú gyereküket iskolába szolidaritás címszó alatt. Ez azonban büntetendő magatartás. Sok általános és középiskolában 30 perces órákat tartanak, de akadnak olyan intézmények is, ahol sztrájk zajlik, és egyáltalán nincs tanítás. Ezeket a kimaradt napokat viszont be kell majd pótolni. Azt nem teheti meg senki, hogy egy hónap kimarad a tanítási évből, és a következményeket szeretné majd megúszni.

Egyes iskolákban 40-50 szülő összefog, és tüntetni kezd az iskola udvarán, ha az intézmény vissza akar térni a megszokott, 45 perces tanítási órákhoz. Miközben ez a szám a szülők elenyésző hányada, mégis ez a kisebbség uralkodik, mivel rendkívül agresszívvé válnak – tette hozzá a tanár.

A mezőgazdaságban dolgozók hirtelen jött traktoros felvonulása, és egyetemfoglalása nem teljesen világos. Legalábbis ezt állítja László, egy vajdasági földműves, akit telefonon sikerült elérnem. A teljes nevének feltüntetéséhez nem járult hozzá. 

Mind a terület alapú támogatásokat kifizették, ráadásul a 20 hektáros korlátozást is megemelték 100 hektárra, mind a vetőmag utáni támogatásokat, itt még számlához sem kötötték, sőt, még az üzemanyagra követelt juttatásokat is megadta az állam a földműveseknek. 

László feltételezi, hogy a holt szezon miatt vonultak fel most ilyen nagy számban a járműveikkel a gazdák. Valószínűnek tartja, hogy amikor elindulnak a határban a munkálatok, a traktorok is el fognak tűnni az egyetemi városból. 

A szerbiai ügyvédi kamara előbb egyhetes, majd harmincnapos munkabeszüntetésről döntött. Az ügyvédek kezdetben csak az egyetemisták mellett álltak ki, viszont most már az összes igazságügyi tisztségviselő lemondását is követelik. Tehát a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a köztársasági főügyész, a legfelsőbb bíróság elnöke, valamint az alkotmánybíróság elnökének lemondását is szeretnék elérni – tudtam meg Horváth Endre ügyvédtől.

A gócpont

A tiltakozások központi szereplőivé az egyetemisták váltak.Ők szinte a semmiből kezdték el elfoglalni a karok épületeit, lezárták azokat, nem engednek be senkit, csak a velük szimpatizáló tanárokat, és azt aki felmutatja a kellő dokumentumokat, amelyekkel igazolja, hogy az adott kar tanulója.

Plénumokat alapítottak. A plénum fogalma nem szerepel a szerb jogrendszerben, így jogi értelemben nem szabályozott. Minden egyetemnek volt diákparlamentje, de ezeket megszüntették a plénumot létrehozó hallgatók.

Horváth Endre ügyvéd elmondta, hogy ezeket a plénumokat senki nem választotta meg. A szabályzatot a jogi kar tanáriai írták. A pontok megfogalmazásában is a jogi- és a bölcsésztudományi kar tanárai segítenek a diákoknak, akik gyanús civil szervezetek tagjai.

Na de ki pénzeli ezt az egészet?

A fő szószólók között olyan nevek vannak, mint például Marijana Pajvancsics, az újvidéki jogi kar nyugalmazott tanára. Ez a tanárnő egy hónappal ezelőtt beszélt arról ebben a cikkben, hogy a téli vizsgaidőszak elmarad, és aki ezt nem tartja be, annak a vizsgáit, sőt a későbbiekben a diplomáját is megsemmisíthetik.

Hogy mi a közös ezekben a szószólókban? Az, hogy mindannyian a CEPRIS elnevezésű, külföldről támogatott civil szervezethez tartoznak. A CEPRIS támogatói között megtalálható többek között a nemrégiben megszüntetett USAID, a nyílt társadalom alap, a norvég nagykövetség, és több más már ismert külföldi szervezet. A támogatók listája itt érhető el.

Nyitókép: főként hallgatókból álló tömeg indul hosszú menetelésre Belgrádtól Újvidékig. Forrás:  Andrej ISAKOVIC / AFP.