A kereszténység nemcsak hasznos, hanem igaz

„Az Axioma Központ képviseletében meglátogattam a londoni ARC (Alliance for Responsible Citizenship – Szövetség a felelős állampolgárságért) Konferenciát, melynek megálmodója a kanadai pszichológus, Jordan Peterson. A bárka (ARC) felépítésében Peterson mellett egy Philippa Stroud nevű hölgy is oroszlánrészt vállalt. Stroud bárónő egy újságíró szerint az »a legbefolyásosabb jobboldali, akiről sohasem hallottál«. A szervezés anyagi alapjait Paul Marshall, egy vagyonos brit hedge fund menedzser és konzervatív médiacézár biztosította.

Nem meglepő módon angolszász dominancia jellemezte a mérsékelten festői Kelet-Londonban összegyűlt résztvevőket. 1300-an érkeztek az Egyesült Királyságból, 1100-an az Egyesült Államokból, 300-an Ausztráliából, de jelen volt – többek között – 1000 kontinentális európai is.

Tapogatózás az igazság körül

Stroud nyitóbeszédében kiemelte, hogy olyan vendégeket hívtak meg, akik szeretik a hazájukat, és azokat az elveket, amelyek naggyá tették a nyugati civilizációt, azt a civilizációt, amit most újjá kell építeni. Mindenki tudja, hogy baj van. Egy civilizációs pillanatban vagyunk, amikor meg kell beszélni, hogy miként reagálunk a társadalmi, technológiai és energetikai változásokra. Mindezt egy ember és erényközpontú, optimista hozzáállással, spirituális és filozófiai alapokon. Az első beszéd szóhasználata rögtön világossá tette, hogy ez a bárka szélesen megy.

Az erős kezdés után rögtön elérkezett az esemény mélypontja, ugyanis a brit Konzervatív Párt vezetője, Kemi Badenoch kapta a szót. Badenoch szemmel láthatóan egy szimpatikus hölgy, de a civilizációs kihívásokra adott válasza körülbelül annyi volt, hogy nem a klasszikus liberalizmus a probléma, hanem a gyengeség. Badenoch után Peterson már emelte a színvonalat. Egy görög bölcs stílusában, hangosan gondolkodott a színpadon és arra tett kísérletet, hogy meghatározza a nyugati civilizáció alapvető elveit. Nos, ez nem sikerült neki. Azt a lehetetlen célt tűzte ki ugyanis, hogy utat nyisson a hagyományos konzervativizmus és a klasszikus liberalizmus egységesítése előtt. Peterson nagyon helyesen elítélte a hedonizmust és az áldozathozatal egyesítő princípiumának fontosságára hívta fel a figyelmet.

A kereszténységre nyitott, de abban csupán kulturális, civilizációmegtartó értéket látó előadók közül Douglas Murray az újjáépítés korát hirdette meg. Az európaiaknak először is egy amerikai példát ajánlott: azt, hogy ne féljenek kockáztatni – a mesterséges intelligenciával kapcsolatos befektetésekre utalva -, ugyanis kockázatvállalás nélkül nincs innováció. Másodszor, kifejezte, hogy képesnek kell lenniük visszatekinteni a múltba, és szeretni a Nyugatot. Aki nem akar ezzel azonosulni, az élhet máshol is.

Nem gondoltam volna, hogy az »új ateizmus« hazájában, ott, ahol a City Hall előtt még mindig zavaros szexuális és nemi identitások zászlaja lobog ekkora nyitottságot tapasztalok a kereszténység felé. Ebben a hozzáállásban átmenetet képzett Ayaan Hirsi Ali, aki megtért, de a beszédében ő is csak a »keresztény erkölcs és Nyugat elválaszthatatlansága« mellett emelt szót.

Vissza a gyökerekhez

A kereszténység szerepéről az egész konferencián érezhető belső feszültséget, a veterán anglikán teológus, Os Guinness fogalmazta meg legtisztábban:

Guinness szerint a kultúra egy közösen megélt életforma, és ha egy kultúra elég magasra emelkedik, elég messze terjeszkedik, és elég sokáig fennmarad, akkor beszélünk civilizációról. Ha egy civilizáció elveszíti a kapcsolatát az inspirációval, amely életre hívta, akkor három lehetősége van: megújítja az eredeti inspirációt, helyettesíti egy hasonlóan jó inspirációval, vagy hanyatlásnak indul. Guinness rámutatott arra, hogy a kereszténység szekuláris liberalizmussal való helyettesítése már elbukott. A civilizációs pillanat megoldása a következő: végső hűséget kell mutatnunk a végső valóság iránt, ugyanis a keresztény hit igaz. Első lépésben elég, ha ezt kreatív kisebbségek teszik. Ez a fogalom ismerős lehet, Guinness ezt személyesen Arnold J. Toynbee-tól tanulta.

Angaelos londoni kopt ortodox érsek is csatlakozott ehhez az irányhoz, aki szerint nem kell többségben lenni ahhoz, hogy hatékonyak legyünk, de ebben a líbiai mártírok példájából tanulva meg kell testesítenünk az evangélium üzenetét.

Robert Barron római katolikus püspök hasonló megoldást javasolt és szintén a legfőbb jóra irányította a figyelmet. Azt állította, hogy Isten nélkül nem lehet valódi politikai és gazdasági fejlődés. A nyugati civilizáció történetét egyébként sem lehet elmondani Isten nélkül. Istent nem lehet zárójelbe tenni, mert a lélek dinamizmusa a végtelen felé megy, a transzcendens felé. Bár nagy kihívást jelent a szekularizáció, de személyes tapasztalata szerint a nyugati fiatalok egyre inkább érzik, hogy ez a kulcs.

Nemcsak hasznos, hanem igaz

Ha már a katolikusokról van szó, akkor jó hírekről tudok beszámolni. Londonban nagyon komoly hitélet van. Ez részben azért lehet, mert Angliában katolikusnak lenni világos állásfoglalás, ugyanis egy sokat üldözött kisebbségről van szó. Nagyon jó benyomást szereztem az ausztrálokról is, különösön Sydney érsekéről, aki reggelente misét mondott a konferencia katolikus résztvevőinek egy félreeső kis templomban.

Öröm volt látni, hogy a bárka tagjai közül milyen sokan ismerték fel, hogy a kereszténység nem csak hasznos, hanem igaz. Még akkor is, ha az építők között nem mindenki jutott erre a következtetésre. Hálával tartozom nekik!”

Nyitókép: Isabella BONOTTO / AFP