A szíriai események nincsenek a címlapokon, mert a figyelmünket az ukrajnai háború köti le

„Az Iszlám Állam nevű halálszekta reneszánsza valahogyan elkerülte a nemzetközi sajtó figyelmét, a magyar média sem igazán foglalkozott a dologgal. Majd fognak: amikor ismét országnyi területeket ellenőriznek olyan csoportok, akik szerint a zene hallgatása bűn, a rabszolgatartás rendjén van, a nőket haszonállatként lehet adni-venni. A csonkításról, kínzásról, bestiális erőszakról most szót sem ejtenék.

Az Iszlám Állam felemelkedése 2013 végén 2014 elején úgy kezdődött, hogy senki sem figyelt oda. Most is így kezdődik.
Történt ugyanis, hogy az elmúlt napokban a 'Szíriai Nemzeti Hadsereg' korábban 'Szíriai Szabad Hadsereg' »lázadói« megindultak Idlibből és gyakorlatilag bevették Szíriai második legnagyobb városát Damaszkusz után, Aleppót.
Mialatt a nyugati média az Asszád elleni lázadókról ír, és tulajdonképpen örül az iráni-orosz szövetséges veszteségének, arról mélyen hallgat, hogy ezek az ugynevezett lázadók nettó dzsihadisták. A csoportot, mely az offenzívát vezeti jelenleg Háját Tahrír Asz-Shemsz-nek nevezik (A Levant felszabadítási szervezete), ami egyszerűen a rebrandelése az An-Nuszra frontnak, ami az Al-Kaida szíriai fiókja volt.  A főparancsnokukat Abu Mohamed Csoláninak hívják, róla annyit érdemes tudni, hogy annak idején személyesen Abu Bakr Al Bagdadi (Az Iszlám állam vezetője anno) hozta Szíriába, hogy segítsen a helyi Al-Kaida létrehozásában.

A forgatókönyv nagyjából ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt: jöttek a dzsihadisták, a kormányzati erők minden komolyabb ellenállás nélkül feladták a várost, aztán jöttek a kurdok.

Miközben ezeket a sorokat írom, az észak-szíriai kurd kantonok férfijai és női védik Aleppó keresztény negyedeit, illetve készülnek fel arra, hogy a dzsihadisták a kurd kantonok ellen fordulnak.

A világon senki sem segít nekik. Egyedül vannak mint mindig a hegyeikkel és a puskáikkal, míg a HST-t szinte egy az egyben Törökország látja el mindennel. A kurdoknak nem sok esélyük van, de az mindenesetre mellettük szól, hogy nem hódítani mentek, nem pénzért harcolnak, hanem, hogy ne írtsák ki őket. Ez mindenképpen jelentősen meglöki a harci morált.

A szíriai események Európában nincsenek a címlapokon, mert a figyelmünket az ukrajnai háború köti le. Nem is nagyon fogunk foglalkozni a rohamosan destabilizálódó Szíriával egészen addig, amíg megint menekültek százezrei nem állnak a határainkon.

Akkor meg már megint késő lesz.”

Nyitókép:Ahmad Al-Rubaye / AFP (Illusztráció)