A világot nehezebb lesz majd megérteni, de akinek jó diplomatái, ügyes szakértői és bátor vállalkozói vannak, most nagyot nyerhet az átalakuláson.
A friss levegő és az új impulzusok hatásosan segítik az ötletelést, ezért is örültem meg a lehetőségnek, hogy január végén egy napot egy közel-keleti konferencián tölthettem.
Sokat tanulhattam arról, miként lehetnek kis országok is igazán befolyásosak,
és arról is, hogyan néz ki a konnektivitás a gyakorlatban.
Az úti cél ugyan nem Dubaj volt, a lila fapadossal egész gyorsan sikerült egy másik világba érkezni. És ez a másik világ nemcsak a kellemes meleget és a pálmafákat jelentette, hanem egy egészen más gondolkodásmódot is, amelyet az Európába beszoruló véleménybuborékból nehéz látni és megérteni. A világ minden tájáról érkező kormányzati vezetők és szakértők ugyanis két dologról beszéltek:
a világrendszerváltásról és a konnektivitásról.
De az is sokatmondó volt, hogy miről nem beszéltek: Ukrajnáról és Európáról. Ez utóbbira a legtöbben úgy gondoltak, mint egy hanyatló, de annál nagyképűbb kontinensre, amelynek a napjai meg vannak számlálva, de amíg ez bekövetkezik, azért szívesen keresnének rajta jó sok pénzt.
A világrendszerváltás ma már mindenkinek egyértelmű, aki nem a progresszív nyugati véleménybuborékban él. Olyannyira, hogy még Marco Rubio amerikai külügyminiszter is kifejtette egy múlt heti interjújában, hogy az egypólusú világnak vége, és vannak más jelentős hatalmak is jogos érdekekkel. A nem nyugati döntéshozóknak ez hatalmas megkönnyebbülést és új lehetőségeket hoz majd, hiszen számtalan új kapcsolatot tudnak építeni, aminek köszönhetően új technológiák, üzletek, vállalkozások és befektetések fognak kinőni a földből Indonéziától Peruig.
A világot nehezebb lesz majd megérteni, de akinek jó diplomatái, ügyes szakértői és bátor vállalkozói vannak, most nagyot nyerhet az átalakuláson.
A rendezvény másik kulcsszava a konnektivitás volt: hiába akarnak a korábbi nagyhatalmak, így az USA és Európa vámhatárok és szabályozások mögé bújni, a világgazdaság nagy része továbbra is a nyitottság pártján áll. És ha velünk nem tudnak kereskedni, majd kereskednek egymással. Ma már mindenki látja, hogy több lábon kell állni, a lehető legtöbb partnerrel kell együttműködni, és az együttműködések új formáit kell feltalálni. Gondolta volna a kedves olvasó, hogy ma Dubaj India gazdasági központja? És az indiai kormányzat erre nem fenyegetésként, hanem lehetőségként tekint, hiszen a néhány órás repülőúttal elérhető öbölbeli országban most és a következő évtizedekben is sokkal könnyebb lesz üzletelni, befektetni, pénzt és befektetési alapokat kezelni, mint Indiában.
Delhi így kovácsol a pillanatnyi gyengeségből hosszú távú előnyt,
ami egyszerre erősíti Indiát és az Egyesült Arab Emírségeket. Mindezt a konnektivitás és a kölcsönös előnyök jegyében.
Az Európai Unióról elég lesújtó volt a többség véleménye,
mert őszintén nem értik, hogy egy gazdasági unió vezetése miért akarja mindenáron pusztán politikai vágyainak teljesítése miatt tönkretenni a közösséget, amelyet vezet. Ukrajnára pedig nem is igazán vesztegetett szót senki: egyrészt látják, miként fog véget érni a háború inkább előbb, mint utóbb; másrészt azt is jól tudják, hogy a nyugati álszentség ellenére ma is elég gyakori, hogy egy ország megtámad egy másikat.
Nem is értik, hogy a művelt nyugati szalonok miért vannak ezen ennyire fennakadva.
Európa számára a tanulságok egyszerűek: előre kell nézni, és azt kell keresni, hogy az új világrendben hol lesznek az igazi lehetőségek, és kik lehetnek az igazi partnereink. Ahogyan a rendezvényen felszólaló egyik miniszter elmondta: az India és az emírségek közötti szabadkereskedelmi megállapodást nyolcvannyolc nap alatt írták alá, az EU-val pedig már több mint harminc éve tárgyalnak. Miközben Brüsszel fej nélküli csirkeként szaladgál körbe-körbe, a világ elmegy Európa mellett.
Mészöly Kálmánt idézve: most kell váltani.
A szerző külpolitikai szakértő, helyettes államtitkár
***
Ezt is ajánljuk a témában
Érdekes ez a „független” imázs; ők nem MSZP-sek, baloldaliak, ateisták, vagy a globális érdekek szószólói, hanem „függetlenek”. Mitől? Ungváry Zsolt írása.
(Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand)
Az Egyesült Államok woke aktivistái Európába „menekülnek”, meggyőződve arról, hogy Trump transzfób, nőgyűlölő diktatúrává változtatta Amerikát.
Az a helyzet, hogy ezekben a figurákban az eszme felülírja az emberséget, és csak azért nem akasztanak, nyaktilóznak és lövöldöznek még, mert ahhoz is gyávák. Ungváry Zsolt írása.
A Trump-párti aktivista és hívő keresztény elleni merénylet a legújabb hibbant szélsőbaloldali elméletek és az általuk hiszterizált közállapotok következménye. Charlie Kirk halálára. Szilvay Gergely írása.
Az elmúlt években Európa-szerte egyre több támadás éri az újságírókat, ami komoly aggodalomra ad okot a sajtószabadság jövőjét illetően.
Visszahozták a sorkatonaságot, fejlesztették a fegyverzetet és új kiképző központot építettek Lettországban.
A miniszterelnök politikai igazgatója Nigel Farage műsorában vendégeskedett.
Ne legyen kétségünk: ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is, és egész Európában.
A háború kitörése óta talán nem volt még példa ilyen mértékű ukrán támadásra.
