Az ország nem éppen a független ügyészségéről híres, a fenti döntés mögött nyilván a végrehajtó hatalom beleszólását is látni lehet. Luiz Inacio Lula da Silva elnök Izrael önvédő háborúját hasonlóan „népirtásnak” nevezte. Ezen országok álláspontját nyilván még a hidegháborúból örökölt reflexek határozzák meg, amikor Izraelre a szovjet blokk ellenségesen tekintett.
Eközben Belgiumban inkább a baloldal újhullámos antiszemitizmusának képviselője. Míg az ország miniszterelnöke, Alexander De Croo már 2023 novemberében (!) „aránytalannak” nevezte Izrael önvédelmi lépéseit a Hamásszal szemben, helyettese, Petra de Sutter alig egy hónappal október 7-e után már szankciókat akart látni Izrael ellen. Eközben a belgiumi antiszemita atrocitások száma nő (1676 atrocitás 2023-ban, míg 2022-ben „csak” 436 volt), és egy belga baloldali újságíró ellen pedig azért kellett vádat emelni, mert leírta, hogy ha meglát egy zsidót, legszívesebben megölné.
Ez a fajta antiszemitizmus Izraelre „elnyomóként” és a palesztinokra „elnyomottként” tekint,
és így minden, az előbbivel szemben, az utóbbi által elkövetett tettre igazolt, helyes dologként tekint. Csakis egy ilyen nyakatekert világnézet alapján lehet a terroristák ellen fellépő katonákat „rosszként”, a gyerekeket mészároló iszlamista terroristákat pedig „jóként” látni. A baloldal motivációit részben az is fűtheti, hogy a hagyományos munkásosztály részben eltűnt, részben pedig újabban jobbra szavaz, ezért kvázi „lecserélték” őket a bevándorlókra, akik között sok az arab és a muszlim hátterű egyén. Szerencsére Magyarország ebből az őrületből kimaradt, remélhetőleg nem is lép erre az útra soha.
Nyitókép: Wikimedia Commons