Ostrom alatt Gyulafehérvár magyar öröksége

A magyar vonatkozású történelmi örökség állandó kettős ostrom alatt áll Romániában. Az állam igyekszik románosítani az ország első világháború után megszerzett területeinek nemcsak a jelenét, de a múltját is. A végső cél valamiféle folytonosságot bizonyítani az Erdélyt egykor belakó dákok és a jelenlegi románok között – ezt szolgálják a tudósok, mint például Ioan-Aurel Pop, a Román Akadémia történész elnöke, a soviniszta szellemben írt tankönyvek, a nagy csinnadrattával tartott ünnepségek, az ortodox egyházi propaganda, a zászlóerdő az utcákon. Ezerévnyi magyar múlt épületeit azonban nem lehet csak úgy eltüntetni – tehát azokat is „asszimilálni” kell. Lehetőleg mindkét szinten: megszerezni – ez talán a leg­fontosabb, hiszen hatalmas kulturális kincsről van szó – és elsikálni a magyar eredetét.

A megszerzés több hullámban zajlott. A román megszállást követően, 1919-ben rekvirálták az állami tulajdonú középületeket, a rablást utóbb törvényekkel szentesítették. Ehhez a vagyonhoz jöttek az 1921-es földreformmal elszegényített egyház és nagybirtokosok épületei. Az Észak-­Erdély újbóli elcsatolását követő bosszúhadjáratnak szintén része volt a megbízhatatlannak tekintett magyarok kifosztása, majd a nacionálkommunista államosítással 1948-tól kezdve mindenkié.