A világot nehezebb lesz majd megérteni, de akinek jó diplomatái, ügyes szakértői és bátor vállalkozói vannak, most nagyot nyerhet az átalakuláson.
A friss levegő és az új impulzusok hatásosan segítik az ötletelést, ezért is örültem meg a lehetőségnek, hogy január végén egy napot egy közel-keleti konferencián tölthettem.
Sokat tanulhattam arról, miként lehetnek kis országok is igazán befolyásosak,
és arról is, hogyan néz ki a konnektivitás a gyakorlatban.
Az úti cél ugyan nem Dubaj volt, a lila fapadossal egész gyorsan sikerült egy másik világba érkezni. És ez a másik világ nemcsak a kellemes meleget és a pálmafákat jelentette, hanem egy egészen más gondolkodásmódot is, amelyet az Európába beszoruló véleménybuborékból nehéz látni és megérteni. A világ minden tájáról érkező kormányzati vezetők és szakértők ugyanis két dologról beszéltek:
a világrendszerváltásról és a konnektivitásról.
De az is sokatmondó volt, hogy miről nem beszéltek: Ukrajnáról és Európáról. Ez utóbbira a legtöbben úgy gondoltak, mint egy hanyatló, de annál nagyképűbb kontinensre, amelynek a napjai meg vannak számlálva, de amíg ez bekövetkezik, azért szívesen keresnének rajta jó sok pénzt.
A világrendszerváltás ma már mindenkinek egyértelmű, aki nem a progresszív nyugati véleménybuborékban él. Olyannyira, hogy még Marco Rubio amerikai külügyminiszter is kifejtette egy múlt heti interjújában, hogy az egypólusú világnak vége, és vannak más jelentős hatalmak is jogos érdekekkel. A nem nyugati döntéshozóknak ez hatalmas megkönnyebbülést és új lehetőségeket hoz majd, hiszen számtalan új kapcsolatot tudnak építeni, aminek köszönhetően új technológiák, üzletek, vállalkozások és befektetések fognak kinőni a földből Indonéziától Peruig.
A világot nehezebb lesz majd megérteni, de akinek jó diplomatái, ügyes szakértői és bátor vállalkozói vannak, most nagyot nyerhet az átalakuláson.
A rendezvény másik kulcsszava a konnektivitás volt: hiába akarnak a korábbi nagyhatalmak, így az USA és Európa vámhatárok és szabályozások mögé bújni, a világgazdaság nagy része továbbra is a nyitottság pártján áll. És ha velünk nem tudnak kereskedni, majd kereskednek egymással. Ma már mindenki látja, hogy több lábon kell állni, a lehető legtöbb partnerrel kell együttműködni, és az együttműködések új formáit kell feltalálni. Gondolta volna a kedves olvasó, hogy ma Dubaj India gazdasági központja? És az indiai kormányzat erre nem fenyegetésként, hanem lehetőségként tekint, hiszen a néhány órás repülőúttal elérhető öbölbeli országban most és a következő évtizedekben is sokkal könnyebb lesz üzletelni, befektetni, pénzt és befektetési alapokat kezelni, mint Indiában.
Delhi így kovácsol a pillanatnyi gyengeségből hosszú távú előnyt,
ami egyszerre erősíti Indiát és az Egyesült Arab Emírségeket. Mindezt a konnektivitás és a kölcsönös előnyök jegyében.
Az Európai Unióról elég lesújtó volt a többség véleménye,
mert őszintén nem értik, hogy egy gazdasági unió vezetése miért akarja mindenáron pusztán politikai vágyainak teljesítése miatt tönkretenni a közösséget, amelyet vezet. Ukrajnára pedig nem is igazán vesztegetett szót senki: egyrészt látják, miként fog véget érni a háború inkább előbb, mint utóbb; másrészt azt is jól tudják, hogy a nyugati álszentség ellenére ma is elég gyakori, hogy egy ország megtámad egy másikat.
Nem is értik, hogy a művelt nyugati szalonok miért vannak ezen ennyire fennakadva.
Európa számára a tanulságok egyszerűek: előre kell nézni, és azt kell keresni, hogy az új világrendben hol lesznek az igazi lehetőségek, és kik lehetnek az igazi partnereink. Ahogyan a rendezvényen felszólaló egyik miniszter elmondta: az India és az emírségek közötti szabadkereskedelmi megállapodást nyolcvannyolc nap alatt írták alá, az EU-val pedig már több mint harminc éve tárgyalnak. Miközben Brüsszel fej nélküli csirkeként szaladgál körbe-körbe, a világ elmegy Európa mellett.
Mészöly Kálmánt idézve: most kell váltani.
A szerző külpolitikai szakértő, helyettes államtitkár
***
Ezt is ajánljuk a témában
Érdekes ez a „független” imázs; ők nem MSZP-sek, baloldaliak, ateisták, vagy a globális érdekek szószólói, hanem „függetlenek”. Mitől? Ungváry Zsolt írása.
(Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand)
Az orosz diplomácia szerint „a román nép akaratát elfojtották."
Egy új közös, a migránsok visszaküldésére vonatkozó rendszer kidolgozását szorgalmazza az uniós belügyekért és migrációért felelős biztos.
Van olyan politikus, aki szerint Magyarország tiltakozása ellenére uniós tagok lehetnek az ukránok.
Zelenszkij és Trump nélkül vette kezdetét a megbeszélés Szaúd-Arábiában.
A tárcavezető nem kímélte kollégáját.
Látványosan kerüli a Tisza Párt elnöke, hogy egyértelmű véleményt nyilvánítson az orosz-ukrán konfliktusról – nem volt ez mindig így.
Ez a kis színes hír arra jó elsősorban, hogy igazolja, mennyire nem találnak fogást Orbánon. Ungváry Zsolt írása.
