Hihetetlen dolgokat mutatott ki az ENSZ, visszatérhetnek a Trianon előtti viszonyok

Elkészítette az ENSZ népesedési osztálya a 2024-es adatokkal kiegészített új népességbecsléseit. Ez a huszonnyolcadik ilyen kiadványuk, amely 1950-től napjainkig 237 ország vagy terület népességbecslését és népszámlálásait veszi alapul, a történelmi demográfiai trendekkel és a jelen tendenciákkal számolva. Ennek adatait használta fel a Visual Capitalist, amely a becslések szerinti középértéket vitte térképre-táblázatra.

Magyar számok és a kisantant

Ami igazán fáj: brutális népességcsökkenést prognosztizálnak a számok az öreg kontinensen – mert Európa legnagyobb részére, így térségünkre is ez a sors vár.

Az adatokból az is látszik, hogy nem mindenkit egyformán sújt ez a folyamat: az egykori Vasfüggönytől keletre jól láthatóan mindenkit jobban – akár a bevándorlás várható kisebb többlete miatt, akár más okokból.

Ez hatalmas szám, a jelenlegi népességhez képest 23 százalékos csökkenés. Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy hiába a jobboldali kormányok által favorizált családtámogatási rendszer, ha a globális trendek (covid, háború, gazdasági válság), és a regionális trendek (felzárkózó gazdaság, közepes fejlettség, szekularizáció, stb.) ennek ellenében hatnak; ráadásul az utolsó nagyobb („Ratkó-unoka”) szülőkorban lévő generáció a szocialista kormányok által uralt nyolc esztendőben öregedett ki a gyermekvállalás ideális éveiből.

Ugyanakkor azt is érdemes megtekinteni, mi a helyzet a környező országokban, ahol ilyen mértékű intézkedések nem, vagy csak később valósultak meg (s ami egyfajta képet fest nekünk arról, mi lenne itthon a helyzet ebben az esetben, a 2010-es kormányváltás óta bevezetett családtámogatási rendszerek nélkül, amelyek a mélyponti 1,21-es termékenységi átlagról nagy nehezen feltornászták ezt a számot a 2021-es, s egyben több évtizedes csúcsot jelentő 1,61-re).

Természetesen a legnagyobb népességvesztést a háborútól sújtott Ukrajna szenvedi el a prognózis szerint: 

Értelemszerűen ez elsősorban a háború miatt elmenekülők vissza-nem-áramlása miatt történhet, vagyis többek között amiatt a jelenség miatt, hogy már több ukrán gyermek születik Ukrajna határain kívül, mint belül (erről bővebben írtunk).

A szerbeknél már régóta beindult a népességfogyás, amit persze első körben Jugoszlávia felbomlása indikált, azonban az ország azóta sem tudott kilábalni a gazdasági nehézségekből, és elsősorban a vidék indult meg egy brutális elnéptelenedési úton (köztük sajnos a vajdasági magyarok ugyancsak éllovasok, erről itt írtunk). Summa summarum,

Horvátország, amely relatíve jó gazdasági állapota ellenére szintén kitett a népességfogyásnak, szintén jókora veszteségeket szenvedhet el az ENSZ szerint: 

Ugyancsak brutális népességvesztést szenved el az előrejelzések szerint Románia. Nemrég sokkolta a románokat a 2021-es népszámlálás, amely kimutatta, bőven beestek a húszmilliós lélektani határ alá; valószínűleg még nagyobb sokk lesz számukra, ha igaznak bizonyulnak a jóslatok, és

mint a jelenlegi számok mutatják. A román kivándorlási mutatók jelenleg is a legmagasabbak közé tartoznak a kontinensen (ez a bezzeg-Romániázók figyelmébe ajánlható adat, amellett, hogy a román gazdaság egy nem elhanyagolható részét adják a nyugatin dolgozók hazautalásai), így feltehetőleg ez az egyik hajtóereje a számoknak.

A szlovákok szintén nem lehetnek boldogok. Noha az ország valamivel fiatalabb korfája éppenséggel nem ezt diktálná, a helyzet az, hogy az ENSZ becslései szerint a mindössze

Az egyetlen utódállam, amely körülbelül magyar szinten „megússza” a folyamatot az ENSZ szerint, a kimondottan erős gazdasággal felvértezett Szlovénia – rájuk vonatkozólag is 23 százalékos veszteséget jeleznek előre, amely az apró országban 485 ezer lélekkel jelent kevesebbet a jelenleginél.

S persze Ausztria, amely masszív bevándorlásnak van kitéve, ám ennek ellenére is csökkenni fog a lakossága 2100-ra, méghozzá csaknem annyival, mint a magyaroké, 19 százalékkal, ami 1,7 millió embert jelent.

Trianon visszatér

S még egy érdekesség: ha a fenti számokat összevetjük a Trianon után létrejött utódállamok számaival, megdöbbentő eredményekre jutunk: nagyon hasonló számok köszönnek vissza!

Azonban a többi rész még rosszabbul jár. Sokkal.

A mai (tehát a vajdaságot is beleértve) Szerbia területén 1910-ben 4,6 millióan, a háború utáni, 1920-as évekbeli népszámlálás szerint 4,1 millióan laktak – az előrejelzés szerint a most 6,6 milliós ország 3,6 milliósra zsugorodhat, ami még kevesebb a terület Trianon előtti lakosságánál.

Horvátország – a kisebb-nagyobb határmozgásokkal együtt nézve – 1920 előtt (Horvát-Szlavónországként) 2,6 millió lakost számlált; 2100-ban az előrejelzés a mai 3,8 millió helyett mindössze 2,1 milliónyian lesznek.

Napjaink Romániájának területén (vagyis Erdélyt, a Partiumot és Bánát idekerült részét ideértve, de a húszévnyi román uralmon kívül különálló, ma Moldova Köztársaságként ismert Besszarábiát nem ideszámolva) 1920 előtt 7,2 millió regáti és 5,2 millió újonnan odacsatolt lakossal számolva ez 12,4 millió főt jelentett. 2100-ra a prognózis a most 19 milliós országnak nem jósol többet 11 milliónál.

A mai Szlovákia (az alakuló Csehszlovákia részeként) az utolsó két (1910-es magyar, 1919-es csehszlovák) népszámlálás szerint csaknem 3 millió lakossal bírt – a prognózis szerint 2100-ban 3,5 millióan lesznek.

S végül Szlovénia, amelynek mai területén az 1921-es SHS-királyságbeli adatok a leghozzáférhetőbbek, ekkor egymillió-ötvenezer ember élt. Ma ez a szám 2,1 millió, a számolt félmilliós csökkenéssel tehát 1,6 milliósra zsugorodik, amivel kilóg kissé az utódállamok sorából (az is igaz ugyanakkor, hogy a mai Szlovénia az apró Muravidék kivételével osztrák fennhatóság alatt állt).

Kárpátalja vonatkozásában nem találtunk külön becslést (1920-ban ugyebár Csehszlovákia része lett, visszakerült Magyarországhoz, aztán a szovjeteké lett, most meg Ukrajnáé), ugyanakkor beszédes, hogy ez az egyetlen megye, ahol nem történt érdemi népességcsökkenés Ukrajnában, így várhatóan 2100-ban sem ez lesz az elnéptelenedés gócpontja északkeleti szomszédunknál – vagyis ez az egy terület kivétel lehet.

Vesztesek és győztesek

Vannak egyébként még jócskán vesztesei a demográfiai trendeknek:

• jellemzően térségünk (benne például a lengyelek 49 százalékos veszteségével, ami 18,8 millió főt jelentene)
• tőlünk keletebbre (Fehéroroszország: -52 százalék, Moldova: -50 százalék);
• a dél-európai államok (Olaszország: -40 százalék, Görögország: -37 százalék, Málta: -34 százalék, Spanyolország: -31 százalék)
• s persze a Balkán (Montenegró, Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Albánia mind -50 százalék körül vagy afölött).

S persze nyertesei, amelyek például a kivándorló dél- és kelet-európaiak munkájából is profitálhatnak majd, a magállamok népessége szolid emelkedést mutat 2100-ra a prognózis szerint (britek, svédek: +7-7 százalék, Franciaország: +3, dúsgazdag miniállamok még ennél is több).

***

Nyitókép: Teleki Pál híres „vörös térképe”; forrás: Wikipedia