Józan ész, békecsinálás, az amerikai érdekek követése: a Fehér Házba visszatérő Donald Trump és csapata új irányba terelné az Egyesült Államokat és a nyugati világot.
Az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvendenek az otthonátalakító műsorok, amelyekben néhány nap alatt szétkapnak egy házat, átépítik és átrendezik úgy, hogy az átadáskor a tulajdonosok rá se ismernek. Most valami ehhez hasonló játszódik le Washingtonban: Donald Trump
hatalmas robajjal bontja le az előző kormányzat örökségét,
és közben szélsebesen igyekszik megvalósítani a saját programját.
Ennek a nagy átalakításnak megvannak a korlátai: a ház tulajdonosainak egy része ugyanis az átalakítás mellett van, a másik része pedig mindent megtesz, hogy akadályozza a munkát. Trump már az első héten rendeletek tömegéről határozott, kegyelmi döntéseket hozott, és jelezte a világnak, hogy
az Egyesült Államok prioritása mostantól önmaga lesz, nem pedig a liberális világrend fenntartása.
Az elnök és tanácsadói láthatóan tisztában vannak azzal, hogy négy év általában túl rövid a valódi változásokhoz, ezért alaposan felkészültek. A Trumphoz közel álló kutatóintézetek és tanácsadók az átmenet hónapjaiban előre dolgoztak, hiszen az első héten aláírt rendeleteket csak ki kellett nyomtatni és Trump asztalára helyezni.
Az Egyesült Államokban lassú a törvények útja, így könnyű elgáncsolni egy tervezetet, ezért az elnökök rendeletek segítségével igyekeznek kikerülni a kongresszust. Az elnöki rendeletek a végrehajtó hatalmi ág irányítására szolgálnak.
Az első napok intézkedéseinek egyik legnagyobb csoportja a bevándorlással foglalkozott, ebben a témában a lakosság jelentős része egyetért a Trump-adminisztrációval. Az új kormányzat azzal indított, hogy ismét betartatja a törvényeket, vagyis azt, hogy a határnál visszafordítják az illegálisan érkezőket. Nagy erőkkel megkezdődött a beígért kitoloncolási művelet is, amelynek első szakaszában az illegálisan az országban tartózkodó büntetett előéletűeket gyűjtik össze. Egy AP–NORC-felmérés szerint az amerikaiak 82 százaléka támogatja azoknak az illegálisan bevándorló embereknek a hazaküldését, akik erőszakos bűncselekményt követtek el. A kitoloncolási akciónak nemzetközi visszhangja is volt: a legtöbbet idézett ellenzője Ferenc pápa. Tom Homan, az elnök „határcárja”, aki maga is katolikus vallású, így reagált a pápa kritikájára: „A Vatikánt is fal veszi körül. Ha illegálisan belépsz, akkor súlyos büntetésre számíthatsz, börtönbe kerülsz. Tehát ő megvédheti a helyet, ahol lakik, ő építhet ott falat, de az amerikai emberek ne tegyék meg ugyanezt?”
Az első hét egyik legnagyobb ellenállást kiváltó döntése az volt, hogy Trump kísérletet tett annak az alkotmányban is rögzített jognak a megszüntetésére, miszerint aki az Egyesült Államok területén születik, az automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot. Az elnök jogi csapata azzal érvel, hogy ennek nem kellene vonatkoznia az olyan gyermekekre, akiknek a szülei illegálisan érkeztek, vagy csak ideiglenes státuszuk van. A döntést megtámadta egy demokraták által kinevezett bíró, és az ügy várhatóan a legfelsőbb bíróságon fog landolni.
Donald Trump beiktatási beszédében meghirdette a „józan ész forradalmát”, és
elkezdte a woke politika kiirtását a szövetségi kormányzatból.
Az utóbbi években az Egyesült Államok politikai, kulturális és üzleti életében is visszaszorult a meritokrácia, divatossá vált a „sokszínűség” ideológiája, amely az embereket bőrszín, szexualitás és nem szerint osztotta kategóriákra, egymáshoz való viszonyulásuk alapján pedig áldozati és elnyomói csoportokat képezett. A nagy cégek kvótákat fogadtak el, hogy bizonyos számú nőt, etnikai vagy szexuális kisebbséget alkalmaznak. Az egész kultúrát átitatta az a nézet, hogy minden rossz dologért a fehér férfiak a felelősek, és a kisebbségeket állami vagy céges erővel kell felemelni ahelyett, hogy teret adjanak a szabad versenynek. Ezt arra alapozták, hogy a kisebbségi kategóriákba sorolt emberek olyan nagy hátrányt szenvedtek el a történelemben, hogy maguktól nem képesek felemelkedni.
A progresszív ideológiák mindent átitattak: elkezdték megváltoztatni a nyelvet, nagy teret nyert a genderideológia, a Biden-kormány büszkén hirdette, mennyire támogatja a szivárvány színeihez tartozó szexuális kisebbségeket. Mindezzel szemben tagállami és társadalmi szinten is lázadás kezdődött: a republikánus kormányzók igyekeztek védekezni a progresszív ideológiák terjesztése ellen, különösen az iskolákban és a közintézményekben. Trump külügyminisztériuma azonnal meghirdette az egy zászló elvét, amely kimondta, hogy az amerikai nagykövetségeken csak az ország zászlója lehet kitűzve. Egyik első rendeletében az új elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok mostantól csak két nemet ismer el, a férfit és a nőt.
Egy másik fontos lépése az új kormányzatnak az úgynevezett DEI-programok megszüntetése volt. A diversity,equity, inclusion (sokszínűség, egyenlőség, elfogadás) gyűjtőnéven ismert programok progresszív átnevelőkurzusok, amelyek az embereket nemi, szexuális és faji csoportokba osztják, és ezeket a felszínes tényezőket tartják az identitásuk legfontosabb részének. Az utóbbi időben a cégek sokszínűségi oktatásokra küldték az alkalmazottakat, az egyetemek sokszínűségi titkárokat vettek fel. Trump véget vetett e programok támogatásának, azonban a progresszív ideológiák elleni harc hosszúnak ígérkezik: már a beiktatás másnapján a hagyományos washingtoni episzkopális istentiszteleten egy woke püspök oktatta ki az újdonsült adminisztráció tagjait. A nő a „meleg, leszbikus és transznemű gyerekekről” prédikált, akik „féltik az életüket”, és egyenesen felszólította Trumpot, hogy „könyörüljön” a bevándorlócsaládokon, ahol a gyerekek „attól félnek, hogy elviszik a szüleiket”.
Az előző évtizedekben az amerikai keresztény egyházakat is átitatták a progresszív ideológiák. Ezeknek az ideológiáknak sok áldozatuk volt tengerparti térségek nagyvárosaiban: alkalmazottak, akiket kirúgtak, mert nem akartak idomulni; szülők, akiknek a gyerekét tönkretették a genderideológiák. Trump szavazói egyértelműen nemet mondtak a woke-izmusra, s a nagy cégek is érzik a változást, és alkalmazkodnak: a Walmart, a John Deere, a Harley-Davidson és mások már 2024-ben visszavonták DEI-programjuk megvalósítását. A McDonald’s pedig 2025 januárjában közölte, hogy visszavonja a felső vezetői szinteken a sokszínűség elérésére vonatkozó céljait. Azonban karrierek, intézmények és üzletek épültek fel a sokszínűségi ideológiára, így ez a harc várhatóan a következő négy évben is folytatódni fog.
Az előző két évben a nemzetközi baloldal úgy tekintett Donald Trump lehetséges visszatérésére, mint egy szinte apokaliptikus eseményre, amelyet mindenképpen el kell kerülni. A nyugati világ liberális politikusai szinte kivétel nélkül mondtak olyat róla, amit most valószínűleg nem szívesen ismételnének meg. Trump eddig megbocsátónak mutatkozott: a brit munkáspárti kormányzatról kifejezetten pozitívan nyilatkozott annak ellenére, hogy például David Lammy külügyminiszter korábban „parókás zsarnoknak” titulálta őt. Keir Starmer brit miniszterelnököt – akinek viszálya van Elon Muskkal – kifejezetten pozitív szavakkal illette.
Az európai vezetők nagy része visszafogottan fogadta az új amerikai elnököt, mivel aggasztja őket a vámok kivetésének a lehetősége, valamint Trump NATO- és Ukrajna-politikája. Marco Rubio külügyminiszter már a szenátusi meghallgatásán kifejtette, hogy mire lehet számítani az új amerikai kormánytól: jelezte, szakítanak azzal a pozícióval, hogy Ukrajnát a végsőkig támogatják, és ehelyett a háború mihamarabbi befejezését szorgalmazzák.
Trump már az átmeneti időszakban sokkolta a világ vezetőit, amikor kijelentette: igényt tart Grönlandra és a Panama-csatornára is. Úgy tűnik, nem viccel. Az első hét végén az elnöki gép fedélzetén azt mondta az újságíróknak: „Nem igazán tudom, hogy Dánia miféle igényt tart Grönlandra, de barátságtalan cselekedet lenne, ha nem engedné, hogy létrejöjjön az üzlet, hiszen ez a szabad világ védelmét szolgálja. És mivel azt csak mi tudjuk biztosítani, hiszek benne, hogy Grönland végül a miénk lehet.”
Az európai fogadtatás visszafogottságának valószínűleg az is az oka, hogy az EU törékeny gazdasági helyzetében ki van szolgáltatva az USA vezetőjének, akinek a hatalmában áll, hogy a beígért vámokkal fájdalmat okozzon az európai autóiparnak. S ott van az unió folyékonyföldgáz-éhsége is, ami szintén erősíti Washington pozícióját Brüsszellel szemben.
Az amerikai elnök prioritásait jelzi, hogy beiktatása után elsőként Mohammed bin Szalmán szaúd-arábiai herceggel beszélt telefonon. Trump első ciklusa egyik legnagyobb sikerének tartja az Ábrahám-egyezményeket, amelynek nyomán Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek normalizálta a kapcsolatait Izraellel. Ezt a folyamatot a demokrata párti kormány nem szakította meg, de nem is vitte tovább. Washington Izrael-barát elkötelezettségét jelzi, hogy az elnöki beiktatási nagygyűlésen a színpadon Trump mögött állt egy kiszabadított izraeli túsz, Noa Argamani és több további túsz családtagjai is. Az új kormány immár szakítani látszik a szentföldi kétállami megoldással, sőt az elnök még azt is felvetette, hogy Jordániának és Egyiptomnak gázaiakat kellene befogadnia. Trump a beiktatási beszédében, amely egyben programbeszéd is volt, kijelentette: „békecsináló” elnök szeretne lenni. Ez nem jelenti azt, hogy az ország visszatér George Washington izolációs politikájához, inkább azt, hogy minden diplomáciai és gazdasági eszközt kimerít, mielőtt háborúba menne.
2016-os megválasztását követően Donald Trump hatalmas ellenállásba ütközött, most azonban egyfajta beletörődés tapasztalható. Sem novemberben, sem a beiktatás előtt nem voltak igazán jelentős tüntetések. A legnagyobb amerikai techcégek vezetői szinte mind megjelentek a beiktatáson: a Trump jobbkezévé előlépő Elon Musk, a világ leggazdagabb embere mellett ott voltak multimilliárdos kollégái és vetélytársai is Jeff Bezostól Mark Zuckerbergig. A konzervatív támogatók egy része viszont nem annyira örült a jelenlétüknek. Victor Davis Hanson történész több interjúban is azt mondta: az elnök tudja, hogy Szilícium-völgy vezetői nem kedvelik őt, és hogy alapvetően baloldali érzelműek, azonban mivel erős gazdaságot szeretne, partneri viszonyt ajánl a techipar urainak. A történész szerint Trump azért támogatja például a mesterséges intelligenciába való befektetést, mert azt szeretné, ha az USA vezetné a technológiai forradalmat. Elnökjelöltként egyik legfőbb kampányüzenete az erős gazdaság volt, amely sem magas adókkal, sem szabályozásokkal nem fogja vissza a cégeket. Donald Trump imázsának fontos része az üzleti karrierje, ezért ő abban látja a sikert, ha gazdaságilag is erős lesz az Egyesült Államok.
Trump első hete egybeesett a Világgazdasági Fórum éves davosi rendezvényével, az elnök csak távolból jelentkezett be. Külön üzent a külföldi cégeknek: „Azt üzenem a világ összes vállalkozásának, gyertek és gyártsátok a termékeiteket az Egyesült Államokban, és alacsonyabb adót fogtok fizetni, mint szinte bárhol máshol. Ha viszont nem az Egyesült Államokban gyártjátok a termékeiteket, akkor ki kell fizetnetek a vámokat.”
Donald Trump második elnökségének sikere nagymértékben függ majd a gazdaság állapotától. Sokan nosztalgiával tekintenek vissza a 2017–2020-as időszakra, a járvány évei előtti korra. Ha az új elnök nem tudja legalább részben elhozni a megígért felvirágzást, akkor a szavazók már a 2026-os időközi választáson bosszút állhatnak rajta.
Ahhoz, hogy az átalakítási projekt tartós legyen, Trumpnak szüksége lesz a Republikánus Pártra, amely most már hajlandó továbbhaladni az általa kijelölt úton. Ha a párt nem segíti őt a kongresszusban, valamint ha nem áll majd egy őt követő, erős elnökjelölt mellé, akkor a rendeleti kormányzás eredményei nem lesznek tartósak, és úgy elsöpri őket a következő elnök, ahogy most Donald Trump elsöpri Joe Biden örökségét.
Nyitókép: AFP / Mandel NGAN
Újra tárgyalóasztalnál az Egyesült Államok és Kína. Miközben Spanyolországban folytatódnak a kereskedelmi egyeztetések, egyre nagyobb a bizonytalanság a TikTok amerikai jövője körül.
A három ország a Dzsedzsu sziget térségében tart többnapos hadgyakorlatot, amely a védelmi együttműködés eddigi legfejlettebb formáját mutatja be.
Az amerikai elnök egy Putyin-Zelenszkij csúcstalálkozó lehetőségéről is beszélt.
Azonnali cselekvésre szólították fel Trumpot.
Közös nevezőre juthatott Trump és Putyin.
Dani Rodrik Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában keresné a jogállamiság új példaképeit.
Hasonló mértékű rendfenntartói készültségre legutóbb a három évvel ezelőtti NATO-csúcs idején volt példa.
Miközben a svéd miniszterelnök Magyarországot kritizálja, Orbán Viktor rámutatott a legégetőbb problémára: bevándorló-hátterű gyilkos gyerekekre, és arra, hogy a svéd kormányfő tehetetlen.
